Bevezető, tartozékok

A HTC belead apait-anyait egykori dicsfényének visszaállítására, és a felsőbb kategóriában egy ideje igen erős felhozatallal száll harcba. A tavaly útjára indított One sorozat ennek a törekvésnek az eredménye, a szuper formaterv, az átgondolt szoftverfelület és a dübörgő előlapi hangszórók igazi egyéniséggé emelték az M7-et és az M8 okostelefonokat. De akad mostanság a középkategória tetején is tetszetős darab, gondoljunk a nagyképernyős Desire 816-ra. Az alsóbb szegmensekre azonban már jóval kevesebb figyelem jut, így jóból-rosszból egyaránt kijut ezekben a túlzsúfolt kategóriákban.

[+]

A csúcskészülékekre fektetett hangsúly persze érthető, a HTC mindig is flagship mobiljaival szólt nagyot, míg az alsó- és középkategória környékén gyakran jött zavarba, amikor a kompromisszumokat meg kellett lépni. Így született meg például az erősen visszafogott és nem túl barátian árazott Desire 300, tesztalanyuk tavalyi elődje. A Desire 310 a korábbi inkarnáció legfőbb hibáját kívánja orvosolni, a gyenge hardvert, de ezúttal is jár a negatívumokból, melyekre a következő oldalakon kívánunk rávilágítani.

[+]

A készülék átlagos méretű, matt fehér dobozban érkezett hozzánk a HTC Magyarországtól. A papírszerkezetből a megszokott elemek bújtak elő: a 4,5 hüvelykes kijelzővel bíró, androidos készülék mellett egy cserélhető, 2000 milliamperórás akkumulátor, egy USB csatlakozós hálózati töltőfej, egy USB - microUSB töltőkábel, némi faalapú nyomtatvány (garanciapapír és rövid használati útmutató), valamint egy hagyományos kialakítású sztereó headset. Többre nem is számítottunk, ennyi jár egy okostelefon mellé manapság.

[+]

Külső

A Desire 310 dizájnja az előd óta nem sokat változott, leginkább a méretben fedezhetünk fel különbségeket. A kijelző 4,3 hüvelykről 4,5-re nőtt, a térfogat 131,78 x 66,23 x 10,12 milliméterről 132,44 x 68,03 x 11,25-re, a súly pedig 120 grammról az érezhetően nehezebb 140-re, utóbbinak talán az akkumulátor húsz százalékos hízása lehet az oka. A készülék hardveres komponenseit az előlapi üveget leszámítva kellemes tapintású, matt műanyag veszi körbe, a formaterv a lekerekített ívekkel egyszerre tetszetős és ergonomikus. Az összeszerelés is jól sikerült, semmi recsegés vagy lötyögő elem, talán ez is a pluszsúlynak köszönhető.

[+]

A főszereplő természetesen a 4,5 hüvelykes, FWVGA, azaz 480 x 854 pixeles TFT kijelző, amely nem fog szobrokat nyeri az alakításáért. A megjelenítő maximális fényereje átlagon aluli, ami elég komoly gondokat okoz napfény alatt, minimális fényereje pedig túl magas a kényelmes éjszakai olvasáshoz. A színhőmérséklet enyhén kékes, a kontrasztok közepesek. A betekintési szögekkel is akad gond bőven, oldalra fordítva nem csak a fényerő csökken jelentősen, de a feketék és fehérek is torzulnak. Az érintésérzékelő legfeljebb két ujj inputját képes kezelni, a bevitel viszont pontos és megbízható.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az előlapon tekintélyes méretű hangszóró kapott helyet, azonban ha HTC-s módon elölről várjuk zenéink felszólalását, csalódnunk kell – arra a hátlapi elem szolgál. A leginkább dizájn funkcióval bíró előlapi hangszóró mellett található még egy 0,3 megapixeles kamera és egy közelségérzékelő szenzor, állapotjelző LED-et ne keressünk, mert nincs, ahogy a fénymérő szenzor is kimaradt, így az automatikus fényerőállításról is le kell mondanunk. A legfőbb változás alul fedezhető fel az elődhöz képest: az Androidos gombok a képernyő alól a kijelzőre kerültek (vissza, home, alkalmazásváltó), fentről pedig alulra került a HTC felirat.

[+]

A készülék oldalaira áttérve, a bekapcsoló- és hangerőgombok a jobboldalon tapinthatók ki, visszajelzésük megfelelő, bár elhelyezkedésük a balkezes fogást részesíti előnyben. A baloldal üres, alulra is csak a mikrofon és a hátlap felnyitására szolgáló kivágás került. Felül a microUSB és a 3,5 milliméteres jack port kapott helyet. A hátoldalon is egyszerű a helyet, felül a fixfókuszos, 5 megapixeles kamerát pillanthatjuk meg magányosságában, ledes villanó ugyanis nem kísérte el a hosszú útra, középen HTC felirat, alul pedig az apró hangszórókivágás található. A készülék küllemét összefoglalva elmondhatjuk, fogtunk már ekkora kijelző mellett könnyebb és vékonyabb telefont is, de legalább jól egybe lett rakva és stabilan ül a kézben, emellett a dizájn is abszolút vállalható.

Hardver, adatkommunikáció, szoftverek

A legfőbb előrelépés a Desire 300-hoz képest hardveres fronton történt: a kétmagos Snapdragon S4 Playt négymagos, középkategóriába szánt MediaTek chipset váltja. A 1,3 gigahertzen futó MT6582M lazán megduplázza az előd számolási teljesítményét, de a Mali-400MP2-es grafikus gyorsító is előrelépés az Adreno 203-hoz képest, akárcsak az 1 gigabájt RAM, ami a korábbi 512 megabájt kétszerese. Ehhez mérten a szintetikus tesztek eredményei is brillíroznak, a MediaTek chipsetje a középkategóriában abszolút versenyképes, sőt, akad drágább, rosszabbul teljesítő rivális is. Az UI sebessége, a görgetések, az átmenetek és a böngészés is javarészt akadásmentesek, tehát hardveresen és a szoftver optimalizálásában is egyértelmű az előrelépés. A belső tárhely mérete viszont továbbra is csak 4 gigabájt, ennek kb. a fele érhető el első bekapcsolás után. Szerencsére ezeket a gondokat microSD kártyával orvosolni lehet, ilyenből legfeljebb 32 gigabájtos helyezhető be, ehhez a produkcióhoz egyébként el kell távolítani a hátlapot és az akkumulátort.

A Desire 310-ből létezik egy és két SIM-kártyás kivitel is, mi az előbbit teszteltük, amely normál méretű SIM-et fogad be. A készülék GPRS, EDGE, UMTS és HSPA adatsebességekre képes, maximálisan 21 megabit/másodperc le- és 5,76 megabit/másodperc felöltési rátával. A vételi jel általában stabil és megbízható volt, azonban a beszélgetési hangminőség a középszerű hangszóró miatt hagyott kívánnivalót maga után, igaz a másik oldalon jól értettek bennünket. WiFi-ből 802.11b/g/n szabvány jár WiFi direct és display funkciókkal, Bluetooth-ból 4.0 A2DP-vel. Az USB 2.0-ás szabványú, MTP támogatással, OTG funkciók nélkül. A navigációhoz a GPS és GLONASS szatellitek jeleit egyaránt használhatjuk, ugyanígy a földi antennák és routerek adatait is, így a pozíciószerzés gyors és pontos.

A Desire 310-en a harcedzett Android 4.2.2 Jelly Bean fut, azon pedig a HTC Sense UI 5.1 érdekesen kicsontozott változata. Egyfelől jár a tajvani gyártó névjegyének számító BlinkFeed lapozgatós kezdőoldal, másfelől viszont az ikonok nem Sense stílusúak, hanem gyári androidosak, de az értesítési és gyorskapcsoló panel, valamint a beállítások menü is a Nexus készülékekből megismert, szimpla változat. Ez elég érdekes, a gyártók ugyanis szeretik már belépőszinten bevetni személyre szabott szoftveres felületüket, azonban ez a hibrid rendszer is egész kellemes, és ami fontosabb, jó sebességgel fut. A kezdőképernyőnek legfeljebb hat oldala lehet, beleértve a BlinkFeedet, ami egy FlipBoardszerű, hír- és szocmédiaolvasó, időjárás és óra funkciókkal. Apró kifogás, hogy a tálca ikonjai a BlinkFeed oldalon láthatók maradnak, amelyek az androidos érintőgombokkal és az értesítési sávval kombinálva a képernyő közel egyharmadát elfoglalják, ráadásul ezek a sávok nem átlátszók, így szemre is szűkös a hasznosítható felület. A kezdőoldalakon 4 x 4-es kiosztás mellett helyezhetjük el ikonjainkat és widgetjeinket. Az app menüben 3 x 4-es a kiosztás (választható 4 x 4-es is), és a widgetlistához hasonlóan függőlegesen lapozható. Ami a minialkalmazásokat illeti, lényegében a Google gyáriakra szűkül a kínálat, még zenés vagy rádiós widgetet sem kapunk.

Meglehetősen fapados az alkalmazásfelhozatal is. A HTC-től jár a videós kiemelések, vagyis Zoe videoapplikáció, amely képeinkből és mozgóképeinkből zenés videót állít össze, amit képes helyben, élőben levetíteni, vagy renderelés után a nagyvilággal megosztani. Jár még stock Android számológép, hangrögzítő, egyszerű naptár és fájlkezelő, szerkesztésre is képes Polaris Office 5, Facebook, alaptudású androidos telefonkönyv, SMS-app és email kliens, valamint a Google jól ismert szoftvercsomagja (Gmail, térkép, Play szolgáltatások, YouTube, fotók, Hangouts, Google+, keresés, asszisztens és Chrome). Billentyűzetből HTC Sense és Google hangalapú bevitelt kapunk, az előbbi rendelkezik bővíthető magyar szótárral és prediktív szövegbevitellel. A kijelzőméret és érintésérzékenység mellett a gépelés egész elfogadható élményt nyújt.

A Desire 310-hez kétféle böngésző jár: gyári androidos és a Google Chrome, mi az előbbivel foglalkozunk. Az applikáció képes teljes képernyős módon működni, azaz csak az androidos érintőgombok maradnak láthatók, a tartalmakat lehet offline olvasáshoz menteni, lehetőség van váltani asztali és mobilos nézet között is, és van kétkoppos sortörés is. Ami a böngészési sebességet illeti, a MediaTek négymagos processzora jó szolgálatot tesz akár közepesen komplex oldalak megjelenítésekor is, kisebb-nagyobb megakadásokhoz jóval zsírosabb vagy kevésbé optimalizált honlapokat kell kerestünk. A Desire 310 gyári böngészője 1207 milliszekundum alatt végzett a SunSpider 1.0.2-es webes teljesítményteszttel, ami teljesen vállalható eredmény.

Multimédia, akkumulátor, összegzés

A Desire 310 legkevésbé kívánatos tulajdonsága a fixfókuszos, ledes villanóval nem rendelkező kamera. Az 5 megapixeles szenzor legfeljebb 2888 x 1728 pixeles felbontáson tud fotókat rögzíteni, ami nagyjából 16:9-es képarányt jelent. Videót akár 1080p-ben is rögzíthetünk 30 képkocka/másodperc sebességen, amit a gyors hardver tesz lehetővé. A kameraszoftver egyszerű és átlátható. A kereső baloldalán normál, HDR, arcszépítő, panoráma, több nézőpontos, automatikus témaválasztó és mosolyexponálós módok közül választhatunk, jobboldalt lehet a két kamera között váltani, a kép- vagy videorögzítést elindítani, valamint a galériát és a beállításmenüt előhívni. A menüből expozíciókompenzációt, fehéregyensúlyt, érzékenységállítást (ISO100-1600), időzítőt, valamint szoftveresen élességet, kontrasztot, telítettséget és egyéb effekteket lehet állítani. A videofelvételekhez választható szoftveres stabilizáció is, ettől azonban ne várjunk sokat.

[+]

A képminőség felejthető. A fehéregyensúly még egész megbízható az ideálisnál valamelyest magasabb telítettséggel, viszont a vonalélesség középszerű, jelentős részletveszteséggel és színes zajjal a sötétebb részletek környékén. A dinamikatartomány szűkössége a nagyobb kontrasztkülönbségű képeken a kiégés jelenségét garantálja, ezen a HDR-mód egész jól tud javítani. Ideális fényviszonyok között azért készíthető használható fotó, csak túl közel ne menjünk a témához, mert az eredmény homályos lesz, így persze a makrófotózást is elfelejthetjük. Este elég rossz a helyet, amin a vaku hiánya csak súlyosbít. A 3gp-s videofelvételek az 1080p-s felbontás ellenére sem váltják meg a világot. Tompa a rögzített hang, meglehetősen puha a kép, és a felvételi minőségnek ugyanazok a korlátai, amelyek a fotózásnál már előjöttek. Nappali videó itt, éjszakai felvétel erre tekinthető meg.

Multimédiás fronton is egyszerű a helyzet. Sem a zenelejátszó, sem pedig az FM-rádió nem látott dizájnert, de funkcióban sem gazdag a felhozatal, hiányoznak például a kezdőképernyős és zárképernyős widgetek, bár az értesítési panelen mindkét applikáció megjelenik. A zenelejátszó előadók, albumok és dalok alapján képes zenéinket csoportosítani, emellett van mód saját lejátszási lista összeállítására. Jó hír, hogy kapunk hangszínszabályzót, illetve a népszerű fájlformátumok mindegyike gond nélkül lejátszható. Az FM-rádió a füles bedugásával működik, a vételi minőség rendben van. A mellékelt sztereó fülhallgató egyébként átlagos darab, hallottunk már ennél halkabbat vagy rosszabbul szólót is, bár mélyhangokból nem sokat kapunk, így leginkább heatsetes használatra alkalmas. A hátlapi hangszóró is messze van a boomsoundos teljesítménytől, hangereje és minősége közepes. A videolejátszó sem egy bonyolult lélek, feliratok, ablakos mód vagy hasonló extrák nem járnak hozzá, viszont a DivX, az Xvid, az mpeg4, a h.264 és a h.264 kódolásokkal is lazán megbirkózik, egyedül az ac3 hangsávok lejátszása okoz gondot, amin áruházas alternatívák segíthetnek. A MediaTek chipset segítségével nem okozhat gondot 1080p-s tartalmak lejátszása sem. .

A Desire 310 elfogadható üzemidővel bír, elsősorban a megnövelt, 2000 mAh-s akkumulátornak köszönhetően. Az intenzív felhasználók persze naponta töltőre fogják helyezni a készüléket, azonban aktív Google-szinkronizálással, böngészéssel, telefonos és szocmédiás kommunikációval a kb. 4 - 4,5 órás képernyőidő akár másfél-kétnapos használatra is kitolható, mivel meglehetősen alacsony a készenléti fogyasztás. Mivel energiatakarékos módot nem kapunk, az üzemidő meghosszabbítására saját kreativitásunkat kell bevetni.

[+]

A Desire 310 erénye, hogy a szoftver a középkategóriás chipset mellett remek sebességen fut, a készülék pedig rendesen össze lett szerelve – ez két olyan tulajdonság, ahol az előd már botladozott. Azonban máris a pozitívumok végére értünk. Az FWVGA-ás TFT-kijelző minősége gyenge, a szoftver kicsontozott HTC Sense és gyári Android fura hibridje, az elő- és hátlapi hangszóró teljesítménye felejthető, a fixfókuszos, ledes villanót nélkülöző kamera is csak kötelező jelleggel került oda. A küllem és az üzemidő legalább elfogadható, ám ha mindent összeadunk, az 54 000 forintos, hivatalos független és a 47 000 forintos, feltöltőkártyás ár sehogy sem akar kijönni, még ha egyes GSM boltokban ennél olcsóbban is hozzá lehet jutni. Ezért az árért a jól sikerült Nokia Lumia 630 is megvásárolható, illetve a kopogtatós KitKat alapú LG L70, pár ezressel drágábban pedig a 720p-s megjelenítővel bíró Huawei Ascend G630, illetve a Motorola Moto G. A Moto E olcsóbban, qHD-s kijelzővel szerethető be, bár nem könnyű hozzájutni és a Motorolának nincs hazai szervizképviselete, de még így is remek az ár/érték aránya. Akárcsak más alsó- és középkategóriás HTC telefon esetében, most is úgy érezzük, hogy túl sok kompromisszumot kell megkötni az elkért árért cserébe. A Desire 310 egy jobb IPS-kijelzővel megizzaszthatta a riválisait, de egy autófókuszos kamerarendszer is jól jött volna, hogy a mezőnyből kitűnjön. Akit viszont a fényképezés nem foglalkoztat, a kijelző korlátaival pedig együtt tud élni, elcsábíthatja a Desire 310 sebessége és jó összeszerelése.

Bone123

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

HTC Desire 310

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/HSPA
	Méret	132,44 x 68,03 x 11,25 milliméter
	Tömeg	140 gramm
	Színvariációk	Fekete, sötétkék
	SIM-foglalat	normál SIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	4,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 x 854 pixel (218 ppi)
	Kijelző típusa	TFT kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	MediaTek MT6582M
	Processzor típusa	1,3 GHz-es, négymagos ARM Cortex-A7
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Mali-400MP2
	RAM mérete	1 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	korlátlan
	SMS memória	korlátlan
	Belső tárhely	4 GB (kb. 2 GB elérhető)
	Memória bővíthetősége	microSD (32 GB-ig bővíthető)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 Mhz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 21 Mbps / 5,76 Mbps / nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g/n, hotspot, direct
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.2.2 (JellyBean)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	videós kiemelések, FM-rádió, naptár, időjárás, zenelejátszó, videolejátszó, Chrome, Google+, Hangouts, YouTube, Gmail, Play szolgáltatások, térkép, Polaris Office 5
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixel, fixfókusz
	Másodlagos kamera	0,3 megapixel
	Videófelvétel	1080p @ 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2000 mAh-s lítium-polimer
	Készenléti idő	852 óra
	Beszélgetési idő	11 óra
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, sztereó előlapi hangszóró, közelségérzékelő