Külső
A kibontás utáni második pillanatban sikerült megkedvelnem a HTC 10 méreteit, anyaghasználatát és formáját, a használattal töltött napok pedig csak fokozták lelkesedésemet. Az alapvető formavilág megmaradt a One-okból, viszont a szálcsiszolt felületű alumínium helyére fegyverszürkére, eloxált fém került. A lekerekített hátlap kicsit sarkosabb lett, de még mindig kényelmes a használata, kézbe véve egyáltalán nem számít nagynak a mai mezőnyben, 145,9 x 71,9 x 9 milliméteres méreteihez képest pedig tekintélyes, de nem zavaró a 161 grammos tömeg. A unibody készülékház összeszerelésére természetesen nem lehet panasz, recsegés vagy ropogás szóba sem jöhet. Az elődökre jellemző nyúlánk forma az utódban már kevésbé vehető észre, cserébe viszont szinte azonos méretek mellett kaptunk 0,2 hüvelykkel nagyobb kijelzőt és jóval keskenyebb kávákat. A kütyü nem mellesleg IP53 ipari szabványok szerint por- és cseppálló.
A kijelző alatti gomb nem nyomható be, érintésérzékeny. [+]
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | HTC 10 | Xiaomi Mi 5 | Samsung Galaxy S7 | Huawei P9 |
| Fehér fényerő | 604 nit | 553 nit | 563 / 777 nit | 648 nit |
| Fehér fényerő (min.) | 9,8 nit | 0,7 nit | 1,8 nit | 8,4 nit |
| Fekete fényerő | 0,27 nit | 0,27 nit | 0 nit | 0,38 nit |
| Kontrasztarány | 2237:1 | 2046:1 | végtelen | 1704:1 |
| Színhőmérséklet | 6602 K | 7403 K + kézi | 7722 / 6611 K | 7440 / 6655 K + kézi |
Bár a VR-tartalmak semmilyen szerepet nem kaptak a HTC legújabb mobiljában, a gyártó mégis úgy gondolta, hogy érdemes az 5,2 hüvelykes Super LCD5 kijelzőhöz QHD (azaz 1440 x 2560 pixeles) felbontást párosítani, és bár az előd megjelenítőjére sem lehetett panaszunk, összességében jó döntést hoztak. Az 565 ppi-s képpontsűrűségnek már a felével is együtt lehet élni egy telefonnál, de a betűkön, a kontúrokon, a megjelenített tartalom részletességén lehet érezni, hogy ennél a mobilnál sok nagyon jó pixel fért el kis helyen, mindemellett örülhetünk a pontos kalibrációnak, a magas fényerőnek és a kiemelkedő kontrasztaránynak. Az automatikus fényerő természetesen alapvető, színprofilból pedig kapunk egy normál beállítást, amit aztán élénkíthetünk és módosíthatunk, ha eltérő színhőmérséklettel vagyunk boldogabbak. Van kesztyű mód, ami hibátlanul működik, illetve azt is beállíthatjuk, hogy a kijelzővel együtt világítsanak-e a lenti vezérlőgombok, vagy egy idő után aludjon el a fényük. Az üveg természetesen Gorilla Glass 4, így a karcoktól remélhetőleg nem kell különösebben tartanunk normál körülmények mellett.
Nagyon éles képet eredményez az 565 ppi. [+]
A kijelző/előlap arány természetesen javult, 71,1%-ával tulajdonképpen felzárkózott a konkurensekhez, ám ezért cserébe már nem is annyira jellegzetes ebből a nézetből, mint a korábbi modellek. Eltűnt a HTC felirat, a második hangszóró is átköltözött a mobil aljára, egyedül az óriási előlapi optika tűnik ki az előlap feketeségéből. A HTC-s finomságok ugyanakkor nem maradtak ki, a színes értesítési led tökéletesen beleolvad a környezetébe, ha viszont felvillan, akkor nagyon jól néz ki, csakúgy, mint a képernyő alatti gombok, amik közül a bal oldali szolgál visszalépésre, a jobb oldalival pedig az alkalmazásváltóba ugrunk. A megjelenítő alatt, középen látható gomb nem nyomható be, alvó állapotban automatikusan ujjlenyomat-olvasóként működik, egyéb esetekben pedig a kezdőképernyőre térhetünk vissza megérintésével.
A mindennapi használatot nagyon megkönnyítik az olyan apróságok, mint a bordázott bekapcsológomb. [+]
Az átgondoltságot nagyon jól jellemzik az olyan apróságok, mint hogy a jobb oldali bekapcsológombot bordázott felülettel választották el a hangerőszabályzóktól, hogy biztosan ne nyomhassunk félre. Bal oldalon nincs is nyomógomb, alulra viszont nem csak a másodlagos BoomSound-hangszóró került, hanem egy USB Type-C csatlakozó és magától értetődő módon egy mikrofon is. Az eszköz tetejére került a 3,5 milliméteres jack csatlakozó, viszont infraportot sajnos hiába is keresnénk.
A kamera optikája kilóg a hátlap síkjából. [+]
Két darab fiók is került a telefon oldalainak felső részére, az egyikbe a nanoSIM, a másikba pedig a microSD mehet. A hátlap matt felületű, az ujjlenyomatokat közepesen gyűjti, ugyanakkor elég csúszós, egy hosszabb pihenés után pedig elég hideg tud lenni. A kamera optikája kilóg hátulról, asztalra helyezve emiatt nem túl stabil kezelni a telefont, viszont nem maradt ki a dupla ledes, kéttónusú vaku és a lézeres autofókusz érzékelője sem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
