Kamera, zenehallgatás

Néhány évvel ezelőtt indult az UltraPixel-sztori, a tajvaniak a One M7 bemutatója kapcsán próbálták prezentálni, hogy a megapixelháború mennyire értelmetlen dolog, és hogy egy jó szenzorral akár 4 megapixelen is jobb fotókat lőhetünk, mint az akár 38 megapixelesre duzzadt konkurens mobilkamerák, hiszen egy pixelre több fény jut. Az elmélet szépen hangzott, a valóság már kicsit kiábrándítóbb volt, és bár tavaly már úgy tűnt, hogy lassan kihátrálnak ebből a technológiából, idén visszatért a HTC hátlapjára az UltraPixel, ami 12 megapixeles lett, 1,55 szenzorpixeles és 1/2.3" méretű szenzorral működik együtt. Nem maradt ki az optikai képstabilizátor, ráadásul fényerőben is jó a specifikáció, elöl-hátul f/1.8 apertúráról számolhatunk be.

Sok beállítási lehetőséget kínál a kameraszoftver manuális módja. [+]

A szoftver felhasználóbarát és egyszerű, ha ujjunkkal letakarjuk a lézeres érzékelőt, azt jól láthatóan jelzi nekünk, egyébként érintéssel fókuszálunk és a hangerőgombok valamelyikével ellőhetjük a felvételt. Ha alaposabban belemegyünk a beállításokba, akkor találunk HDR-t (ki, automatikus, be), kapcsolgathatjuk a vakut, az időzítőt, állíthatjuk a képarányt, csinálhatunk panorámafelvételt, babrálhatunk a zárhanggal, használhatunk segédrácsot, illetve akár mosollyal vagy hangvezérléssel is vezérelhetjük az exponálás idejét. Van profi mód, ahol pontosan beállíthatjuk a színhőmérsékletet, babrálhatjuk az érzékenységet (ISO 100-3200), a zársebességet (1/8000 - 2s), a fókuszt és az expozíció-korrekciót is, illetve akár DNG-ben is elkészíthetjük a képeket.

Az elkészült képek minősége jó, a fotók mind részletességben, mind vonalélességben és dinamikában megállják a helyüket, bár a szélek felé a lencserajzolat már puhább, és zajmentesítés plusz némi élesítés is felfedezhető. Az automatikus HDR pont jókor kapcsol és nem mellesleg villámgyorsan elkészül. Gyengébb fényviszonyok között sincs gond a fókuszálással, viszont itt már túlságosan is írtja az algoritmus a képzajt, ami sokszor elég gyenge részletességet eredményez. Szerencsére ezen lehet a kézi móddal és a DNG RAW-ba való mentéssel is változtatni. Panorámakép ide kattintva tekinthető meg, de érdemes megnézni a 4K felbontású, 30 fps sebességű tesztvideót, a nyers dng-t és az optikai képstabilizátorral ellátott előlapi kamerával készített szelfit is.

Visszatért az UltraPixel. [+]

Ami a fülhallgatós zenehallgatást illeti, nem lehet komoly panaszunk: bár FM-rádió nincs, 24-bites, 192 kHz-es veszteségmentes tartalmakat gond nélkül lejátszhatunk a Play Zenével, illetve a saját fülünkkel és hangkeltőnkkel tudjuk magunkhoz hangolni a kimenetet, így ha a magasakat már gyengébben hallja az egyik fülünk, akkor azt a telefon gond nélkül kiemeli az egységesség kedvéért, persze ennek beállításához kell némi türelem. A gyári fülhallgatóval már nem büntetés zenét hallgatni, ugyanakkor érdemes kipróbálni egy komolyabb fejhallgatóval a mobilt, véleményünk szerint ugyanis mindenképpen dinamikusabb és jobb az erősítője is, mint egy HiFi modul nélküli LG G5-nek.

A zenehallgatás alapértelmezett szoftvere a Google-féle Play Zene. [+]

Komoly változások történtek a BoomSound háza táján, hiszen a sztereó előlapi megoldással szakított a gyártó, és úgy döntött, hogy két különböző hangszórót teszt a mobil két pontjára: az előlapról jönnek a magasak és a közepek, énekhangok, a kütyü aljáról pedig minden, ami ezen hangtartományok alatt van, természetesen főként a basszusok. Ez azonban még gyerekcipőben jár, a sztereó hiánya kimondottan fájó, a mély tartomány nem lett ütősebb a korábban megszokottnál, filmezésnél kimondottan zavaró ez a megoldás, és bár torzításba nem fogunk belefutni, a hangerő jelentősen csökkent.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!