HTC Desire 816 - paradoxon

Bevezető

Az idei MWC-n Graham Wheeler, a HTC-nél a kissé szokatlan nevű Commercialisation Product Management igazgatói pozíció tulajdonosa ült le velünk beszélgetni, s mivel akkor még nem volt One M8, ezért foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy a Barcelonában bemutatott Desire 816-ról zengjen ódákat. Középkategóriás zászlóshajó - mondta a telefonra, ami már önmagában is nehezen értelmezhető, egy zászlóshajó szerintünk szükségszerűen csúcsmodell, de a HTC-nél másképp gondolják, igazából arra próbáltak minket rávezetni, hogy ez a készülék egy remek ajánlat lesz azok számára, akik nem a legdurvább gépekre vadásznak.

[+]

Oké, mondtuk, legyen így, de akkor ehhez valami ütőképes árazásra is szükség lesz, ami hát nem annyira volt jellemző az utóbbi idők középszintű HTC telefonjaira. Barcelonában megnyugtattak minket, hogy biztosak lehetünk benne, hogy ezúttal nem lőnek túlzottan fölé a konkurenseknek, úgyhogy amikor az XXL GSM-től hívtak, hogy van Desire 816 raktáron, rögtön le is csekkoltuk az árát. 80 ezer forintot kóstál, amit úgy érdemes nézni, hogy egy HD kijelzős, négymagos, 13 megapixeles kamerával ellátott tepsiről beszélünk, ez akár még versenyképes is lehet.

[+]

Viszont evidens, hogy egy kedvező ár kompromisszumokat követel meg gyártói és vásárlói oldalról egyaránt. Ezért aztán mindenféle apróbb és komolyabb költségcsökkentő változásokat hozott magával a csúcsmodell One M8-hoz képest a Desire 816. Várható volt, hogy a fém burkolatnak búcsút inthetünk, a hardver is gyengébb (de még bőven elég erős), nincsenek Ultrapixel trükkök, ám összességében igyekeztek megtartani a HTC-re jellemző tulajdonságokat. Nagyon erős mezőnybe csöppent az újdonság, olyan gépekkel kell felvennie a kesztyűt, mint a Sony Xperia M2, az LG G2 mini, vagy a Huawei G6. És igazából nem is vall szégyent.

Doboz, külső

A csomagolás méltó a HTC-hez, lekerekített sarkú, fehér dobozt kapunk. Semmi extra nincs belül, töltőfej, adatkábel és füles alkotja a repertoárt, utóbbi viszonylag egyszerű, nem hallójáratos kialakítású. A csomagolás szétbontása után rögtön a Desire 816-tal nézhetünk farkasszemet, nem lehet eltéveszteni, mert igen méretes tepsi, ami elsősorban annak köszönhető, hogy egy 5,5 hüvelykes kijelzőt kapott a masina. A méretet tovább növeli, hogy a kijelző alatt és felett is van hangszóró (Boomsound), aminek bizony kell némi hely.

[+]

Láthatóan nem volt szempont, hogy minél vékonyabb legyen a káva, a 8 milliméteres vastagság sem azt célozza, hogy papírvékony telefont tartsunk a kezünkben, ennek megfelelően 165 grammot nyom a mérlegen a készülék, ebben a hozzánk került fekete színben elég férfias jelenség, de létezik zöldben, pirosban, kékben és fehérben is.

[+]

Ez a hatalmas kijelző HD felbontású, azaz 720 x 1280 pixelt tud megjeleníteni, a 267 ppi-s képsűrűség nem emeli az élvonalba, legalábbis ha a megjelenítő finomságát nézzük. A Super LCD2 technológia viszont továbbra is igen jó benyomást kelt a szemlélődőben ha a színhűséget, a fényerőt és a betekintési szögeket vesszűk górcső alá. Az előlapon nincsenek gombok, ezek a kijelzőn jelennek meg a használat során, viszont a felső részre került egy öt megapixeles előlapi kamera, amire nagyon büszke a gyártó, bár ez nem egyedülálló fejlesztés, többek között a Huawei Ascend P7 is erre gyúrt.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Hirdetés

Van egyébként fent egy értesítési ledecske is, ami különböző színekben villog, ha esemény történik. Az oldalakon puhább műanyag fut körbe, ami jót tesz a stabilabb fogásnak, ugyanakkor viszont azt sikerült eltolni, hogy a kijelző feloldását és lezárását indukáló gomb a bal felső sarokba került. Ezt nagyon szokni kell, mert eleinte nem esik kézre, de igazából meg lehet úgy fogni a készüléket jobb kézben, hogy a mutatóujjunk oda kerüljön. Ha kicsit lentebb tapogatózunk, akkor a hangerőt szabályozó gombpárost fogjuk megtalálni.

[+]

Felülre költözött a jack dugasz, alul pedig - érdekes módon kissé jobbra tolva - a microUSB csatlakozót fogjuk megtalálni. A készülék bal oldalán egy roppant széles ajtót tudunk kinyitni, ami mögött a microSD helyét találjuk, illetve kettő darab nanoSIM is betehető. Amikor ezzel szembesültem, akkor azért volt néhány keresetlen szavam a tervezők felé, eddig viszonylag okosan ellenállt a teljes iparág az Apple által nyomatott még kisebb SIM terjedésének, ha meg már kettő kártyát kezel egy telefon, akkor igazán lehetett volna legalább az egyik a sokkal elterjedtebb microSIM szabványnak megfelelő.

[+]

A hátlap a leggyengébb pontja a külsőnek, csúszós, fényes műanyagból készült, leszedni nem lehet. Irgalmatlanul jó hatásfokkal gyűjti a szennyeződéseket és az ujjlenyomatokat, félek tőle, hogy mivel kissé lekerekített a széle, ezért kopni is fog egy idő után. Ezt nem a jövőbelátó képességem mondatja, hanem az az elég lehangoló tény, hogy két nap alatt számos karcocska jelent meg rajta, pedig még csak zsebre sem tettük. Egy nagyon halvány, de méretes HTC felirat van a közepén, felül pedig kamerát és villanót találunk a bal oldal felé kitolva. Az összeszerelési minőségről sem okvetlenül tudok szuperlatívuszokban beszélni, egyelőre azt sem lehet tudni, hogy az előlapot mi védi (bár valami Google cache-ből előtúrtunk arra vonatkozó infót, hogy Gorilla Glass 3), de ennél sokkal neccesebb, hogy nyomkodás hatására recsegéssel válaszol a készülékház, egyértelműen a hátlap műanyagja a gyenge pont.

Hardver, menü

Mostanában nagyon divatos a középkategóriás telefonoknál a Qulacomm Snapdragon 400-as családja. A HTC választása az MSM8928-as chipsetre esett, amely négymagos, magonként 1,6 GHz-en ketyeg, a grafikus gyorsítást egy Adreno 305-re bízták, a RAM mérete pedig 1,5 GB, amiből körülbelül 800 MB marad szabadon, ha nem futtatunk semmit a háttérben. A belső tárhely 8 gigabájtnyi, ebből több mint 6 giga marad szabadon.

A sebességtesztekből is látszik, hogy a Desire 816 erősebb, mint a hasonló árban mozgó konkurensek. Ez persze az alapműveletek kapcsán nem feltűnő, de tény, hogy az Android 4.4-es alapokon nyugvó Sense 6.0 röccenés nélkül teszi a dolgát, miközben - ahogyan az a HTC telefonoktól elvárható - meglehetősen szép és jól személyre is szabható. Ha a főoldalról balra haladunk, akkor a Blinkfeed felületébe csöppenünk, amely az általunk választott forrásokból dolgozva állít össze egy olyan időrendi, képekkel gazdagon tarkított listát, ahol a legfontosabb hírek és események kapnak helyet. Ide már egy-két magyar oldal is befűzhető, jöhetnek infók közösségi csatornákról és alkalmazásokról, a naptárunkból, de a rendezés módja egy kicsit kaotikus, azt például nem sikerült megoldanom, hogy mindig a következő naptárbejegyzés látszódjon a felület tetején.

A kezdőoldalakra ikonokat, mappákat és widgeteket tehetünk ki, a menü felülről lefelé gördíthető és tetszés szerint rendezhető a rajzok sorrendje. Tipikus HTC sajátosság, hogy komplett oldalnyi ikon gördül lefelé ha haladnánk a képernyőn nem látható programok felé, ezt valahogyan nem egyikünk sem komálja, de biztos csak ízlés kérdése. A felület témázható, de ez jobbára csak a háttérképet érinti, van viszont egy easy mode, ami egy egyszerüsített kezdőoldalt csal elő, ahol oldalra tudunk lapozni és nagy csempékben látszanak azok a funkciók, amelyeket mi válogathatunk össze, ilyenkor a beállítások is másképp néznek ki. Fontos jóságra bukkanhatunk a beállítások között, egy másik telefonról való átköltözést segít egy app, képeket, zenéket, névjegyeket, üzeneteket pakolhatunk át egy mozdulattal.

Az extra szoftverek között találunk egyszerűbbeket (zseblámpa, részvényárfolyamok, Scribbel jegyzetapp, autós mód, diktafon, időjárás), illetve összetettebb dolgokat, mint amilyen a Polaris Office 5.0, vagy éppen a Kid mode, amihez szükségünk lesz egy Zoodles accountra. Ez egy viszonylag komplex szolgáltatás, minden gyerekhez tartozhat külön felület, ahol a számukra megfelelő játékokat érhetik el, valamint a kamerát. Az így keletkezett rajzok, fotók, videók aztán a család többi tagjával megoszthatók, hiszen a Zoodles több gépre és telefonra is telepíthető.

Gyárilag van Facebook és Twitter kliens, az alapfunkciókat pedig szinte mindenhol átdolgozta a HTC, általában fehér háttérrel dolgoznak, a névjegyzékben sokféle extra opció is akad, például blokkolhatjuk a nem kívánt emberektől érkező hívásokat és üzeneteket. A szövegbevitelhez adott virtuális gombsor az androidos világ egyik legjobbja, pontos, könnyen elérhetőek a speciális karakterek is. Az email kliens is kifejezetten korrekt, az összetartozó leveleket egymáshoz rendeli, állítható, hogy milyen időszakban milyen gyakorisággal ugorjon fel a szerverre az új levelek miatt, maximum 200 üzenetet tud egyszerre listázni. Látványos a földgömböt mutató világóra, nagyon jól kidolgozott a naptár, ami az adott napon azt is mutatja, hogy hány perc van még hátra a következő eseményig, ha ezekhez helyszínt is adunk, akkor egy gombnyomással a navigációhoz ugorhatunk.

Mivel a telefon két SIM-et kezel, ezért foglalkozni kellett azzal is, hogy ezek minden olyan felületen választhatók legyenek, ahol szükséges eldönteni, hogy melyiket óhajtjuk használni. A hívásoknál és az üzeneteknél is külön gombbal határozhatjuk meg, hogy melyik kártyáról induljon a kommunikáció. Csak az elsődleges SIM tud 3G-n (vagy 4G-n) működni, a másik csak 2G hálózatokra léphet fel. Sajnos nincs dual active mód, ha az egyik SIM-en beszélgetés folyik, a másik lelép a hálózatról, de a HTC egy külön appot biztosít arra az esetre, ha szeretnénk azt beállítani, hogy ilyen esetben a hívások a másik kártyára legyenek átirányítva. A hangminőség jó, minket átlagosan hallanak, mi viszont remekül értettük a másik felet. A bejövő hívások csengése elhalkul, ha megemeljük a készüléket és automatikusan erősebbé válik, ha a telefon úgy gondolja, hogy egy zsebben, vagy táskában lapul.

Multimédia

Mivel nem csúcsmodell, ezért nincs kettős kamera hátul, nincs Ultrapixel, egy 13 megapixeles optikát kapunk, amelyhez teljesen átdolgozott felület is jár. Alapból háromféle mód közül választhatunk, előlapi és hátlapi fotózás, illetve videofelvétel. Az előlapi kamera kifejezetten selfie alkotások számára készült, elvileg nagy látószögű, de a Huawei P7 itt jobban teljesített. Exponálás után nekieshetünk a fejünknek és mindenféle trükkökkel eltüntethetjük a bőrhibákat, világosíthatjuk a fejünket, összébb húzhatjuk a tokánkat és megnövelhetjük a szemünk méretét, van egy sereg effekt, keret és némi lehetőség arra is, hogy forgassuk és vágjuk a fotót. A poén az, hogy ellentétben a P7-tel, itt ugyanazt az effektet újra és újra ráküldhetjük az ábrázatukra, egészen valószerűtlen torzszülöttet képezve magunkból.

A hátlapi kamera több lehetőséget ad, bár a fehéregyensúly és az expozíciós érték selfie esetén is elérhető. Ha a fő optikát fogjuk munkára, akkor rengeteg üzemmód közül választhatunk, van HDR, éjszakai mód, remegésgátló, panoráma, portré, vagy éppen makró is, de tapasztalataink szerint ezeket az automatika is jó hatásfokkal észleli. A fókusz érintés alapján is történhet, ilyenkor a fénymérés helye is a fókuszálás pontja alapján kerül kijelölésre, így egy sötétebb részeket is tartalmazó alkotásnál eldönthetjük, hogy a föld lesz fekete, vagy az égbolt ég be. Ezen persze valamit segíthet a HDR.

[+]

A lent elterülő alkotások elemzése előtt mindenképp ki kell emelnünk, hogy a Desire 816 villámsebesen exponál, ennek eredményeképpen kifejezetten jó sorozatfelvételek készülhetnek, ehhez csak nyomva kell tartanunk az exponáló gombot. Ha így cselekszünk, akkor rögtön megkapjuk a teljes sorozatot, hogy kiválaszthassuk a legjobban sikerül darabot. Van a készülékben Zoe funkció is, kár, hogy a tesztpéldányban még csak egy coming soon felirat fogadott, amikor beléptem. A rövid animgifek és videók készítésére hivatott alkalmazás remélhetőleg a hivatalos hazai megjelenésig bekerül a repertoárba teljes valójában.

A képek a kijelzőn frankón néznek ki, 100%-os méretben vizsgálva őket azonban már nem lehetünk ennyire vidámak. A dinamikatartomány mondjuk közepes, a zaj elég sok helyen jelen van, a vonalélesség viszont gatya. Főleg a közelebbi témáknál jön ki, mint ha az autofókusz nem lenne a helyzet magaslatán, elmosódnak, eltűnnek a részletek, egyúttal eléggé digitális hatást is keltenek a képek. Hozzáteszem, hogy ha leskálázom 4 megapixelre a fotókat és azt mondom, hogy Ultrapixel, yeah, akkor vidáman hozza a jóval drágább One M8 szintjét a kamera. És ez nem a Desire 816 dicsérete. Videót Full HD-ben, 30 fps-sel tudunk rögzíteni, íme egy tesztfelvétel. És még egy.

A zenei funkciókhoz saját lejátszót ad a HTC, de a biztonság kedvéért a Play Zene is elérhető. A szoftver a netről igény szerint le tud húzni dalszöveget és albumborítót, van egy pofás vizualizációs felület is, viszont nincs equalizer. A Boomsound kikapcsolható, ha headsetet használunk, kihangosítva viszont örökké megkapjuk a turbósítást, ami elég jó hangminőséget és hangerőt eredményez, jóval az átlag felett teljesít ilyenkor a Desire 816, bár a One M8 szintjét nem éri el. A repertoár része az FM-rádió is, ehhez mindenképpen füles csatlakoztatására lesz szükség.

Adatátvitel, akkumulátor

A Desire 816 képes 4G hálózatokon is működni, legalábbis az elsődleges helyen ücsörgő SIM esetében. A WiFi modul érzékenysége átlagos, a böngésző viszont vihargyors, ha kap adatot, akkor nem állhat az útjába semmi, csak a Flash, amit nem tud megjeleníteni. A görgetés, az oldalszélességre való tördelés azonnal történik, tényleg roppant sebes a szoftver. Az oldalakat elmenthetjük későbbi megtekintésre, illetve van egy article view funkció is, amely lecsapja egy adott anyag körül a menüt, a reklámokat és csak magát a cikket mutatja meg kicsit nagyobb betűmérettel.

Bizonyos piacokon van NFC is a hátlap alatt, a mi példányunkban nem volt ilyesmi. A Bluetooth 4.0-s, a GPS szintén rettentő gyors és stabil. Az akkumulátoros üzemidővel viszont nem voltam megelégedve, ült a dobozban egy napig SIM nélkül a masina, még a WLAN sem volt bekapcsolva és 18 óra alatt csontra lemerült. A mindennapok során ez egy napos készenléti időt jelent átlagos használat mellett, pedig a 2600 mAh-s akkumulátor elvileg többre hivatott. Az emelt órajelű processzor valamennyire befolyásolja ezt, no meg érdemes az energiatakarékos üzemmódokat jól beállítani, mert kikapcsolt képernyő mellett visszaveszi az órajelet a gép, illetve leállíthatja az adatátvitel szolgáltatásokat is. Bízom benne egyébként, hogy csak a viszonylag rövid tesztidőszak alatt még nem állt teljesen be a telep, de ennél többre számítottam.

Összegzés. Az a helyzet, hogy a HTC nem kamuzott, amikor azt állította, hogy a Desire 816 végre jó árfekvésű lesz. Annyira fényezte Barcelonában az úriember, hogy abból mi arra következtettünk, hogy megint azt gondolják, hogy ők prémium gyártók, prémium szolgáltatásokkal és ennek megfelelő árazással. A 80-85 ezer forintos nyitóár viszont korrekt ezért a tudásért, jókora tepsit kap a vásárló, normális kijelzőt, gyors hardvert, egész kulturált kamerát, kiváló hangszórókat, frankó menürendszert és ez azért mégiscsak egy HTC. Viszont az anyaghasználat nem kimagasló, a selfie erőltetése szerintem kissé gáz, az üzemidő pedig inkább átlag alatti. Mindezekkel együtt tényleg egy elég jól átgondolt és ésszel meghúzott kompromisszumok mentén megtervezett masinát tett le a HTC az asztalra és ha megnézzük, hogy ezen az áron megy hasonló hardverrel az Xperia M2, a Huawei G6, az LG G2 Mini, illetve mondjuk az Alcatel Idol Alpha, akkor végre azt is elmondhatjuk, hogy nem szálltak el és valóban be tud szállni a tajvani gyártó is abba a versenybe, ahol mindenki más is szerepel. Hogy emiatt le kellett mondani a fém burkolatról? Hát, mások sem tömik tele acéllal ezen a szinten a telefonokat. Hogy nincs Ultrapixel kamera? Inkább áldás, mint átok. Hogy “csak” Snapdragon 400 került a burkolat alá? Nos, ebből is egy combos verziót hoztak össze. Hogy nem Full HD a kijelző? Ennyiért a többiek sem igyekeznek ilyesmit nyújtani. De közben megvan a 6.0-s Sense, a Boomsound hangszórók és a másfél gigabájt a RAM mérete. Azt hiszem, hogy érhető, hogy a fentiek miatt a HTC Desire 816 megérdemel tőlünk egy Ajánlott plecsnit, bízunk benne, hogy a hivatalos hazai forgalmazás kezdetéig még a Zoe is bekerül a funkciók közé és akkor tényleg sokak számára újra alternatíva lehet egy HTC okostelefon. Meg egy tok, ami megvédi a hátlapot.

HTC Desire 816

Bog

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Sepcifikáció

HTC Desire 816

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	156,6 x 78,7 x 8 milliméter
	Tömeg	165 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér, piros, szürke, zöld
	SIM-foglalat	nanoSIM (2 db)
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	720 x 1280 pixel (267 ppi)
	Kijelző típusa	Super LCD2 kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 400 (MSM8928)
	Processzor típusa	1,6 GHz-es négymagos ARM Cortex-A7
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Adreno 305
	RAM mérete	1,5 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	8 GB
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 850/900/2100 MHz LTE 800/900/1800/2100/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 150 Mbps
	LTE	van
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g/n, WiFi hotspot, DLNA
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.4.2 (KitKat)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Google+, Hangouts, Google Maps, Drive, FM-rádió, Car, Polaris Office 5.0, Zoodles, zseblámpa, diktafon, Zoe
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel, autófókusz, led segédfény
	Másodlagos kamera	5 megapixel
	Videófelvétel	1080p @ 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2600 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	737 óra
	Beszélgetési idő	21 óra
	Zenelejátszási idő	? óra
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor