Üzemidő, strapabíróság

Adatkommunikációs szempontból nincs meglepetés, a chipset nagyjából be is határolja a képességeket, de nyilván az 5G minden hazai sávon adott, ráadásul az idei modellből az eSIM támogatása sem maradt ki. A WiFi 6 viszont hiányzik, a Buetooth szabvány is 5.2-re ugrott, nyilván megvan az NFC, de nincs infra. Ezeknél sokkal fontosabb, hogy a beszélgetési hangminőség minden esetben kifogástalan volt.

[+]

Amiben a Magic7 Lite magasan veri a teljes mezőnyt, az az üzemidő. És itt most nem ilyen trükközésekről van szó mindenféle optimalizálásokkal (noha ez is dinamikusan változtatja a képfrissítést és igény esetén a kijelző felbontását is), hanem egy nagyon nyers, számszerű dologról: a szilícium-szén alapú akkumulátor kapacitása úgy 6600 mAh-s, hogy közben a telefon mérete és tömege is szinte ugyanakkora maradt, mint a tavalyi gépnél — és ott 5300 mAh-s akkut kaptunk. Ez döbbenetes fejlődés egy év alatt, a Honor már egy ideje fejleszti ezt a Si/C akkut (2023-ban mutatták be), tömören az a trükk, hogy a korábban grafitból készült anódot itt szilíciummal helyettesítik, mert így növelhető az energiasűrűség, a szén pedig azért jön a képbe, mert alapesetben a szilícium töltés hatására növeli a térfogatát, ezt lehet szénnel ellensúlyozni. Ez remekül hangzik elméletben, csak van még egy probléma: a szilícium gyorsabban “öregszik”, vagyis a degradáció nagyobb lehet ezeknél az akkuknál, nyilván ezért van az, hogy egy csomó gyártónál komplett mérnöksereg foglalkozik a technológiával és a Honor áll a legjobban (de az Oppo, a OnePlus és a Xiaomi is használ már Si/C akkukat), már a Magic V2 és a V3 is azért tudott ilyen vékony lenni, mert szilícium-szén akkut kapott és bizony a tartósságukra eddig nem volt panasz.

[+]

Felhasználói szempontból viszont az a lényeg, hogy itt egy középkategóriás telefon, ami semmivel sem vaskosabb, vagy nehezebb, mint akármelyik másik, de 25%-kal nagyobb benne az akku kapacitása, ami azt jelenti, hogy minimum ennyivel tovább bírja egy töltéssel, esetünkben ez simán lehet akár három nap is átlagos felhasználás mellett, de majdnem egy napon át tud videót is lejátszani folyamatosan, ami kiemelkedő eredmény. A Honor saját töltőfejével (amit ugye leszünk szívesek külön megvenni) 66 wattos töltési sebesség érhető el, PD3.1-es töltővel mi 40 wattos tempót mértünk. Vezeték nélküli opció nincs.

[+]

És akkor az összegzés előtt persze érdemes volt megnézünk, hogy tényleg annyira ellenálló-e a Magic7 Lite, mint ahogyan azt a Honor ígéri. A gyártó által küldött iránymutatások alapján ezért beraktuk a masinát a fagyasztóba, de semmi baja nem történt. Aztán megpróbáltuk megkarcolni. Mivel a gyári kijelzővédő fóliát szépen meg lehet bántatni, ezért azt levettük, nekimentünk újra, de nem sikerült karcot ejteni, a hátlapon viszont nyomott hagyott a Honor által ideküldött célszerszám. Végül pedig két méter magasról ejtettük le betonra a telefont (kétszer), ezt viszont nem úszta meg sérülés nélkül. Első alkalommal a sarkára pottyant, de csak esztétikai sérüléseket szedett össze (lepattozott a festés), másodszor viszont az oldalélére esett... és ott vége is lett a dalnak, mert berepedt a széléről indulva a kijelző, ezt a fólia sem fogta volna meg, mert oda nem kanyarodik le. (Ez megvan ezen a videón is.)

[+]

Így aztán az összegzésünk felemás lesz, hiszen maga a termék puszta hardveres szempontból nemigen fejlődött: ugyanaz a chipset, ugyanakkora RAM és tárhely, szinte ugyanolyan a kijelző és a kameráknál is csak az OIS megjelenése a változás — papíron. Közben viszont rengeteg apróságon javított a Honor: jobbak a fotók, főleg zoom esetén, jobbak a videók, ügyesebb este, megvan a sztereó hangszóró és óriásit lépett előre üzemidőben is. Mindezek mellett elvileg nagyon ellenállóra tervezték, a hat éves főverziós ígérettel együtt ez valóban egy hosszabb távra szánt, de mégis középkategóriás eszköz, ami viszont az esés-teszten sajnos elbukott, ami nagy kár. A sima specifikáció alapján magasnak tekinthető a kezdőára, de a Honor azokon a területeken tudott nagyot lépni előre, amelyek a hosszabb távú használat során fontosak, viszont sajnos minden ígéret ellenére a leejtéseket még akkor sem bírja minden esetben egy ívelt kijelző, ha amúgy maga az üveg tényleg ellenálló. Sajnos bőven kijár a nyakleves a rettentő gyenge ultraszéles kamera, az idén már ennyi pénzért kissé hervasztó Snapdragon 6 Gen 1 és a csak saját töltőfejjel elérhető gyorstöltés miatt, pedig egyébként az látszik, hogy a kínai gyártónál jól érzik, hogy melyek lehetnek a közeljövő legfontosabb értékesítési érvei: hosszú üzemidő, ellenálló kivitel és AI. És ezekben — szó szerint — erősítettek, de kicsit nagy volt az önbizalom a tesztkészülék ellenállósága kapcsán, ha mi második esésre meg tudtuk törni a kijelzőt, akkor talán érdemes lenne egy kicsit polírozni a marketingen, mert csalódás lehet annak a vége, ha az ügyfél abban a tudatban óvatlankodik, hogy úgysem lehet baja a terméknek. Így viszont a Magic7 Lite sajnos kifejezetten életképtelen a pont ennyibe kerülő Honor 200 mellett, ami szétveri sebességben és kamerák kapcsán is, de alternatíva a Vivo V40, a Poco X6, a Motorola Edge 50 Neo és egy sereg másik telefon 150-170 ezer között, amelyekről mind el lehet mondani, hogy erősebbek és kamerában jellemzően jobban, a Honor az ellenálló kivitellel kampányolhatott volna ellenük, de ebben nálunk sajnos elbukott.

Bog

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!