Hirdetés
Hardver, szoftverek
Szinte törvényszerű, hogy a Honor 5X is egy középkategóriába szánt, nyolcmagos rendszerchipet kapott, bár a Snapdragon 616 (amerikai termékoldal) egyértelműen elmarad a Helio X10 vagy a Snapdragon 650 teljesítményétől, amely egynémely riválist erősíti. A négy 1,5 gigahertzes, és négy 1,2 gigahertzes Cortex-A53 mag együttesen azért nem gyenge, csak éppen az Adreno 405-ös IGP-nek túl sok néha a 1080p-s felbontás. A nálunk forgalomba kerülő Honor 5X 2 gigabájt RAM-ot és 16 gigabájtos belső tárolót kapott, utóbbiból nagyjából 10 áll a felhasználó rendelkezésre. MicroSD kártya behelyezésével további gigabájtok érhetők el, telepíteni a kártyára is lehet.
A Honor készülékek is EMUI felületet futtatnak, az 5X a 3.1-eset [+]
Teljesítmény-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Benchmark | Honor 5X | LeTV Le 1s | Lenovo Vibe P1 | Xiaomi Redmi Note 3 |
Rendszerchip | Snapdragon 616 | MediaTek Helio X10 | Snapdragon 615 | MediaTek Helio X10 |
AnTuTu Benchmark 6.x | 36466 pont | 54109 pont | 32629 pont | 49492 pont |
Vellamo Browser | 2307 pont | 2732 pont | 1681 pont | 2114 pont |
Vellamo Metal | 1184 pont | 1430 pont | 955 pont | 1140 pont |
Geekbench 3 (single) | 702 pont | 980 pont | 647 pont | 864 pont |
Geekbench 3 (multi) | 3056 pont | 5050 pont | 2481 pont | 4676 pont |
GFXBench Man. onscreen | 5,9 fps | 9,5 fps | 5,5 fps | 9,4 fps |
GFXBench Man. offscreen | 5,6 fps | 10 fps | 5,6 fps | 10 fps |
GFXBench T-Rex onscreen | 14 fps | 27 fps | 14 fps | 26 fps |
GFXBench T-Rex offscreen | 14 fps | 27 fps | 14 fps | 26 fps |
A mindennapos sebességgel önmagában nem lenne gond, nem reagál például lomhán a rendszer alkalmazásváltáskor vagy honlapok betöltésekor. A kisebb-nagyobb megakadások viszont állandó kísérői a görgetéseknek és átmeneteknek, és ez egyáltalán nem jó hír az árcédulát megpillantva. Egy Leo’s Fortune szintű játék még nem, egy Real Racing 3 ellenben már egyértelműen jelzi az Adreno 405 korlátait, és a hátlap fel is melegszik hosszabb aszfaltszaggatás mellett. A házi HiSilicon Kirin 935-ös SoC ugyan már porosnak számít a csúcskategóriában, a középkategóriás 5X-nek viszont pont jó választás lett volna.
Érdekes, hogy akárcsak a lapcsaládnál körbekérdezve, pozitív visszajelzéseket hallok az EMUI rendszerről, míg a külföldi tesztelők inkább annak negatívumait emelik ki. A sajátosan átszabott, néhol iOS-es beütésű UI valóban nyomasztó mennyiségű funkciót és opciót felvonultat, néha túlbuzgó rendszerfelügyelettel. Ezekből viszont ki-ki megtalálhatja a maga kedvenceit, én például kedvelem a gyors kameraindítást a hangerő le dupla megnyomásával, a kétkoppos felébresztést és az egykezes módot – a képernyőtartalom a három androidos kezelőgomb végigcsúsztatásával méretezhető le. Akad még betűrajzos és a giroszkópot bevető gesztusvezérlés, apránként variálható engedélykezelés és internetelérés, de még az energiagazdálkodási sémák is széles körben testreszabhatók.
Nyilván, a sok mód (lebegő kezelőgombok, kesztyűs, nagy ikonos egyszerű stb.) és az alkalmazásmenü hiánya némi káosszal és betanulási idővel jár, cserében az EMUI 3.1 elegáns átmenetekkel, hasznos kapcsolópanellel és egységes alkalmazásdizájnnal kárpótol. Az Android 5.1-en alapuló rendszer (amely vélhetőleg egyszer EMUI 4.0-ra és Android 6.0-ra vált) nagyon sok hasznos szoftver felkínál (pl. tükör, rendszerfelügyelő, zseblámpa, felvevő stb.), bár akad néhány felesleges is (VMall, játékdemók). A naptár, az óra és a fájlkezelő is rendben használható, jó a magyarul is tudó Swype-billentyűzet és mindent tud a telefonkönyv. Így behívhatók a névjegyek SIM-ekről, internetes fiókokból (pl. Google, Facebook) és fájlokból, a szám nélküli tételek kiszűrhetők, a vezeték- és keresztnév sorrendje pedig cserélhető. A tárcsázóban opció a gyorskeresés és gyorshívás, és persze a két SIM kezelése is.
Az EMUI kuszaságát és zsenialitását replikálja a hátlapi, érintésalapú ujjlenyomat-olvasó. Egyfelől pik-pakk be lehet vinni az öt lehetséges ujjminta egyikét néhány megismételt érintéssel, és opció nemcsak a képernyőzár feloldása nagyjából 1 másodperc alatt, hanem az egyéb azonosítás is (alkalmazások és a széfbe helyezett fájlok is védhetők). Másfelől pedig a szenzor érintőfelületként is használható, így beállítható, hogy az egyszeri lenyomás vissza funkcióval, a hosszú érintés pedig kezdőoldalra visszalépéssel, értesítésnémítással, fényképezéssel vagy hívásfogadással társuljon. Ujjlehúzással az értesítési panelt lehet elővarázsolni, feltolással pedig az alkalmazásváltót. Káosz: ha minden funkció aktív, a rendszer gyakran félreértelmezi a mozdulatokat (vagy csak mi nem vagyunk elég egyértelműek az apró felületen). Zsenialitás: ha csak néhányat használ az ember, azok pontosan működnek, és egy phablet esetében a mutatóujjal való navigálás egyértelműen a kényelmet szolgálja.
Böngészni ekkora és ilyen felbontású kijelzővel élmény, a hardver azonban nem nő fel a feladathoz, sok a kisebb-nagyobb megakadás görgetés és nagyítás közben. A gyári program mindenesetre rendben kezel több lapot, a könyvjelzőket és a keresési előzményeket. Akad inkognitó mód, váltás asztali nézetre, mentés offline olvasáshoz, keresés az oldalon és a képek letiltása az adattakarékosságért. Hiányzik a zoomalapú sortörés, no és persze Flash-támogatás, ez utóbbitól egyébként szép lassan az egész internet megszabadul.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!