Multimédia
A Honor 6X előlapjára 8 megapixeles kamera került f/2-es rekeszértékű lencsével, ilyen képet lő. A hátlapon egy 12 és egy 2 megapixeles kameraszenzor pihen. Az előbbi f/2,2-es rekeszértékű, az utóbbival megtámogatva azonban f/0,95 és f/16 között lehet szimulálni a blendeállítást. A metódus a következő: széles rekesz módban mindkét kamera lő egy képet, és vagy még előtte, kézifókusszal lehet élességet és mélységélességet választani, vagy rögzítés után a galériából, az alább látható módon:
Sok egyéb mód is van, így HDR, panoráma, time-lapse, arcszépítő, éjjeli, fénnyel festés, lassított mozgás, vízjel, hangjegyzet és ételfotó. Ezen felül akad profi fotó (záridő 8 másodpercig, érzékenység ISO1600-ig, fehéregyensúly, expozíciókorrekció és mérési mód), illetve profi videó (mérési mód, fókuszmód, expozíciókorrekció és fehéregyensúly). Nem semmi a felhozatal a középkategóriában. Nappal átlag feletti képminőségről lehet beszélni, ugyanilyen fókuszsebességgel.
A dinamika közepes, a HDR jól kompenzál, bár a havas táj néha kifogott a 6X-en. A lencserajzolat és vonalélesség rendben volna, viszont a zajmentesítés sok apró részletet megöl, ami a makrók finom apróságainak sem tesz jót. Az eredmény legalább nincs túlélesítve és nyomtatni így is lehet a jobban sikerült fotókból, de azért a DNG RAW mentés opciója lett volna az igazi. A fehéregyensúly szinte mindig megbízható és a kattintás után a sima és HDR fotó is gyorsan elkészül.
Este már lomhább a fókusz és hajlamos a kamera az utcafény sárgájára ráerősíteni. Főleg automata módban lőttem naplemente után, de így is készültek teljesen használható fotók, viszont kézi módban is maradt a jelentős zajmentesítés. A teljes manuális kontroll mindenesetre jól jön, csak győzze az ember a fogcsikorgató hidegben a 6X-et stabilan tartani, optikai képstabilizálás híján. A 1080p-s videofelvételek közepes részletgazdagsággal készülnek (17 Mbps, H.264), itt is észrevehető zajmentesítéssel, viszont tiszta képpel. A mozgás ugyanakkor kissé darabos, mintha a szoftveres stabilizálás túlkompenzálna. A sztereó hangminőség elmegy (192 Kbps AAC LC), bár némi szűrés hallható, az első felvételen kevésbé (katt), a második esetében (katt) annál inkább. Összességében vállalható a kameraminőség a felső-középkategóriában, a szoftver sokszínűségért pedig jár a piros pont.
A Huawei Zene listák, kedvencek, előzmények, dalok, előadók, albumok vagy mappák szerint listázza a helyben tárolt hangállományokat, a WMA-t is lejátssza. Akad időzítő, számos widget, fekvő elrendezés, szűrés hossz alapján és kérhető dalszöveg is. Hangszínszabályzó most sincs, csak az SWS mód kapcsolható ki-be a frekvenciaátvitel megtolására. Teljesen felesleges: a fülesre tiszta, minőségi és kiegyensúlyozott hang jut nélküle is, nem hallható áthallás vagy komolyabb mennyiségű zaj, korrekt a részletesség. Aki ennél többet akar, vastagabb pénztárcával nézelődjön.
Van FM-rádió és videolejátsztó is, amely a H.263, a H.264, a H.265, az Mpeg4, a DivX és az Xvid kódolásokkal megbirkózik, az AC3 hanggal és a feliratokkal viszont nem. A hardver erejét mutatja, hogy nem okoz gondot a 4K-s fájlok futtatása sem. Az extrák közé az SWS hangrásegítés és az ablakos futtatási mód tartozik. A multimédiás hangszóró alulra került, az ott megpillantható rácsok közül a jobb oldali szó, könnyű vétlenül letakarni. A hangerő átlag feletti, a minőség viszont közepes. A komolyzenei dallamoknál rendben van a helyzet, az énekhangok és a zúzósabb hangszerek viszont már sistergősebbek, a mélyek pedig teljesen hiányoznak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!