Hardver, szoftver, multimédia

A 6 nm-es Snapdragon 685 csak papíron új chip: négy 2,8 GHz-es Cortex-A73 és négy 1,9 GHz-es Cortex-A53 processzormagja tízéves architektúrán alapul, és az Adreno 610 GPU is csak szerény grafikájú játékok futtatására alkalmas, de azért egy Real Racing 3 még élvezhető. A 128 GB-os tároló kellően bőséges és gyors, 4 helyett viszont beleférhetett volna 6 GB RAM, ha már ekkora képernyőn az ember egyszerre több alkalmazást vagy böngészőablakot futtatna.

[+]

Sokkal erősebb hardver az ársapkába persze aligha fért volna, úgyhogy megemészhető a kettős használati élmény: a beállítások és a legfapadosabb alkalmazások gördülékenyen futnak az Android 13-as és Magic OS 7.1-es rendszeren, a netezés, a 3D játék és a feloldás utáni pár másodperc viszont dadogós, a komoly grafikájú játékokat pedig el lehet felejteni. Így is rendben van az általános sebesség, csak a megfelelő helykihasználás hiányzik, amit az iPadOS sokkal jobb lerendez.

[+]

Bár fejlődött az Android ez ügyben a 12L érkezésével, és több alkalmazás használ osztott képernyős nézetet, a Pad X9 sem a kétoszlopos értesítési- és kapcsolópanelt, sem pedig a tálcát nem építette be alulra, amivel egy Galaxy Tab óriásképernyője könnyebben vezérelhető, gyorsabban elérhető osztott nézettel és DeX-féle asztali elrendezéssel. Azért az a kisszámú alkalmazás, amit nagy kijelzőre optimalizáltak, kellemesen jelenik meg, a tanulásra vágyó fiataloknak (és időseknek) pedig jó hír, hogy nem kell apró mobilpanel fölé görnyedni: 11,5”-es képátlóval kolosszálisan nagy felület jut mindenre. Mondjuk férfikézzel is problémás a gépelés a virtuális billentyűzeten, az esetek többségében pedig mobilos nézetre nagyítva jelennek meg az alkalmazások, de ez már nem a Honor sara.

[+]

Az X9 jó kellék filmezésre, elvégre megvan a Widevine L1 CDM védelem és az odabent jól használható IPS panel, nyilván az AMOLED tökéletes feketéi nélkül. Saját forrásból legfeljebb 1080p videókat tudunk futtatni és a feliratok miatt is érdemes egy VLC Playert telepíteni – a 4K felbontás és a HDR kódolás a táblagépnek túl nagy falat. Van ellenben hat hangszóró: kettő-kettő rövid oldalon, egy-egy pedig alul szól kifejezetten tisztes hangerővel. Mondjuk ahhoz képest, hogy az alsó kettő dolga lenne a mély hangokat megszólaltatni, ebben épp elég szerény a helyzet és a közép, illetve magas tartományok igazán kerekek. Így is megtölthető egy kisebb szoba muzsikahanggal, és nem kaparnak vagy sziszegnek a filmes hangeffektek, ha 90% alá megyünk. A jack kimenet és az FM-rádió kimaradt.

Az elő- és hátlapra egyaránt 5 megapixeles kamera került, előrevetítve a jelképes minőséget – ekkora tablettel persze legfeljebb videótelefonálni érdemes, nem fotózni. A szelfi használható, a hátlapi minőség viszont borzalmas, és gyárilag 16:9 arányban készülnek a felvételek. A HD videó szükség esetére van, nem mindennapos filmezésre, kérhető 1080p felbontás is. Nyilvánvaló, hogy a Pad X9 lejátszásra és nem felvételre termett, úgyhogy este jobb kényelmesen elhelyezkedni vele, semmit fényképezésre vinni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!