Hardver, menü
A csodás külső átlagos hardvert takar. Az 1 GHz-es Qualcomm MSM8255 már régi ismerős. A második generációs Snapdragon CPU még 2010-es termék, az ARMv7-es architektúrájú mag 45 nm-es csíkszélességgel büszkélkedhet. Ez dolgozik egy sereg tavalyi masinában, szinte az összes Sony Ericsson gépben, házon belül a Radar említhető, de ugyanez van a Huawei Vision burkolata mögött is, vagy az LG Optimus Sol házában. A GPU egy Adreno 205-ös modul, a RAM mérete 512 MB, a belső tárhely 4 gigabájtos. Ha nem fut semmi a háttérben, akkor nagyjából 150 megabájtnyi memória marad szabadon, a többit felzabálja a 4.0-s Android és a Sense.
| Teljesítmény-tesztek | ||||
|---|---|---|---|---|
| Benchmark | HTC One V | HTC One X | Mot. MOTOLUXE | Sams. G. Ace+ |
| AnTuTu Benchmark | 2546 pont | 10154 pont | 2656 pont | 3226 pont |
| Linpack for Android (single) | 33,52 MF. / 2,5 s | 51,813 MF. / 1,62 s | 20,462 MF. / 4,1 s | 24,356 MF. / 3,44 s |
| Linpack for Android (multi) | 31,444 MF. / 5,36 s | 144,778 MF. / 1,16 s | 18,142 MF. / 9,3 s | 22,149 MF. / 7,62 s |
| Smartbench 2012 Prod. | 762 pont | 4249 pont | 540 pont | 708 pont |
| Smartbench 2012 Games | 1624 pont | 2648 pont | 1526 pont | 2266 pont |
| Smartbench 2011 Prod. | 1307 pont | 6085 pont | 848 pont | ? |
| Smartbench 2011 Games | 1350 pont | 2523 pont | 1441 pont | ? |
| Quadrant 2.0 | 2101 pont | 4302 pont | 1017 pont | 2404 pont |
A fenti táblázat jól mutatja, hogy a One V nem kel, nem is kelhet versenyre a csúcsmodellekkel. Ettől persze még nem egy lassú, döcögős gép, egyrészt a Sense jól fedi el az apróbb döccenéseket, másrészt pedig azért ez a vas másfél éve abszolút a csúcsot jelentette, tehát nem érdemes temetni. Az alapfunkciók tekintetében maximálisan helytáll a One V, de vannak olyan helyzetek, amikor láthatóan küzd a hardver a feladatokkal, ilyen például egy komplexebb weboldalon való görgetés, vagy a galéria fotóiban való tempós haladás esete. Hogy egyébként nincs para, azt az alábbi videón demonstráljuk.
A 4.0-s Androidra ráültetett Sense elvileg szintén a 4.0-s verziószámot viseli, de ez nem teljesen ugyanaz, mint amit dr. Kind bemutatott a felületről írt cikkében. A menü itt is oldalra lapozható, de nem fordul el egy virtuális kockára feszítve. A kezdőképernyők száma ezúttal öt, a widgetek között is talán kevesebb van, bár még így is közel 50 minialkalmazás pattintható rá bármelyik oldalra. Mappázni természetesen lehet, de csak a főképernyőkőn. A menü alsó három füle közül kettő eltakarítható (de minek?), újat nem lehet felvenni. Az ikonokat lehet ide-oda pakolni a fülek között, illetve rendezhetjük őket betű és dátum szerint is.
A testreszabással kapcsolatos beállítások sokrétűek, színsémákról és komplett menüelrendezésekről van szó, erről esett szó a 4.0-s Sense bemutató írásában. A futó alkalmazások listája azonban megmaradt a Google eredeti elképzelései szerint, nem mintha ez rosszabb lenne, csak nem olyan látványos, mint a teljes képernyőre kitett, cover-flow jellegű HTC-s megoldás. Az aktív, információkat megjelenítő lezáró képernyő itt is visszaköszön, ahogyan a feloldás gyűrűje is, amit vagy simán feltolunk, vagy belehúzunk egy ikont a lezárt képernyőről, s akkor instant odaugrik a szoftver, ahová elő vagyon neki írva.
A Sense még ebben a kissé herélt verzióban is odacsap. Nagyon sokoldalú, jól paraméterezhető, ízléses és logikus felület, továbbra is a legnagyobb király az Androidra épített gyári felületek között. Minden apróságra gondoltak a mérnökök, letisztultabb lett az értesítési sáv is, nem akarom ismételni a nagy tudású kolléga szavait, de igen nehéz belekötni a HTC munkájába.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
