Multimédia, adatátvitel
A hátlapon lévő kamera mögött egy 13 megapixeles szenzor rejtőzik, ami így szárazon leírva elég impozánsan hangzik, természetesen az autofókusz és a LED villanó sem maradt ki mellőle, utóbbi jó erős, de kissé zöldes fénnyel rendelkezik. Fotózás közben egyedi felületet látunk magunk előtt, ami könnyen kezelhető, ez azonban annak is köszönhető, hogy a beállítási lehetőséget nem mérték bő kézzel. A felbontáson felül van geotagging, fehéregyensúly, effektusok, sorozatkép, panoráma, kikapcsolható zárhang, állítható vaku, HDR, expozíció és automatikus exponálás. Fizikai kameragomb nincs, ugyanakkor a fókuszkeret érintéssel bárhova áthelyezhető. A fotók készítése és mentése egy pillanat alatt megtörténik, így erről az oldalról igazából rendben van.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az izgalmasabb folyamat az, amikor az elkészült fotókat megtekintjük. Én is előre féltem, hogy a nagy felbontás ismét csak parasztvakítás lesz és csak egy nagy színes pixelkupacot kapok, ám meglepetésre csalódnom kellett, mégpedig pozitívan. A képek egészen normálisak, jók a színek, kellően láthatók a részletek, még a távolabbi objektumoknál is, nincs szétmosva minden, bár emiatt a zajszint viszonylag magas. A dinamikát persze kifektetik a túl erős fényhatások, viszont a HDR ezen jó hatásfokkal segít. Mindent összevetve nem fotós bajnok a Simba, de ázsiai társaihoz képest korrektül helytáll, a nemrég tesztelt Guru G1 csúcsmodellt simán lenyomja. Videózni is lehet azért vele, ekkor maximum fullHD felvételek készíthetők, legfeljebb 30 perc időtartamig. Eközben fotózásra is van lehetőség, ehhez mindössze a kijelzőre kell böknünk, a fókuszálás mindvégig folyamatos.
Térjünk át a zenére, itt a megszokott módon két lejátszót kapunk, egyik a normál, a másik a Play Zene. Albumok és előadók szerint tudunk válogatni és keresni, az albumkép megjelenik, van ismétlés és véletlen lejátszás, valamint szabadon állítható hangszínszabályzó. A gyárilag csomagolt fülest inkább hagyjuk a dobozban, inkább keressünk valami normális megoldást. Ha viszont ez megvan, akkor kulturált hangzást kapunk, a kihangosító már említett gyengesége itt sem kerülhető meg. Ha már meguntuk a saját zenéinket, akkor akad FM-rádió is, ami viszont egyedi felületű. Első alkalommal nem nagyon volt hajlandó elindulni, aztán megjavult és teljesen elégedett voltam vele. Van RDS, felvehetjük az adást, a kereső kissé túlérzékeny, viszont a megtalált állomások nagyon jól szólnak, több ide nem kell.
Az adatátvitelre sem lehet komolyabban panaszkodni. Van HSPA, amivel 21 Mbit letöltési és 5,76 Mbit feltöltési sebesség érhető el, továbbá van WiFi is, b/g/n kivitelben, hotspot és WiFi Direct támogatással. A microUSB adott, valamint a Bluetooth sem hiányzik, ez 3.0-s sztereó verzió. A belső memória 4 GB, amiből 2,17 GB-hoz férünk hozzá, akinek ez nem elég, az microSD-vel tudja tovább bővíteni. Ehhez elegendő a hátlapot leszedni, a kártya hozzáférhető kikapcsolás nélkül is.
A nagy truváj persze nem ez, hanem a dual SIM működés, azon belül is a DUAL ACTIVE megoldás. Ez az igen ritka megoldás azt jelenti, hogy a két kártya folyamatosan, egyidőben aktív és az is marad. Tehát hiába beszélgetünk az egyiken, a másik ekkor is elérhető, jöhet rá SMS és hívás is. Ha egy ilyenbe futunk, akkor a meglévő hívást tartásba tehetjük, míg a másikat fogadjuk vagy még menőbb, ha az egészet összekapcsoljuk és egy hármas konferenciát hozunk létre, mindenki beszélhet mindenkivel és ezt bármilyen külső segédprogram nélkül bonyolíthatjuk, tényleg cool megoldás. Az persze most is kiválasztható, melyik legyen az elsődleges hívás, üzenet és adatátvitel esetére, bár tárcsázás előtt mindkét kártyát választhatjuk. Azt azért megjegyezném, hogy csak az egyik foglalat képes a fentebb említett HSPA átvitelre, a másik sima 2G EDGE, de ez talán nem katasztrófa.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
