Doboz, külső
A csomagolás méltó a HTC-hez, lekerekített sarkú, fehér dobozt kapunk. Semmi extra nincs belül, töltőfej, adatkábel és füles alkotja a repertoárt, utóbbi viszonylag egyszerű, nem hallójáratos kialakítású. A csomagolás szétbontása után rögtön a Desire 816-tal nézhetünk farkasszemet, nem lehet eltéveszteni, mert igen méretes tepsi, ami elsősorban annak köszönhető, hogy egy 5,5 hüvelykes kijelzőt kapott a masina. A méretet tovább növeli, hogy a kijelző alatt és felett is van hangszóró (Boomsound), aminek bizony kell némi hely.
[+]
Láthatóan nem volt szempont, hogy minél vékonyabb legyen a káva, a 8 milliméteres vastagság sem azt célozza, hogy papírvékony telefont tartsunk a kezünkben, ennek megfelelően 165 grammot nyom a mérlegen a készülék, ebben a hozzánk került fekete színben elég férfias jelenség, de létezik zöldben, pirosban, kékben és fehérben is.
[+]
Ez a hatalmas kijelző HD felbontású, azaz 720 x 1280 pixelt tud megjeleníteni, a 267 ppi-s képsűrűség nem emeli az élvonalba, legalábbis ha a megjelenítő finomságát nézzük. A Super LCD2 technológia viszont továbbra is igen jó benyomást kelt a szemlélődőben ha a színhűséget, a fényerőt és a betekintési szögeket vesszűk górcső alá. Az előlapon nincsenek gombok, ezek a kijelzőn jelennek meg a használat során, viszont a felső részre került egy öt megapixeles előlapi kamera, amire nagyon büszke a gyártó, bár ez nem egyedülálló fejlesztés, többek között a Huawei Ascend P7 is erre gyúrt.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | HTC Desire 816 | Motorola Moto G | Alcatel OT Hero | Sony Xperia M2 |
| Fehér fényerő | 353 nit | 420 nit | 493 nit | 484 nit |
| Fekete fényerő | 0,34 nit | 0,58 nit | 0,50 nit | 0,48 nit |
| Kontrasztarány | 1038:1 | 726:1 | 985:1 | 1009:1 |
| Színhőmérséklet | 11161 K | 7755 K | 8372 K | 10490 K |
Van egyébként fent egy értesítési ledecske is, ami különböző színekben villog, ha esemény történik. Az oldalakon puhább műanyag fut körbe, ami jót tesz a stabilabb fogásnak, ugyanakkor viszont azt sikerült eltolni, hogy a kijelző feloldását és lezárását indukáló gomb a bal felső sarokba került. Ezt nagyon szokni kell, mert eleinte nem esik kézre, de igazából meg lehet úgy fogni a készüléket jobb kézben, hogy a mutatóujjunk oda kerüljön. Ha kicsit lentebb tapogatózunk, akkor a hangerőt szabályozó gombpárost fogjuk megtalálni.
[+]
Felülre költözött a jack dugasz, alul pedig - érdekes módon kissé jobbra tolva - a microUSB csatlakozót fogjuk megtalálni. A készülék bal oldalán egy roppant széles ajtót tudunk kinyitni, ami mögött a microSD helyét találjuk, illetve kettő darab nanoSIM is betehető. Amikor ezzel szembesültem, akkor azért volt néhány keresetlen szavam a tervezők felé, eddig viszonylag okosan ellenállt a teljes iparág az Apple által nyomatott még kisebb SIM terjedésének, ha meg már kettő kártyát kezel egy telefon, akkor igazán lehetett volna legalább az egyik a sokkal elterjedtebb microSIM szabványnak megfelelő.
[+]
A hátlap a leggyengébb pontja a külsőnek, csúszós, fényes műanyagból készült, leszedni nem lehet. Irgalmatlanul jó hatásfokkal gyűjti a szennyeződéseket és az ujjlenyomatokat, félek tőle, hogy mivel kissé lekerekített a széle, ezért kopni is fog egy idő után. Ezt nem a jövőbelátó képességem mondatja, hanem az az elég lehangoló tény, hogy két nap alatt számos karcocska jelent meg rajta, pedig még csak zsebre sem tettük. Egy nagyon halvány, de méretes HTC felirat van a közepén, felül pedig kamerát és villanót találunk a bal oldal felé kitolva. Az összeszerelési minőségről sem okvetlenül tudok szuperlatívuszokban beszélni, egyelőre azt sem lehet tudni, hogy az előlapot mi védi (bár valami Google cache-ből előtúrtunk arra vonatkozó infót, hogy Gorilla Glass 3), de ennél sokkal neccesebb, hogy nyomkodás hatására recsegéssel válaszol a készülékház, egyértelműen a hátlap műanyagja a gyenge pont.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
