Hirdetés
Multimédia
A kamera 5 megapixeles, autofókuszos, működését gyenge fényviszonyok között ledes villanó segít. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2592 x 1944, videóknál pedig 720 x 480 pixel — a másodpercenkénti képkockák száma elvileg minden esetben legalább 20. A kamerát kezelő szoftver átlagos elég kevés beállítási lehetőséget nyújt, ki és bekapcsolhatjuk a vakut, piszkálhatjuk a fehéregyensúlyt és a jpeg-tömörítés mértékét, belőhetünk pár színeffektet és gyakorlatilag ennyi. Videózásnál egyéb limitáció is van, legfeljebb fél órás felvételeket készíthetünk — emiatt mondjuk nyilván kevesen fognak rosszul aludni.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Nexus One felvételei meglehetősen jó minőségűek; a zajszint normális fényviszonyok között nagyon visszafogott, aminek a képek alapos vizsgálata után meg is találhatjuk az okát, a zajszűrés ugyanis elég erőteljes, ami a kevésbé részletgazdag textúrákban nyilvánul meg. A színek egyébként szépek, a makró mód is elég jó (bár külön makró fókuszt nem tudunk beállítani, tehát néha sokáig kell próbálkoznunk, hogy jó helyre fókuszáljunk), beltérben is korrekt (bár kicsit zajos) felvételeket kapunk. A színek is elég élénkek, összefoglalva tehát kijelenthetjük, hogy a Google telefonjának kamerája nem világbajnok, de a célnak tökéletesen megfelel. A videózás minőségét ide kattintva lehet megcsodálni.
Zenei téren jól is állunk, meg nem is. A készülék legkomolyabb hiányossága, hogy nincs benne FM-rádió, egyébként pedig átlagosan jó teljesítményt nyújt. A zenelejátszó szoftver a hangszínszabályzó hiányától eltekintve teljesen korrekt, jól néz ki, jól kezelhető, még némi extrát is tud, hiszen zenéinket segítségével beállíthatjuk csengőhangnak. A hangminőség kihangosítva közepes, a gyári fülhallgató viszont elég jól szól — persze ettől függetlenül sem muszáj azt használnunk, a 3,5 milliméteres jack-csatlakozóba kedvenc fülhallgatónkat is bedughatjuk.
A képgaléria kezelőfelülete új; aki megnézte a két oldallal előrébb található videót, az már tudja, hogy ez miben merül ki, tehát itt nem is állnék neki fejtegetni. A kezelés egyszerű, a képek nagyításánál és kicsinyítésénél működik a multi-touch, pontosabban a két ujjal történő munkálkodás (bár az említett videón a kicsinyítés pont nem ment, de ennek oka az volt, hogy rossz helyen húzkodtam az ujjam). A sebesség viszont hagy némi kívánnivalót maga után: mikor felmásoltam 300 darabnál is több 6 megapixeles képet, szegény Android elég nyögvenyelősen tudta betölteni őket, minden beszaggatott, a thumbnailek (a kicsi képek) betöltésére több percet kellett várni; ez tehát nem az az élmény, amit az iPhone-on kapunk, igaz, ott a sebesség ára az, hogy az iTunes szinkronizálás közben lekicsinyíti a fotókat. Kinek a pap, kinek a papné, én speciel inkább szeretném, hogy ne kelljen perceket várnom, mint azt, hogy 12 megapixeles fotókat tárolhassak a 3,7 hüvelykes kijelzővel rendelkező mobiltelefonomon.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
