Hirdetés
Multimédia
A hátlapon található kamera 5 megpaixeles és autofókusszal is rendelkezik, bár ezt kevesen fogják elhinni a lentebb található tesztképeket megnézve. A beállítások kifejezetten részletesek, mindenféle paraméter állítható, többek között az expozíció korrekció, a fehéregyensúly, az ISO, a kontraszt, a telítettség, vagy éppen az időzítő. Egy gombnyomással kapunk egy sereg effektet, van mosolyfelsimerés, geotagging, tehát szoftveresen a Sense minden előnyét hozza a kis HTC is.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A tesztfotók azonban elég szörnyűek. Sokszor megkapjuk a kritikát, hogy mi vagyunk fakezűek, de alapvetően a felhasználók túlnyomó többsége pont azt fogja csinálni, amit mi is: fogja a masinát, középértéken hagyja a beállításokat, automata módban nekiáll és lövögeti a környezetében található tereptárgyakat és személyeket. Ez kiadhat normális képminőséget is, de esetünkben olyan mértékű a zajszűrés, úgy mossa az éleket, vonalakat az algoritmus, hogy inkább egy Biopon reklámban lenne a helye az eredménynek.
Videót VGA felbontásban tud rögzíteni az eszköz (tesztvideó itt), ez a hardver ismeretében nem meglepő, mint ahogyan az sem, hogy a 720p-s mozikat més csak-csak visszajátssza, de FullHD fájlokkal nem tud mit kezdeni. A képeket viszont minimálisan lehet szerkeszteni, vágás, forgatás, néhány effekt szerepel az eszköztárban.
Zenei téren sokkal jobban domborít a kis HTC. A hangminőségért a Beats Audio felelős, a füles ugyan nem hallójáratos, de nem szól rosszul, bár egy alap Apple headset azért jobb. Ugyanazt a számot meghallgattam MacBookról és a telefonról (ezúttal ugyanazzal a fülessel), és bár a Desire C egyáltalán nem gyenge, de azért a gépről sokkal teltebb, élettelibb volt az eredmény. Nincs equalizer, pusztán a Beats Audio kapcsolható ki és be. Van viszont FM-rádió, amely korrektül teszi a dolgát, automatikus csatornakeresés és RDS is van benne.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
