Az Android születése
Az Android napjaink egyik nagy slágere, ami nem csak annak köszönhető, hogy elképesztően elterjedt, hanem annak is, hogy tudatosan egy brandet csináltak belőle, minek következtében Piroska néni is találkozhat vele a televízió képernyőjén. Azt a Mobilarena legtöbb olvasója bizonyára tudja, hogy egy operációs rendszerről van szó, ahogy az is tiszta sor, hogy az egész mögött az IT-s óriás Google áll. Egy kiválóan működő rendszernek tűnik az egész, de a valóságban a kép sokkal árnyaltabb, mint amilyennek akár hosszas szemlélődés után is tűnik. Cikkünkben azt meséljük el, hogy ez miért van így, de mint mindig, most is történelemből adjuk fel az első leckét.
Az Android tehát egyrészt egy operációs rendszer, másrészt az ezt futtató okostelefonok és táblagépek összessége. Az elnevezés alatt azért alapvetően magát a rendszert értjük, melyről a többség azt hiszi, hogy teljes egészében a Google fejlesztése, amivel gyakorlatilag senki nem tudja, hogy mennyire vannak messze az igazságtól. Abban mindenképp megegyezhetünk, hogy a keresőóriás gyermekéről van szó, az pedig másodlagos kérdés, hogy melyik telefon vagy szoftvergyártó mennyit tett hozzá a dologhoz. A Google-lel kapcsolatos dolgok egyébként 2005-ben kezdődtek, mikor is felvásárolták az Android Incorporated nevű kaliforniai vállalatot, majd nekiálltak a rendszer kifejlesztésének, ami 2008 végén került piacra a HTC által gyártott, de a T-Mobile által forgalmazott G1-es készülékkel. A Google célja - saját kommunikációjuk szerint - egy olyan nyílt forráskódú, rugalmas, könnyen alakítható rendszer fejlesztése volt, melyre rendkívül könnyű a külső alkalmazások fejlesztése. Ez főleg annak köszönhető, hogy a külsős szoftverek is hozzáférnek a rendszer erőforrásainak javához. Maga a cucc egyébként egy monolitikus Linux kernelen alapul, a kód túlnyomó része Apache, nyílt forráskódú vagy szabad program liszensz alatt van.
Bár a Google szerepével kapcsolatban nem tudjuk a teljes igazságot, az tiszta sor, hogy az Android nem egyedül az ő fejlesztésük. A rendszer mögött ugyanis az Open Handset Alliance nevű cégcsoportosulás van, melynek 50-nél is több vállalat a tagja. Megtalálható köztük 11 készülékgyártó (HTC, LG, Motorola, Samsung, Asus, Garmin, Huawei, Sony Ericsson, Ericsson, Toshiba, valamint a 2009. június elsején csatlakozott Acer), 13 félvezetőgyártó (többek között az Intel, a Marvell, az nVidia, a Broadcom, a SiRF, az ARM és az Atheros), 10 operátor (köztük a T-Mobile és a Vodafone), 12 szoftveres cég (maga a Google, az eBay és pár kevésbé ismert név), valamint 7 egyéb vállalat — a lista egyébként hónapról hónapra változik, egyesek kiszállnak a buliból, mások viszont csatlakoznak, jellemzően utóbbiak vannak többen. Látszik, hogy nem kispályás kft-k tömörüléséről van szó, az Android tehát elméletileg hatalmas tudás és sok munka eredménye, a konkurencia viszont kezdetben (egészen pontosan a nagy konkurens Symbiant birtokló Nokia) viszont pont emiatt támadta oly sokat az Androidot — véleményük szerint ugyanis lehetetlen, hogy egy ennyi cég által fejlesztett rendszer egységes és stabil legyen. A tapasztalat viszont nem a finneket igazolja, a Symbian piaci részesedése hatalmasat zuhant az elmúlt évben, míg az Androidé egyre gyorsabban és nem utolsó sorban biztosan, stabilan emelkedik. Ennek nem csak az az oka, hogy a sokak által etalonként számon tartott iPhone-hoz hasonló felhasználói élményt nyújt, hanem az is, hogy a készülékek között rengeteg kifejezetten olcsó modellt is találni. Mindez a kis hardverigényre, a nyílt forráskódra és az elvileg ingyenes használatra vezethető vissza, ám itt jön képbe a Google és az egész ökoszisztéma. A kép ugyanis nagyon árnyalt.
Kik és miért vannak mögötte?
Jó kérdés, de szerencsére van rá válasz. A legegyszerűbb történet a Google, akik azért alkották meg ezt az egészet, hogy az internet egy megkerülhetetlen részei legyenek, függetlenül attól, hogy mit csinálnak más cégek. A vállalat keresőjének részesedése világszinten 65,4%, a második helyen a Yahoo áll 15,9%-kal, míg a harmadik a Microsoft Bingje a maga 14,1%-ával, ami önmagában is elképesztően durva dolog, de ha a képletbe belevesszük azt, hogy az internet legnépszerűbb szolgáltatásai közül hány van a Google kezében, akkor valami hatalmas és egyben ijesztő masszát kapunk. Gyakorlatilag nem tudunk olyan aktív internetezőt mondani, akinek valamiért ne lenne egy Google fiókja, hiszen ehhez van kötve a GMail, a YouTube, a Google+, a Picasa, a GTalk, a Calendar, a Docs, az Analytics, és akkor bejön a képbe a két nagyágyú, az Android és az AdWords. A Google-nek azért kell az egész rendszer, mert így az okostelefon felhasználók egy jelentős része az ő ügyfelük lesz, akinek aztán az AdWords-ön keresztül orrba-szájba tolhatják a célzott reklámokat. Ehhez képest már csak kiegészítő szolgáltatás az Android Marketről történő töménytelen mennyiségű alkalmazásletöltés, bár pénzben nyilván az sem elhanyagolható. De látni kell, hogy a Google-nél nem az a cél, hogy ebből megéljenek, hanem az, hogy az egész internet az övék legyen.
A második kategóriába a nagy gyártók esnek, azaz a Samsung, az LG, a HTC, a Sony Ericsson és a Motorola. Nekik növeli a készülékeladási volumeneit az, ha az általuk ingyenesen használható Androidot vetik be a friss készülékeiknél. A japán-svéd és az amerikai gyártónál létkérdés volt az, hogy beállnak-e a Google mögé, ugyanis az eladásaik folyamatosan csökkenőben voltak, arra pedig - többek között ebből adódóan - nem volt pénzük, hogy saját rendszert fejlesszenek. Ami azt illeti, a Samsungon kívül senkinek nem volt rá, ők viszont meg is csinálták a badát, amivel ugyan nem váltották meg a világot, de nem is ez volt a céljuk, hanem az, hogy egy olyan platformot nyújtsanak, mely után nem kell senkinek fizetniük, az alkalmazásokból pedig becsurog nekik némi bevétel. A bada akkor is megmarad, ha az Android bedől, amire - mint az a későbbiekből ki fog derülni - van esély.
Az Android azoknak a cégeknek is jó lehetőség, akik Kína tőkéjét kihasználva próbálják a világot uralmuk alá hajtani. A Huawei és a ZTE működése senki előtt nem titok; elképesztően jó minőségű hálózatokat építenek Európában (többek között Magyarországon is), a szolgáltatókkal pedig úgy építik fel a kapcsolatot, hogy akár bukóval, de nagyon jó ár/érték arányú készülékeket hoznak be. A cégek okostelefonjai a magyar szolgáltatók kínálatában is megtalálhatók, ráadásul már saját brandként nyomulnak, hogy később ne csak a hálózatból éljenek. Számukra az Android nyilván a belépőt jelentette a szolgáltatók kapuján. Kicsit kakukktojás a Gigabyte és az Alcatel (meg a hozzájuk hasonló cégek), akik egyszerűen készülékeket szeretnének eladni, amire csak úgy van érdemi esélyük, ha árban lejjebb mennek, mint a nagyok. Az Alcatelnél ez be is jött, nagyon jó áron tudnak minőségi készülékeket gyártani, melyek már a szolgáltatóknál is helyet kapnak.
Hogy kik nincsenek a platform mögött, azt jól tudjuk. Az Apple a saját rendszerével nyomul, ráadásul sikeresen, amit kihasználva pont fordítva játszanak, mint a Google. Ők ugyanis nem a hirdetési szolgáltatás turbózása miatt vágynak arra, hogy hatalmas piaci részesedésük legyen, hanem a sikereiket kihasználva kezdik bevezetni azokat a szolgáltatásokat, melyek a Google-nél alapból futnak (itt elsősorban az alkalmazásokba épített reklámozásra kell gondolni). A Microsoft pedig nem teheti meg, hogy nyíltan beáll az Android mögé, hiszen a Google-lel szemben a netes szolgáltatások terén csak ők képesek labdába rúgni. Viszont az Android sikereiből rövidtávon talán ők profitálják a legtöbbet, de erről majd két oldallal később. A Nokia pedig sokáig hitt a Symbianban, ami hosszú távon finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (bár azt meg kell jegyezni, hogy évekig hozzájárult a finn vállalat piacvezető szerepéhez), amikor pedig az androidos csatlakozás kérdése felmerült, elutasították azt. Lehet ugyanis, hogy láttak valami olyat, amit mi csak mostanában kezdünk.
A forráskód nyílt, a Google pedig nem véd meg
Az Android nyilván nem fut el bármilyen készüléken, de alapvetően elég minimálisak a hardveres követelmények - legalábbis azok, melyek ahhoz kellene, hogy a készülék elfusson. Láthattunk már zöld robotot ezeréves Marvell PXA processzoron futni, külföldön hallottunk pár száz megahertzes processzorokról is egyes okostelefonokban, a RAM-nál pedig elvileg 64 MB is elég.
A Google-nek papíron nincs is beleszólása abba, hogy ki milyen készüléket ad ki Androiddal, ha a cég tagja az Open Handset Alliance-nek, akkor azt csinálnak, amit akarnak. Van viszont három fegyverük, melyekkel élnek is, ezek a Google Maps, a YouTube és az Android Market. Ha egy gyártó nem ugorja meg a keresőóriás által felállított kritériumokat, akkor nem kapja meg ezeket az alkalmazásokat, ami persze sok gyártót nem érdekel, hiszen az Android még Market nélkül is egy kiváló rendszer, csak épp nem okostelefon, hanem egy feature phone kategóriában versenyezhet. A többiek viszont azért odafigyelnek arra, hogy meglegyenek az előírások, melyek nagy vonalakban a következők: legalább QVGA felbontású kijelző, 128 MB RAM és 256 MB flash memória, Bluetooth, mini vagy microSD memóriakártya, WiFi. Egyes források eltérően nyilatkoznak arról, hogy szükség van-e HSDPA adatkapcsolatra, régebben mindenképp szükség volt, de a táblagépek elterjedésével úgy tűnik, hogy ez eltűnt a követelménylistáról, így mostanában találkozhatunk olyan okostelefonokkal, melyek csak EDGE adatátvitelre képesek.
Előírások tehát vannak, de mint a fenti eljárásból is látszik, ezeket a Google nem úgy adja meg, hogy felvállalják a felelősséget, hanem alternatív útvonalon fenyítik a "fegyelmetlen" gyártókat, aminek tetejébe azzal sem nagyon foglalkoznak, ha valaki kihoz egy olyan Androidot, ami semmilyen előírásnak nem felel meg. Így történhetett meg, hogy az Apple másfél éve beperelte a HTC-t többféle szabadalomsértés miatt, melyeket azonban nem a tajvani gyártó, hanem maga az Android rendszer szegett meg. A jelenlegi álláspont szerint a vád tárgyát képező tíz szabadalomsértésből kettőt jogosnak ítél meg a bíróság, bár végleges döntés csak decemberben várható. A Google nemrég kijelentette, hogy "megvédik a HTC-t az Apple-lel szemben, ha szükséges", ugyanakkor látni kell, hogy ez a folyamatnak csak az előszele, a jéghegy alja még mindig a víz alatt van. Mostantól gyakorlatilag bárkit meg lehet sápolni, aki Androidot használ, a Google pedig közel sem biztos, hogy be fog állni mondjuk egy Alcatel vagy egy Huawei mögé. Arról nem is beszélve, hogy a HTC most még nem fog beleroppanni az elveszett per terheibe, de másokkal ez igen könnyedén megtörténhet. Jelenleg Androidot használni nem egy életbiztosítás, hiába tűnik elsőre jó üzletnek az ingyenessége.
A szabadalmakról és arról, hogy ez kiknek éri meg
Látni kell, hogy a telekommunikációs piacon minden összefügg mindennel, ami elsősorban a szabadalmaknak és szabványoknak köszönhető. Meg persze az Egyesült Államok sajátos szabadalmi és jogrendszerének: a tengeren túlon ugyanis gyakorlatilag mindent le lehet védeni, ami "szellemi terméknek" minősül, így történhetett meg többek között az, hogy az Apple kezébe került az érintőkijelzők szabadalma. Másrészt nagyon fontos, hogy ott a nálunk jelen lévő kontinentális jogrendszerrel szemben úgynevezett angolszász jogrendszer van érvényben, ahol arányait tekintve jóval hangsúlyosabbak az esetjogok (más szóval precedensek a precedensek, tehát a bírói jogalkotás), mint nálunk. Napjainkban azért már jellemzően az írott jog erősebb, de egy-egy szabvánnyal kapcsolatos per esete biztos, hogy a további jogi vitákban is elő fog kerülni a bíróságokon.
Jelenleg szinte mindenki perel mindenkit, erről a fenti ábrán meg is lehet győződni. Hogy miről szól a történet, azt nehéz kitalálni, alapvetően pénzről, de mivel rengeteg cég együtt dolgozik, sok esetben csak arról lehet szó, hogy kvázi "házon belül" ki hova tologatja a lóvét. Jó példa erre az Apple és a Samsung közti jogvita, az amerikai gyártó ugyanis dizájnlopással vádolta meg a koreaiakat, akik szintén szabadalomsértési keresettel válaszoltak, majd pedig az Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságától kérték a feltételezett szabadalmakat sértő iPhone, iPad és iPod Touch modellek import-tilalmát. Mindez amellett történt így, hogy a Samsung az Apple egyik (vagy talán a) legnagyobb beszállítója, memóriamódulokat, processzorokat és talán még kijelzőket is szállítanak nekik, ami alapján logikus a következtetés, hogy az Apple csak kedvezőbb árakat és jobb feltételeket próbált kiharcolni a lépésével. Így szinte biztos is, hogy bíróságon kívül fognak megegyezni, ahogy az Apple és a Nokia is megtette, a finnek nemrég kaptak némi pénzt az Apple-től, és még fognak is, a pontos összeg 137,6 millió amerikai dollár negyedévente. Amit persze Steve Jobs valószínűleg farzsebből fizetett ki. Persze az is elképzelhető, hogy nem a pénzről van szó, a cégek pedig csak azért perelik egymást, hogy késleltessék egy-egy készülék piacra kerülését.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy az Android is egy hatalmas biznisz rengeteg cégnek. Hogy pontosan kiknek, azt itt Magyarországon valószínűleg senki sem tudja, pedig próbáltunk információkat szerezni. Sem a pontos összegek, sem a cégek nem publikusak, de pár dolgot azért lehet tudni. Ezek között a legmeglepőbb, hogy egyes források szerint a Microsoft a szabadalmai miatt minden egyes eladott androidos HTC készülék után 5 USD-vel gazdagodik, más spekulánsok viszont tovább mennek és azt állítják, hogy gyártótól függetlenül is minden Android után lóvét kapnak, méghozzá 7,5 és 12,5 USD közötti összeget. Azt tudjuk, hogy jelenleg naponta nagyjából 550 000 készüléket aktiválnak, amiből egy 10 USD-t szabadalmi átlagárral számolva hamar rájöhetünk, hogy a redmondi szoftveróriás naponta 5 millió USD-t, azaz mintegy 1 milliárd forintot kap. Naponta, ami azért valószínűleg még nekik is jó pénz. A Microsoft egyébként a Samsungot is pereli, szeretnének 15 USD-t kapni minden eladott androidos készülékük után, plusz már elküldték az igényüket a Barnes & Noble és a Motorola felé is. Talán ennél is durvább, hogy az Oracle tavaly augusztusban 2,6 milliárd dolláros (!) kártérítést követelve kezdte el perelni magát a Google-t a Java szabadalmai miatt, ám a jelek szerint végül inkább peren kívül egyeznének meg abban, hogy a maguktól a gyártóktól kapjanak mintegy 15-20 USD-t minden egyes eladott Android után. Hogy az egész világon vagy csak az Egyesült Államokban eladott készülékekre érvényesek-e a fentiek, azt pontosan mi sem tudjuk.
Mindehhez hozzájönnek olyan finomságok, mint az egyéb telefonoknál is jelenlévő liszenszdíjak, az MP3-lejátszó szoftverek után elvileg a Fraunhofer kap némi zsetont (bár valószínűleg a fenti összegek töredékéről beszélünk), plusz liszenszelni kell processzortechnológiákat, GSM-szabványokat, adatátviteli normákat. Az LG például nemrég kötötte le az ARM-Cortex chipsetek és a Mali GPU-k használati jogát, hogy bevédjék magukat - látni kell viszont, hogy ezek nem új liszenszek, eddig is mindenki fizette őket, tehát semmit sem fognak érdemben befolyásolni.
Maradni vagy menni?
A gond ugyanis az, hogy a jelenlegi ingyenes Android rendszer után a Google semmilyen felelősséget nem vállal szabadalmi ügyekben, azaz a pereket minden esetben maguknak a gyártóknak kell lejátszaniuk. Innentől látszik, hogy az Android használata mégsincs ingyen, pontosabban nem mindenkinek van ingyen. Kínában a pletykák szerint sok számunkra ismeretlen gyártó gyakorlatilag állami cég, nekik pedig a készpénztartalékuk 3000 milliárd dollár, azaz 555 trillió forint. És ezen gyártók egy része valószínűleg nagy ívben tesz a szabadalmi dolgokra, ahogy az európai és amerikai egészségügyi szabványokra is. Itt hangsúlyozottan nem a nálunk is jelenlévő gyártókról (Huawei, ZTE, Alcatel) van szó, innentől minket nem is érint a dolog, hiszen a noname gyártók termékei ide sosem fognak eljutni, nincs marketing, nincs támogatás, nincs mintabolt, nincs szerviz.
Ha összeadjuk azt, hogy mennyi liszenszdíj került most az Android mögé, akkor láthatjuk, hogy nagyjából 20-40 USD-től beszélhetünk, ami 7500 forint. A készülékek ára azonban nem fog növekedni, mivel a hardver fejlődik és a gyártás egyre olcsóbb, ugyanakkor az árakkal kapcsolatos csökkenő tendencia valószínűleg meg fog állni, azaz jövőre nem fognak a mostaninál is olcsóbb androidos készülékek piacra kerülni. Persze hatalmas következtetéseket nem szabad levonni, ezek a jogi hercehurcák oda-vissza működnek, tehát még az is elképzelhető, hogy az árakat ez abszolút nem befolyásolja, de pár dolog azért történhet. Több lehetséges forgatókönyvünk is van.
Az egyik, hogy pár kisebb gyártó komolyan megszívja ezt az egészet, mert nekik nincsenek dollármilliárdjaik mindenféle szabadalmak kifizetésére. Persze közel sem biztos, hogy a tényleg nagy cégek (Microsoft) őket kezdik majd el vámolni, logikusabbnak tűnik, hogy a Samsungra és a HTC-re ugranak rá, akik meg egy idő után sanszosan azt fogják mondani, hogy elegük van, miért csak ők fizetnek. A logikus dolog az lenne, hogy mindenki leül egy méretes kerekasztal mellé, majd húznak egy limitet arra, hogy bizonyos dolgokat mindenki felhasználhat, mert nincs értelme oda-vissza fizetni és folyamatosan pereskedni. Ez a Microsoftnak nyilván nem fog tetszeni, mert ők nem gyártanak Androidra alapuló készülékeket, de azért valószínűleg számolnak a dologgal és rövidtávon próbálják a lehető legjobban megszedni magukat a dologból. Tegyük hozzá, hogy a szabadalmi problémák jelentős része csak az Egyesült Államokra vonatkozik, ami az európai és ázsiai piacokat csak részben érinti, legfeljebb annyira, hogy az itteni készülékmegjelenéseket is tudja késleltetni.
Forgatókönyvtől függetlenül látszik, hogy mindezt a végfelhasználók szívják meg, mert minden drágulást nekik kell megfizetniük, a lánc végén ugyanis mindig a fogyasztó áll. Ezt megelégelve jöhet valamilyen szerv és az asztalra csapva azt mondhatja, hogy ebből elég, legyen tisztességesebb a verseny. Számunkra nyilván ez lenne a legjobb.
A témának egy Mobilarena TV adást is szenteltünk, alább megtekinthető:
Bocha
