Kamerák, multimédia
Még a csúcskategóriában is ritka az 50 megapixeles szelfikamera (f/2,1, fixfókusz), és bár felesleges az itt látható, teljes felbontás, 12 megapixelre binnelve igazán részletes önfotót kapunk, hatékony háttérelmosással, ám középszerű dinamikaátfogással. Bónusz a LED villanó az előlapon, ám roppant kellemetlen, amikor éjjel az ember retinájába vakuzik, és nem is jó az eredmény – a képernyővilágítás jobb segédfény lett volna. A remekül felszerelt szoftver ráérősen indul, és a lencseváltás, illetve főleg a 5 megapixeles ultraszéles kamera használata elég darabos – nem bírja a tempót a hardver. A 2 megapixeles makróegységnek kapásból semmi értelme, viszont a főkamera komolyabb darab 108 megapixelen (24 mm, f/1,75, PDAF), bár a 12000 x 9000 pixeles példa mutatja: a teljes felbontás most is haszontalan.
Főkamera, 12 megapixel
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
9:1-es binning után viszont kellemesen részletes képeket ment az automatika, legalábbis nappal, középen jó, a széleknél gyengébb rajzolattal. A dinamikaátfogás csak átlagos, az élesítés határozott és jellemző némi túlexponálás, lásd az első képet, de a borongós időben készített negyedik példa sem valósághű. Este az automata mód brutális zajszűrése után mosottak a felvételek, amelyen szerencsére javít a dedikált éjjeli mód, csak győzzük a telefont másodpercekig mozdulatlanul tartani. Így is közepes minőséggel kell beérni.
2x-es szenzorzoom, 12 megapixel
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Itt jönne az, hogy 108 megapixel tűéles szenzorszintű nagyítást garantál, ám gyenge hardverrel és visszafogott feldolgozással tisztán digitális és rücskösre élesített az efféle felvétel, ami éjjel még rosszabb eredményeket hoz.
Ultraszéles kamera, 5 megapixel
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A sort az apró és korlátozott képességű ultraszéles kamera zárja (16 mm, fixfókusz), az élesítés miatt 5 megapixelen értékelhető részletekkel az ágak környékén, ám komolyan elmosott részekkel hasonló kontrasztok esetében. Az esti helyzet borzasztó és az éjjeli mód nem érhető el, a fotós verdikt pedig ugyanaz, mint a hardveres: ha picit visszafogottabb a főkamera, akkor ultraszélesből eggyel jobb is belefér a költségkeretbe, ahogy erősebb hardverrel a feldolgozás is színvonalasabb lenne.
Snapdragon 680-nal viszont 1080p 30 fps a videós plafon a 4K helyett, és még az elektronikus képstabilizálás is ugrott, ami nagyon gyenge szereplés a Honortól. Ráadásul gyatra a dinamikaátfogás, túlexponál az automatika és elég éles, bár nincs agyonszűrve a sztereó hang. Azért a Google Fotók megkérhető utólag a stabilizálásra, ám 100 ezer forint környékén ezt natívan kellene biztosítani. Este még kevésbé versenyképes a dolog, mindez pedig azért bosszantó, mert speciel a részletesség FHD felbontáson remek, hiszen jó a főszenzor, csak a hardver kevés a temérdek nyers információ megszelídítésére.
A multimédiás helyzet is vegyes képet mutat: adott a kitűnő AMOLED panel tűéles képpel és remek fényerővel, ám hiányzik a HDR támogatás és a Widevine L1 CDM védelem, úgyhogy a Netflix és társai alacsony felbontáson streamelnek. A 4K videók nem futnak normálisan helyi forrásból, ahogy kiesett a jack kimenet és a sztereó hangszóró is. A monó rács átlag feletti hangerővel, ám túl élesen és zajosan szól – 70%-tól és lefele javul a minőség közepesre. Érdekes módon FM-rádió van, azzal az üzenettel, hogy csatlakoztassam a mikrofonos fülhallgatót. Mármint melyiket és hova? Nyilván létezik Type-C típusú, ám azt a Honor nem mellékelte.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
