HTC Desire C - nem nagyravágyó

Bevezető

A HTC az egyetlen olyan elektronikai cég, amelynek termékei az egyébként pofátlanul olcsó Tajvan boltjaiban is pont annyiba kerülnek, mint itthon. Mégis veszik az ottaniak, hiszen egyrészt hazai cég, másrészt pedig a gyártó évek hosszas munkájával felépített egy olyan imázst, amely miatt a konkurenciánál drágábban is eladhatóak a készülékei. Az okostelefonos világban a HTC azért kedvelt, mert a minőségi módon összerakott cuccok mellett a szoftveres oldal is egyedi. A Sense felület a cég védjegye, minden androidos verzió kedvéért újraírják, csiszolják és ma már a legelvakultabb Samsung (LG, Apple, Motorola stb.) rajongók is elismerik.

[+]

Az olcsóbb mobilok közé a HTC csak félig tette be eddig a lábát, s ez ezúttal sem változik. Nem mennek le a Galaxy Mini, vagy az Optimus L3 szintjére, ennél kicsit magasabban húzzák meg azt a határt, ami szerintük még vállalható és belefér a gyártóról kialakított képbe. Ez főleg azt jelenti, hogy a Speedshop által biztosított Desire C kapcsán is elvárható a folyamatos, akadásmenetes működés és minden olyan funkció, amit a Sense mellé kapunk. Hogy az ár mégis versenyképes legyen, ahhoz az kell, hogy okosan sakkozzanak a hardverrel és komoly mérnöki munkával tudjanak úgy optimalizálni, hogy a takarékos felhasználó ne vegye észre, hogy a kis kedvence burkolata alatt olyan vas van, ami már a filléres kategóriába tartozik.

[+]

Tesztünk megjelenése előtt egy nappal került be a Vodafone kínálatba a Desire C, méghozzá 55 ezer forintos, feltöltőkártyás áron. Ez igen kedvezőnek mondható, hiszen a független készülék kapcsán jóval drágább árat jósolt a piac a telefonnak, a vodás ár viszont azt jelenti, hogy a masina olcsóbb, mint házon belülről a Wildfire S vagy a Sony Xperia Mini Pro. Drágább viszont, mint a Huawei G300 és az LG Optimus Net. Ugyanakkor fontos, egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy a Desire C-n már az Android 4.0-s verziószámú rendszere fut. Ami a hardvert ismerve mindenképpen figyelemre méltó.

Doboz, külső

Érdekes hangulatú dobozban jött a kicsike, újrahasznosított, fehér kartonnak tűnik, amelynek legömbölyített a széle. Nem festik, nem dekorálják, ezek helyett egy papírpánt fogja át a pakkot, ezen van rajta a Desire C képe. A tartozékok között normál fülest, adatkábelt és töltőfejet fogunk találni.

[+]

A készülék nem nagy, de nem is vékonyka. Egy jó fogású, kellemesen kézbe simuló, könnyen kezelhető mérettel megáldott, alapvetően műanyagból építkező telefont fogdoshatunk, ami nagyon masszív, jól összerakott gép benyomását kelti. A 3,5 hüvelykes kijelző jól kitölti széltében a helyet, felül csak a gyártói felirat, alul pedig érintőgombok láthatóak. Ez annyira nem furcsa, bár elvileg az ICS használatához nem lenne ezekre szükség, ám a HTC jól döntött, amikor úgy határozott, hogy a 320 x 480 pixeles felbontásból nem áldoz ezekre fel hasznos pixeleket.

Hirdetés

A technológia TFT, a betekintési szög és a fényerő átlagos. A gömbölyded burkolat felső részén van a bekapcsoló gomb, amellyel a kijelző lezárását és feloldását is szabályozhatjuk, illetve ide került egy fedetlen, 3,5 milliméteres jack csatlakozó is. Alul nem forgunk találni semmit, jobb felől a microUSB bemeneti nyílása tátong, a bal oldalon a hangerőt szabályozó gombpáros hosszúkásra vett kezelőszerve kapott helyet.

[+]

A hátlapon végre van valami egyedi is, hiszen az alulra tett Beats Audio felirat vöröses színe köszön vissza a kamera gyűrűjén, ettől életelibb lesz az egyébként elég egyhangú hátsó fertály. A burkolat eltávolítása után az ember önkéntelenül is megdörzsöli a szemét: vér tapad a HTC kezéhez, vagy az amszterdami piroslámpás negyedből szalasztották a telefont? Az akkumulátorral egyetemben az egész belső vörösben úszik, nagyon meglepő élmény egy viszonylag visszafogott és szürkésfekete cucc hátlapja alatt ezzel találkozni.

[+]

Az első sokk után meg fogjuk találni a memóriakártya helyét az oldalsó részen, a telep kiszedése után pedig a hagyományos méretű SIM behelyezésére nyílik lehetőség. Hogy őszinte legyek, ez a megdöbbentő szín a hátlap alatt alaposan meglepett bennünket, de tök nagy poén, mert akár úgy is lehet értelmezni, hogy a Beats Audio szó szerint benne van a telefonban és annyira kemény, hogy meg is festi a belső alkatrészeket.

Hardver, rendszer

A legfontosabb és legmegdöbbentőbb tény, hogy a Desire C burkolata alatt egy mindössze 600 MHz-en ketyegő Qualcomm MSM7225A processzor dolgozik. Ez akár ijesztő is lehet, főleg ha tudjuk, hogy manapság a csúcskategóriában négymagos, másfél gigahertzes erőgépek durrannak. Viszont ez a SoC ARMv7-es architektúrára épül, ezért köröket ver az alsóbb kategóriák 800 MHz-es, de korábbi érából származó CPU-ira, a sebességérzet megdöbbentő. Pörög-forog az ICS szépen, persze addig szép csak a világ, amíg nem akarunk valami komolyabbat is elvárni a masinától. Például fullHD videókat nem képes lejátszani, nem mintha ennek egyébként sok értelme lenne ezen a kijelzőn.

Szintetikus sebességtesztekben finoman szólva sem brillírozik a készülék, nem is nagyon várhattuk, hogy ezen az órajelen felpofozza majd a mezőnyt. Ez nem is meglepő, hiszen a grafikus gyorsítást egy ma már korosnak mondható Adreno 200-ra bízták a tervezők, szerencsére RAM-ból 512 MB áll rendelkezésünkre. A felhasználó kicsivel kevesebb, mint 1 gigányi szabad helyen garázdálkodhat, hogy ezt mennyivel bővíti, az a pénztárcájára van bízva. A fenti táblázatban jól látszik, hogy mennyi az ARMv7 előnye a korábbi architektúrához, és az is, hogy a Huawei 200 MHz-es órajel különbsége mennyire számottevő.

A rendszer az Android 4.0.3-as verziója, erre repül rá a HTC által fejlesztett Sense 4.0. Aki használt már androidos HTC-t, pontosan tudja, hogy mit és hol talál, aki nem, annak pedig nem lesz nehéz dolga, a Sense talán a piacon levő legjobb UI, amit a tajvani mérnökök évek óta csiszolgatnak. A keződképernyő öt oldalas, témákkal lehet variálni a kinézetet, ebből gyárilag elég kevés van, de minden gond nélkül le lehet tölteni egy sereg további darabot.

A HTC jó szokása szerint a teljes felületet átrajzolta, inkább a világos színek dominálnak, ami jót tesz az olvashatóságnak. Egy sereg saját widget is van, amelyek illeszkednek a gyártó által kitalált stílushoz. A menüben abc szerint rendeződnek az alkalmazások, de kérhetünk olyan listát is, amely a gyakrabban használt programokat teszi előrébb. A felület oldalra görgethető, az alsó fülekkel tudunk szűrni. A sebességre nem lehet panasz, a gyönge hardver nem érezteti itt hatását.

Alapfunkciók

A Desire C vásárlója megkapja a Sense minden jóságát. A névjegyzék profi, a HTC még azt is megengedte magának, hogy a Facebook szinkrinizáció alapból meglegyen, holott a Google a 4.0-s Androidból kivette ezt a gyári lehetőséget és sokszor a felhasználónak külön kell feltenni a közösségi oldal applikációját ehhez a funkcióhoz. A tárcsázóképernyő is saját, remekül működik a gépeléssel egyidőben történő szűrési algoritmus.

Az üzenetkezelésre sem lehet panasz, a virtuális gombsor a Sense rendszer sajátja, s bár a 3,5 inches kijelző HVGA felbontással okozhatna gondot, mégis ritka, hogy az ember melléüt. Az SMS-MMS duó mellett természetesen van email kliens is, amely kifogástalanul teszi dolgát. Nincs gond az érbesztőórával kapcsolatos funkciókkal sem, az is beállítható, hogy a riasztó telefon mit csináljon, ha az ember megnyomja az oldalsó gombok valamelyikét. Van stopper, világóra és időzítő is.

A naptárat is átrajzolták a tervezők, áttekinthető, logikus felületet hozva ezzel létre. A Polaris Office teljes verzióját is megtaláljuk a készüléken, tehát új dokumentumok létrehozása és szerkesztése is megengedett. Nincs viszont gyári fájlkezelő, emiatt én általában morcos vagyok, nem mintha nem lehetne letölteni ingyen, de a Sense filozófiája pont arról szól, hogy a dobozból kivéve a felhasználó olyan funkcionlaitást kap, amellyel vidáman megelégedik átlagos esetben.

A hasznos alkalmazások sorát számos apróság gyarapítja. Ilyen az Átvitel, ami a korábbi készülékünkről való átköltözésben segít. Fontos tudni, hogy van gyári Dropbox kliens, amihez a HTC 25 gigányi tárterületet ad két éven keresztül. Az időjárás alkalmazást az AccuWeather szállítja, kapunk egy zenefelismerő programot a SoundHound képében, a TuneIn pedig egy webes rádiókat begyűjtő applikáció, amely magyar adókat is patent módon listáz. A Friend Stream is HTC-s fejlesztés, itt ismerőseink közösségi oldalakon való tevékenységeit követhetjük nyomon.

Multimédia

A hátlapon található kamera 5 megpaixeles és autofókusszal is rendelkezik, bár ezt kevesen fogják elhinni a lentebb található tesztképeket megnézve. A beállítások kifejezetten részletesek, mindenféle paraméter állítható, többek között az expozíció korrekció, a fehéregyensúly, az ISO, a kontraszt, a telítettség, vagy éppen az időzítő. Egy gombnyomással kapunk egy sereg effektet, van mosolyfelsimerés, geotagging, tehát szoftveresen a Sense minden előnyét hozza a kis HTC is.

A tesztfotók azonban elég szörnyűek. Sokszor megkapjuk a kritikát, hogy mi vagyunk fakezűek, de alapvetően a felhasználók túlnyomó többsége pont azt fogja csinálni, amit mi is: fogja a masinát, középértéken hagyja a beállításokat, automata módban nekiáll és lövögeti a környezetében található tereptárgyakat és személyeket. Ez kiadhat normális képminőséget is, de esetünkben olyan mértékű a zajszűrés, úgy mossa az éleket, vonalakat az algoritmus, hogy inkább egy Biopon reklámban lenne a helye az eredménynek.

Videót VGA felbontásban tud rögzíteni az eszköz (tesztvideó itt), ez a hardver ismeretében nem meglepő, mint ahogyan az sem, hogy a 720p-s mozikat més csak-csak visszajátssza, de FullHD fájlokkal nem tud mit kezdeni. A képeket viszont minimálisan lehet szerkeszteni, vágás, forgatás, néhány effekt szerepel az eszköztárban.

Zenei téren sokkal jobban domborít a kis HTC. A hangminőségért a Beats Audio felelős, a füles ugyan nem hallójáratos, de nem szól rosszul, bár egy alap Apple headset azért jobb. Ugyanazt a számot meghallgattam MacBookról és a telefonról (ezúttal ugyanazzal a fülessel), és bár a Desire C egyáltalán nem gyenge, de azért a gépről sokkal teltebb, élettelibb volt az eredmény. Nincs equalizer, pusztán a Beats Audio kapcsolható ki és be. Van viszont FM-rádió, amely korrektül teszi a dolgát, automatikus csatornakeresés és RDS is van benne.

Adatátvitel, akkumulátor

Lefelé 7,2 Mbit/s sebességgel tud kommunikálni HSPA hálózaton a készülék, ez bőven elég arra, hogy a beépített böngésző (amelyben gyárilag nincs flash) ezen a felbontáson megfelelő sebességgel behozza az oldalakat. Persze egy komplexebb site görgetése már darabos, de ez nem meglepő. Ugyanakkor a Sense UI-ban meglévő browser a lehetőségekhez képest korrekt, nem egy ágyban netezős élmény, de szükség esetén a fontos dolgokra elegendő.

[+]

Természetesen van WLAN, van GPS, az NFC pedig opcionális, azaz bizonyos piacokon lesz a készülékben. A Bluetooth 4.0-s, az USB kapcsolat hiba nélkül működött, a belső tárhely is látható számítógépről. A hátlap alatti vöröses akkumulátor 1230 mAh teljesítményű, ez ezzel a hardverrel bőven elég, simán két napot húzza egy töltéssel a Desire C, ami jónak mondható.

Összegzés. A Desire C a vodás áron alapvetően vállalható. Bár a hardver papíron kifejezetten gyengécske, a mindennapok során az optimalizációnak és az ARMv7-es architektúrának köszönhetően nem kényszeríti kompromisszumokra a felhasználót. Multimédia tekintetében viszont kiütközik az olcsó vas hátránya, sem a fotózás, sem a videózás nem üti meg az egy árban levő konkurens telefonok szintjét, a böngészés is kissé darabos. Ugyanakkor a Desire C kompakt mérete, kifogástalan összeszerelése és hangminősége mindenképpen a mérleg pozitív serpenyőjébe kell kerüljön, a friss szoftver és a Sense megléte pedig abszolút örömteli. A kispénzű emberek HTC-je tehát nem egy elhibázott konstrukció, van létjogosultsága, s főleg azok gondolkodhatnak el rajta, akik nem szeretik a mostanában divatos nagy tepsiket, de azért szükségük van egy okostelefon funkcionalitására, ugyanakkor nem óhajtanak fullHD videókat nézegetni és 3D játékokkal játszani. A szolgáltatói árképzés pont időben jött ahhoz, hogy végeredményben egy Tetszett plecsnit rásüthessek a masinára, ráadásul a hátlap alatti vörösre festett belső külön poén, amit mindenképpen szerettem volna honorálni.

HTC Desire C

Bog

A tesztkészüléket a Speedshop biztosította, köszönjük! Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a T-Mobile 4G mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

HTC Desire C

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	107,2 x 60,6 x 12,3 milliméter
	Tömeg	98 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér, piros
	SIM-foglalat	normál SIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	3,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	320 x 480 pixel (165 ppi)
	Kijelző típusa	kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon S1
	Processzor típusa	600 MHz-es MSM7225A
	Processzor csíkszélessége	45 nanométer
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Andreno 200
	RAM mérete	512 MB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	RAM / ROM	512 MB / 1 GB szabadon felhasználható tárhely
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 7,2 Mbps / van
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP is)
	WiFi	802.11b/g/n
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	NFC	csak az NFC-s verzióban
	Alapfunkciók
	Profilok	némaüzem
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.0, HTC Sense 4 kezelőfelület
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	Teeter + letölthetők
	Valutakonverter	nincs
	Extra szoftverek	Play Áruház, YouTube, Polaris Office
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixeles, autofókuszos
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (max. VGA felbontás)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1230 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	? óra
	Beszélgetési idő	? óra
	Egyebek
	3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, giroszenzor