Előszó, a doboz tartalma
Egy évtizede a Google szó az internetet aktívan használó emberek számára egy olyan keresőt jelentett, mely sokkal gyorsabb és hatékonyabb volt, mint az akkoriban elterjedt megoldások. Két-három éve a googolplex matematikai kifejezés (a googolplex a tíz hatványai közül a legnagyobb elnevezett szám, más fogalmazásban a legnagyobb szám, aminek neve van) egyszerűsítéséből létrejött szó már azt a temérdek ingyenes szolgáltatást jelentette, melyekhez a végfelhasználók a kaliforniai székhelyű vállalat jóvoltából hozzájuthattak. A teljesség kedvéért megjegyezném, hogy többen a googol szóból származtatják a Google nevét — a koncepció itt is ugyanaz, a googol ugyanis tíz a századikon, ami leírva egy egyest és mögötte száz darab nullát jelent, tehát egy nagy szám. A googolplex pedig nem más, mint tíz a googolodikon.
2010-ben viszont eljutottunk odáig, hogy sokan rettegve mondják ki az egyébként nagyon aranyosan hangzó márkanevet. A mögötte álló vállalat ugyanis olyan nagyra kezd nőni, ami egy átlagember számára felfoghatatlan, az internet számára pedig nagyon veszélyes. A Terminátor univerzum hívői a Skynet real-life megfelelőjét látják benne, az internetes szakértők pedig a mai értelemben létező web halálát, a blogok elterjedését és a fizetős tartalomszolgáltatást. Az elmúlt pár évben ugyanis rengeteg weblap ment tönkre amiatt, mert nem tudtak versenyezni a Google hirdetéskezelő szolgáltatásával, ami nyilván nem tesz jót az internetes cikkek amúgy sem kimagasló színvonalának. A Mobilaréna olvasói valószínűleg ettől függetlenül is nagyon kedvelik a vállalatot, az ő nevükhöz fűződik ugyanis az idei év slágere, az Android nevű mobiltelefonos operációs rendszer, melynek hála az iPhone operációs rendszere egy valódi konkurenst kapott.
A Google viszont nem állt meg ennyinél: mobiltelefont is csinált. Rendben, ez így nem teljesen igaz, a munka nagyobb részét ugyanis a tajvani HTC végezte, a készüléket ugyanis ők rakták össze, a Google csak a nevével szállt be a bizniszbe, de ez is pont elég volt ahhoz, hogy Steve Jobsnál, az Apple atyjánál kiüsse a biztosítékot. Mi mindenesetre érdeklődve bontottuk ki az XXL GSM által biztosított, fehér színű dobozt, mely magán a készüléken kívül hálózati töltőt, adatkábelt, sztereó headsetet, a fenti képen is látható tokot, valamint egy 4 GB-os microSD kártyát rejt.
Külső
Bár a mobiltelefonok megítélése összességében sem nevezhető épp egy objektív dolognak, a leginkább szubjektív rész minden kétséget kizáróan a külső jegyek és a szépség meghatározása. Ennek ellenére vannak olyan készülékek, melyek minden kétségen felül állnak; ilyen a Nexus One is. Nem volt olyan ismerősöm, aki ne lett volna odáig tőle, pedig láttak már sok mindent, ahogy én is. Nehéz lenne megmondani, hogy mi adja a Google készülékének a varázsát, de ha két dolgot kéne mondanom, akkor az arányosságot és az anyaghasználatot emelném ki. A 130 grammos tömeg tökéletesen passzol a részben teflon bevonatú műanyagból (itt a hátlapra kell gondolni), (kis)részben pedig fémből készült masinához, mely valószínűleg vékonyságával (11,5 milliméter) és nem különösebben nagy kiterjedésével (119 x 59,8 milliméter) is el tudja csábítani az embert. Az összeszerelés minősége kiváló, egyedül talán a pattintós hátlap az a megoldás, ami helyett egy jobbat is elfogadnék, de egyébként minden nagyon rendben van.
A lekerekített, íves felületek szemből nézve jönnek ki a legjobban. A készülék teteje íves, csak úgy, mint a hajszálnyival alatta található telefonhangszóró, mely a kijelzőt körülölelő, vékony ezüstszínű sávhoz hasonlóan fémből készült. Középtájon terpeszkedik a 3,7 hüvelyk átlójú, 480 x 800 pixeles felbontású, kapacitív technológiával készült AMOLED kijelző, mely az előzetes híreszteléseknek megfelelően érzékeli a több ujjal történő kezelést is — mindehhez egy automatikus firmware frissítésre volt szükség, amikor ugyanis kivettem a dobozból a tesztkészüléket, még nem tudta ezt a funkciót. A megjelenítő minőségét szavakkal leírni szinte lehetetlen, a színek, az élesség, minden szuper, a napfényben való olvashatósággal sincs gond, pixeles éleket pedig legfeljebb mikroszkóppal szabad elkezdeni keresni — a nagy konkurens iPhone kijelzője sem számít rossznak, de azt kell mondanom, hogy a Nexus One már egy másik szint. A kijelző alá négy érintésérzékeny gomb került, melyek szerencsére háttérvilágítást is kaptak, így sötétben is gond nélkül el tudjuk találni őket. Meglepően jók, aminek oka egyrészt az, hogy messze vannak egymástól (tehát nehéz félrenyomni), másrészt pedig az, hogy a készülék a megnyomásukat egy erőteljes rezgéssel nyugtázza, tehát van visszajelzés. Legalulra a gombokhoz hasonlóan fehér színű háttérvilágítással rendelkező trackball került, melyet a néha nagyon picit érzéketlennek tűnő, de egyébként kiválóan működő érintőkijelző miatt nem sokat használtam, de ettől függetlenül hasznosnak ítéltem, mivel állapodjelző ledként is funkciónál; új üzenet vagy elmulasztott hívás esetén látványosan pulzál.
[+]
A teflon bevonatú hátlap nem gyűjti az ujjlenyomatokat
A hátlap is szép, de ennél magasztosabb jelzőkkel felesleges lenne illetni. A Google és a HTC dicséretére szóljon, hogy megpróbáltak valami egyedit alkotni, ami a hátsó rész négyötödénél keresztülfutó fém nyúlványban nyilvánul meg — ez az előlap keretének folytatása, mely hátul csak dizájncélok miatt ér össze. Nekem speciel nem különösebben tetszik, de egyedinek elég egyedi, a hozzáértők tehát akár ezalapján is kiszúrhatják, ha valakinél Nexus One-t látnak, igaz, a levehető rész közepén elhelyezkedő, meglehetősen méretes Google logó is egy elég árulkodó jel. Felülre az 5 megapixeles, autofókuszos kamera, az ahhoz tartozó ledes segédfény, valamint a kihangosító hangszórója került, míg legalul egy HTC logó díszeleg. A hátlap felső részének levétele könnyű művelet, a memóriakártya cseréje viszont nem az, mivel a foglalathoz csak úgy tudunk hozzáférni, ha kivesszük az akkumulátort is.
Felülre a bekapcsológomb és a szabványos, 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet került. A készülék jobb oldalán nincs semmi, balra a hangerőszabályzó gombok kerültek, míg alul a szabványos microUSB csatlakozó, valamint az opcionálisan megvásárolható töltőbölcső három darab fém csatlakozója (három aprócska fémpötty) és a mikrofon kapott helyet. Ezt pontosan így kell csinálni.
Hardver, az Android 2.1 újdonságai
A hardverrel nem spóroltak a mérnökök, a Nexus One-ba a napjainkban elérhető egyik legerősebb processzor, a Qualcomm Snapdragon QSD8250 került, mely kereken 1 GHz-es órajelen ketyeg. Memóriából sem fogunk hiányt szenvedni, a RAM és a ROM mérete egyaránt 512 MB — ezekből adattárolásra több mint 180 MB hely jut, de a készülékhez ugyebár kapunk egy 4 GB-os microSD kártyát is, ami összességében még mindig szerényebb, mint az iPhone tárhelye, de azért kielégítő. Az iPhone-okkal ellentétben ebben a készülékben nincs dedikált grafikus chip, mivel a Snapdragonban található 3D gyorsító, melynek teljesítménye megközelíti az iPhone 3GS-ben lévő PowerVR SGX 535 teljesítményét. Másodpercenként 22 millió háromszöget tud kiszámolni, míg a PowerVR megoldása 28 millióval büszkélkedhet — magyarán a Nexus One (és az Acer Liquid) megjelenésével felcsillan annak a reménye, hogy pár hónapon belül Androidra is olyan színvonalas játékok jelennek majd meg, mint iPhone-ra.
Mint majd az a következő oldalon található videóból is látszani fog, a készülék sebessége semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után. Néha-néha előfordul, hogy egy nagyon picit megdöccen egy-egy almenü előjövetele, de alapvetően minden villámgyors. A múlt heti rádióműsorunkban még arról beszéltünk, hogy a készülék kijelzője kicsit érzéketlennek tűnik: nos, örömmel jelenthetem, hogy az azóta feltelepített firmware frissítés óta csak nagyon ritkán éreztem ezt problémának, ami két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy az új firmware (2.1-update1, 2.6.29-01117-g4bc62c2 kernel) javított a dolgon, a másik, hogy a többnapos használat során megszoktam a kijelző kezelését. Bárhogy is legyen, a lényeg, hogy a gond elszállt.
A Nexus One-on debütál az Android rendszer 2.1-es változata, mely rengeteg újítást hozott magával. A legfontosabb a Voice Control megjelenése, mely nem más, mint egy online adatbázist használó hangfelismerő rutin, melynek használatával szöveges üzeneteinket vagy elektronikus leveleinket nem muszáj begépelnünk, elég, ha bediktáljuk őket a készüléknek — feltéve, hogy angolul írunk, a magyar nyelv ugyanis nem támogatott. Ha már itt tartunk, megjegyezném, hogy a nálam járt tesztpéldány az Egyesült Államokból érkezett, ezért hiányzott róla a magyar nyelv, de az ígéretek szerint a hazai forgalmazás megkezdésekor debütál majd a magyar nyelvű Android rendszer is, magyarul végre-valahára lokalizálva lesz a zöld robotos OS — hurrá, a Google szemében felkerültünk a világtérképre! Az újítások között szerepel a Google Earth megjelenése is, mely sajnos még nincs kész, tehát nem volt rajta a készüléken és letölteni sem lehetett — ettől függetlenül jó hír, hogy a Google dolgozik rajta, egyszer el fog készülni. Fontos újítás, hogy a Facebookon lévő adatokat most már nagyon egyszerűen tudjuk importálni a telefonkönyvbe, de az is említésre méltó, hogy ezentúl már egynél több Gmail fiókot is beállíthatunk az eszközön.Hasonlóan hasznos (bár a HTC Sense felület létének köszönhetően újításnak csak félig-meddig nevezhető), hogy a vertikálisan görgethető home screen már nem három, hanem öt lapból áll, magyarán sokkal több widgetet és parancsikont tudunk elhelyezni, nagyobb a szabadságunk. Ezek mellett említésre méltó egy korrekt időjárás előrejelző alkalmazás megjelenése, az interaktív (mozgó és manipulálható) háttérképek támogatása, valamint az új kezelőfelületet kapott fotógaléria, melyről cikkünkben még lesz szó.
Szoftveres oldal
A képernyőzár feloldása a Motorola új készülékeiből ismerős módon történik. Maga a csúszkás rendszer is kellemes, az viszont még hasznosabb, hogy a készüléket egy mozdulattal némaságra tudjuk inteni, amihez csak a jobboldalt lévő csúszkát kell eltolnunk. A készenléti képernyőről az előző oldalon már volt szó, nagyon örvendetes, hogy öt oldalból áll, jópofa, hogy lapozni a jobb és bal alsó sarkokban lévő gombokkal is tudunk (melyek mutatják, hogy melyik irányba hány oldal van még), ideig-óráig a mozgó, érintésünkre reagáló háttérképek is újdonságként hatnak — a Google elég bőkezű volt a gyári tartalmak tekintetében, gyárilag 10 mozgó (élő) és 25 statikus háttérkép körül választhatunk. Sajnos Widgeteknél nem ekkora a kínálat, semmi újdonságot nem kapuk, a következők közül válogathatunk: analóg óra, naptár, Facebook, zenelejátszó, hírek és időjárás, képkeret, erőforráskezelő, kereső és YouTube.
A főmenübe a képernyő alján lévő virtuális gomb megnyomásával jutunk. Itt egyből felfedezhetünk egy újdonságot, nevezetesen azt, hogy a képernyőn el nem férő ikonok is látszódnak alul, illetve felül, aminek túl sok értelme nincs, de azért jópofa. Szoftverekből kifejezetten nagy választékkal találkozhatunk, ami jó, az viszont kevésbé örvendetes, hogy a naptár használatához ezúttal is szükséges egy Gmail fiók létrehozása. Ha már a Google alkalmazásoknál tartunk, soroljuk fel, hogy melyekkel találkozhatunk: naptár (ez természetesen szinkronizálható a webes naptárunkkal), Gmail, Goggles, Google Maps, Android Market, Google Talk, Google Search, YouTube. Zenebolt is került a készülékre, azt viszont nem a szoftveróriás, hanem az Amazon üzemelteti.
Persze nem csak Google alkalmazásokból áll a világ, menjünk tehát végig a többi szoftveren is, mondjuk abc sorrendben. Rögtön a menü elején találjuk a számológépet, mely megrekedt az alapfunkciós és a tudományos szint között — az iPhone-é sokkal jobb, lassan tehát ezt is fejleszteni kéne. Nem sokkal utána találjuk a Car Home nevű cuccot, melyet értelemszerűen vezetés közben érdemes használni. Gyakorlatilag nem áll másból, mint öt nagyméretű gombból, melyek segítségével elérhetjük a hangos keresést, a navigációt, a térképet, a névjegyzéket és a sima keresőt. Jópofa az óra is, melyet elindítva egy olyan képernyőre jutunk, ahol nem csak az időt és a dátumot, hanem az időjárást is láthatjuk, plusz innen jutunk el az ébresztő menüjébe is. Jópofa, hogy egy gomb megnyomásával le tudjuk venni a fényerőt úgy, hogy gyakorlatilag csak az idő látszódjon egy fekete háttérkép előt — ez töltés közben, az opcionálisan megvásárolható bölcsőben bizonyára jól mutat. Jópofa a Google Goggles, mely egy képes kereső: mi lefotózzuk a keresendő valamit, a Googles pedig megmondja, hogy mi az. A News and Weather funkciója elég egyértelmű, csak úgy, mint a Voice DIaleré és a Voice Search-é. Előbbi egyébként az egyetlen olyan hangfelismerő szoftver a készüléken, melynek használatához nem szükséges aktív internetkapcsolat — a keresés viszont már csak azzal működik. Nem esett még szó a giroszkópról, illetve a képernyő elfordulásáról: a home screen és a főmenü kivételével szinte az összes rész (tehát az almenük is) használhatók fektetett nézetben.
Íme egy rövid videó, mely szemlélteti a készülék sebességét és kezelhetőségét:
Adatátvitel, telefonos funkciók
Adatkapcsolatok terén nagyon jól állunk, a Nexus One gyakorlatilag mindent tud, amit egy mobiltelefon manapság tudhat. A GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), UMTS-sávokból pedig három szerepel a támogatottak között (900/1700/2100 MHz). Adatátvitelre a 802.11b/g kompatibilis, átlagos hatótávolságú WiFi mellett GPRS-t, EDGE-t, UMTS-t, 7,2 Mbps-os HSDPA és 2 Mbps-os HSUPA-t használhatunk. A sztereó hangátvitelt is támogató Bluetooth 2.1-es verziószámú, a microUSB csatlakozó 2.0-s — a készülék a többi Androidhoz hasonlóan működik kártyaolvasóként, számítógépre kötve tehát könnyedén tudunk adatokat másolni a memóriakártyára.
A névjegyzékben való görgetés elképesztően gyors és gördülékeny, az oldalt lévő csúszkának köszönhetően a kezdőbetű szerinti keresés is jól megoldott, amihez hozzá jönnek az extra mezők (csak a névnél nyolcféle mező van: name prefix, given name, middle name, family name, name suffix, phonetic given name, phonetic middle name, phonetic family name), a végtelen kapacitás, az újfajta felugró menü (ha rányomunk egy névre, felugrik egy apró menü, ahol választhatunk, hogy tárcsázunk, e-mailt vagy SMS-t írunk) és az Facebookból történő adatimportálás, ez a rész tehát hibátlan. A hívásnapló is jól átlátható, az egyetlen gond vele az, hogy nem tud rászűrni a különféle típusú (fogadott, nem fogadott, elmulasztott) hívásokra, csak egyesített nézet van. Ha már a telefonálásnál tartunk, mindenképp említést kell tennem a kiváló hangminőségről és a stabilitásról, mert bár az interneten megjelentek pletykák, melyek szerint a készülék dobálja a hálózatot, én nem tapasztaltam ilyesmit. Üzenetkezelésben a már említett Gmailes újdonságon (több fiókot is használhatunk) kívül mást nem kapunk, de ez a rész így is nagyon profi. Egyetlen egy buggal találkoztam: ha rámegyünk az új SMS írása gombra, nem tudunk címzettet adni az üzenethez, magyarán SMS-t írni csak úgy tudunk, ha a névjegyzékből direkt kiválasztjuk, hogy kinek küldjük azt. Ez egyben a csoportos SMS-küldés lehetőségét is elveszi tőlünk, de valószínűleg csak a következő firmware frissítésig kell szomorkodnunk emiatt. A virtuális billentyűzet elég jó, bár én igazán kényelmesen csak fekvő nézetben tudtam használni. Gyárilag a vessző helyét a diktálást indító gomb foglalja el, de ha ezt a funkciót nem használjuk, akár ki is kapcsolhatjuk. Az ékezetes karakterek bevitele jól megoldott, ha az egyik magánhangzón ott tartjuk az ujjunkat, felugrik pár gomb, melyek az aktuális betű ékezetes variánsait tartalmazzák — ezután már csak rá kell nyomnunk a kívántra, hogy begépeljük azt. Komoly gond viszont, hogy hiányoznak a hosszú Ő és Ű betűk, csak ilyen hullámvonalas ékezettel ellátottak vannak, ami egy céges e-mailben nem biztos, hogy túl jól fog mutatni.
A social-networking nagyjából a Facebookban merül ki, annak gyárilag is van natív kliense, mely első bejelentkezéskor felajánlja az adatok importálását. A névjegyzékben mondjuk egyéb IM-klienseket is megadhatunk az egyes nevekhez (AIM, Windows Live, Yahoo, Skype, QQ, Google Talk, ICQ, Jabber), plusz az Android Marketból elvileg hamarosan a Skype-ot is le tudjuk majd húzni, mint natív programot — januárban legalábbis erről volt szó a CES-en.
Az internetböngésző teljesen korrekt. Az korábbi Androidokon futó szoftvereket ismerve ennyit talán elég is lenne mondanom, de azért kicsit kifejteném a dolgot: az oldalképek a Nexus One-on gyönyörűen megmaradnak, a zoomolás virtuális gombokkal vagy két ujjal is megoldható, a sebességgel nincs gond, zoomoláskor a hasábméret úgy változik, hogy a szövegek elférjenek a képernyőn, bónuszként pedig van Flash támogatás.
Multimédia
A kamera 5 megapixeles, autofókuszos, működését gyenge fényviszonyok között ledes villanó segít. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2592 x 1944, videóknál pedig 720 x 480 pixel — a másodpercenkénti képkockák száma elvileg minden esetben legalább 20. A kamerát kezelő szoftver átlagos elég kevés beállítási lehetőséget nyújt, ki és bekapcsolhatjuk a vakut, piszkálhatjuk a fehéregyensúlyt és a jpeg-tömörítés mértékét, belőhetünk pár színeffektet és gyakorlatilag ennyi. Videózásnál egyéb limitáció is van, legfeljebb fél órás felvételeket készíthetünk — emiatt mondjuk nyilván kevesen fognak rosszul aludni.
A Nexus One felvételei meglehetősen jó minőségűek; a zajszint normális fényviszonyok között nagyon visszafogott, aminek a képek alapos vizsgálata után meg is találhatjuk az okát, a zajszűrés ugyanis elég erőteljes, ami a kevésbé részletgazdag textúrákban nyilvánul meg. A színek egyébként szépek, a makró mód is elég jó (bár külön makró fókuszt nem tudunk beállítani, tehát néha sokáig kell próbálkoznunk, hogy jó helyre fókuszáljunk), beltérben is korrekt (bár kicsit zajos) felvételeket kapunk. A színek is elég élénkek, összefoglalva tehát kijelenthetjük, hogy a Google telefonjának kamerája nem világbajnok, de a célnak tökéletesen megfelel. A videózás minőségét ide kattintva lehet megcsodálni.
Zenei téren jól is állunk, meg nem is. A készülék legkomolyabb hiányossága, hogy nincs benne FM-rádió, egyébként pedig átlagosan jó teljesítményt nyújt. A zenelejátszó szoftver a hangszínszabályzó hiányától eltekintve teljesen korrekt, jól néz ki, jól kezelhető, még némi extrát is tud, hiszen zenéinket segítségével beállíthatjuk csengőhangnak. A hangminőség kihangosítva közepes, a gyári fülhallgató viszont elég jól szól — persze ettől függetlenül sem muszáj azt használnunk, a 3,5 milliméteres jack-csatlakozóba kedvenc fülhallgatónkat is bedughatjuk.
A képgaléria kezelőfelülete új; aki megnézte a két oldallal előrébb található videót, az már tudja, hogy ez miben merül ki, tehát itt nem is állnék neki fejtegetni. A kezelés egyszerű, a képek nagyításánál és kicsinyítésénél működik a multi-touch, pontosabban a két ujjal történő munkálkodás (bár az említett videón a kicsinyítés pont nem ment, de ennek oka az volt, hogy rossz helyen húzkodtam az ujjam). A sebesség viszont hagy némi kívánnivalót maga után: mikor felmásoltam 300 darabnál is több 6 megapixeles képet, szegény Android elég nyögvenyelősen tudta betölteni őket, minden beszaggatott, a thumbnailek (a kicsi képek) betöltésére több percet kellett várni; ez tehát nem az az élmény, amit az iPhone-on kapunk, igaz, ott a sebesség ára az, hogy az iTunes szinkronizálás közben lekicsinyíti a fotókat. Kinek a pap, kinek a papné, én speciel inkább szeretném, hogy ne kelljen perceket várnom, mint azt, hogy 12 megapixeles fotókat tárolhassak a 3,7 hüvelykes kijelzővel rendelkező mobiltelefonomon.
GPS, üzemidő, összegzés
A készülékben található beépített GPS-vevő, a Snapdragon chip a hetedik generációs gpsOne-t tartalmazza, mely A-GPS támogatással is büszkélkedhet. A készülékkel aktív internetkapcsolat megléte esetén ingyenesen tudunk útvonalat tervezni, a térképet a Google Maps biztosítja — a szolgáltatásról bővebben majd egy külön cikket fogunk publikálni.
A készülékben lévő akkumulátor kapacitása 1400 mAh, ami az AMOLED kijelzővel egy nagyon jó párost alkot. A tesztidőszak alatt a készülék három és fél napig bírta ki nálam egy töltéssel, ami egy ilyen tudású eszköztől nagyon jó. Ebben volt sok telefonálás, nyomkodás és WiFi-s internetezés, zenehallgatás viszont nem; ha az is felkerülne a listára, nyilván nem húzná ilyen sokáig a Nexus One, ahogy akkor sem, ha napi 5 órát telefonálunk vele. A lényeg ettől függetlenül az, hogy az AMOLED kijelzőnek hála a készülék jobban bírja szuflával, mint konkurensei.
Értékelés: Google Nexus One | ||
Külső | ||
Ergonómia | 10 pont | |
Anyaghasználat | 9 pont | |
Összeszerelés minősége | 9 pont | |
Kijelző mérete, minősége | 10 pont | |
Belső | ||
Kezelhetőség | 9 pont | |
Sebesség | 9 pont | |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 9 pont | |
Felhasználói felület élménye | 8 pont | |
Alapfunkciók | ||
Hangminőség, vételi stabilitás | 9 pont | |
PIM funkciók | 9 pont | |
Adatkommunikációs képességek | 10 pont | |
Multimédia | ||
Vizuális | 7 pont | |
Audio | 7 pont | |
Egyebek | ||
Üzemidő | 8 pont | |
Ár/érték aránya | 7 pont |
Ezután a cikk után talán felesleges is összegzést írni, hiszen valószínűleg mindenki számára egyértelművé vált, hogy a Google Nexus One egy kiváló készülék. A 180 000 forintos bruttó végfelhasználói árat leszámítva szinte mindennel elégedettek lehetünk, a funkciók listájáról egyedül az FM-rádió hiányzik, a többi rész profi. A Google első készülékét a HTC nagyon jól összerakta, a dizájn megnyerő, a minőséggel nincs gond, a hardver bivalyerős, ennél több tényleg nem kell. A magas ár ellenére is ajánlott, főleg azoknak, akik megengedhetik maguknak, hogy ilyen kaliberű készüléket vásároljanak.
![]() |
Google Nexus One |
Bocha
A Google Nexus One-t az XXL GSM biztosította. A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
Specifikáció
Google Nexus One | ||
![]() |
Általános | |
Technológia | GSM, UMTS | |
Méret | 119 x 59,8 x 11,5 milliméter | |
Tömeg | 130 gramm | |
Színvariációk | szürke | |
Kijelző | ||
Kijelző átlója | 3,7 hüvelyk | |
Kijelző felbontása | 480 x 800 pixel | |
Kijelző típusa | kapacitív TFT érintőkijelző multi-touch-csal | |
Memória | ||
Telefonkönyv kapacitása | dinamikus | |
SMS memória | dinamikus | |
Memória | 512MB RAM, 512MB ROM | |
Memória bővíthetősége | microSDHC (gyári: 4 GB) | |
Adatátvitel | ||
Frekvenciasávok | GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/1700/2100 MHz |
|
GPRS / EDGE | Class 10 (4+1/3+2) / Class 10 | |
UMTS / HSDPA / HSUPA | van / 7,2 Mbps / 2 Mbps | |
IrDA / Bluetooth | nincs / 2.1 (A2DP is) | |
WiFi | 802.11b/g | |
USB | 2.0 (microUSB) | |
Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
GPS vevő | van | |
Alapfunkciók | ||
Profilok | nincsenek, csak néma mód | |
Vibra funkció | van | |
Kihangosítás | van | |
Hangtárcsázás / hangvezérlés | van / van | |
Hangrögzítés | van | |
Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
Prediktív szövegbevitel | van | |
Szoftverek | ||
Platform | Google Android 2.1 | |
WAP / HTML böngésző | van / van | |
E-mail kliens | van (POP3, IMAP4, hitelesített) +Gmail, Exchange |
|
Java | van, MIDP 2.0 | |
Játékok | az Android Marketból letölthetők | |
Valutakonverter | nincs | |
Extra szoftverek | Google Voice, Google Maps, Google Talk, Google Mail és naptár, Android Market, YouTube, QuickOffice | |
Multimédia | ||
Fő kamera | 5 megapixeles, autofókuszos, ledes villanófény | |
Másodlagos kamera | nincs | |
Videófelvétel | van (720 x 480 pixel @ minimum 20 fps) | |
Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
Hangszínszabályzó | nincs | |
FM-rádió | nincs | |
Üzemidő | ||
Alap akkumulátor | 1400 mAh-s lítium-ion | |
Készenléti idő | 290 óra (2G) / 250 óra (3G) | |
Beszélgetési idő | 10 óra (2G) / 7 óra (3G) | |
Zenelejátszási idő | 20 óra | |
Egyebek | ||
teflonozott bevonatú hátlap, trackball, giroszkóp, Exchange és ActiveSync szinkronizálási lehetőség, számítógépre kötve kártyaolvasóként is működik |