Kialakítás

A kissé hosszasra nyúlt bevezetőt követően azért mégiscsak itt van egy termék, amit meg kéne ítélnünk, mint egy mindennapi használati tárgyat. A Fairphone 5-ről kapásból azt kell tudnunk, hogy 280 ezer forintos áron szerezhető be, márpedig ennyiért bőven van választék a csúcskategória határáról is (Nothing Phone(2), Xiaomi 13T, Poco F5 Pro, Oppo Find X5 Pro, Motorola Edge 40), ezekhez képest viszont már papíron is jóval gyengébb, talán a Nothing Phone(1) áll hozzá a legközelebb a specifikációk alapján. A doboz egy kartonszelence, csak a telefont találjuk benne, még SIM-tű sincsen, mert a régi időkre jellemző módon a hátlap lepattintása és az akku kivétele után lehet betolni a kártyát — illetve opció az eSIM is.

Hátlap le, akku ki = 1 perc [+]

A készüléket a gyártó hozzánk az áttetsző hátlapos kivitelben küldte el (25 euróért lehet hozzá másmilyen hátlapot rendelni), ez mindenképpen egyedivé teszi a terméket. Alapvetően műanyag a burkolat, annak ellenére kapott IP55-ös védettséget és MIL-STD 810H ütésállóságot, hogy könnyen szét lehet szedni. Ennek leginkább szembeöltő jele, hogy a telefon bal oldalának alsó részén van egy szélesebb mélyedés, ahonnan indíthatjuk a hátlap lehámozását mindenféle segédeszköz nélkül is. A keret alumínium, finoman gömbölyített élekkel kellemes fogást biztosítva, alul Type-C portot és hangszórót találunk, felül mikrofont, a termék jobb oldalán pedig süllyesztett bekapcsológombot, amely ujjlenyomat-olvasó is (gyors és pontos), valamint a hangerőt is az itt látható billentyűkkel állíthatjuk.

[+]

A kijelző egy Full HD-nál kissé nagyobb felbontású OLED panel, amely 90 Hz-es frissítésre képes. Igen, ezen az árszinten ez elég soványka, fénysűrűségben sem kiemelkedő — de 100 euróért vehetünk újat, ha ennek bármi baja történne. Sehogyan nem tudtam rávenni a telefont, hogy erős fényben feltolja a panel fénysűrűségét, illetve a bekapcsolt "extrasötét" mód sem váltotta be a reményeket, még azzal együtt is az átlagnál világosabb maradt minimum fényerő esetén. Pont a kijelző költségnek az alacsonyan tartása, valamint a szerelhetőség miatt nem költözött be egy optikai biometrikus szenzor sem a panel alá. A védelmet Gorilla Glass 5 nyújtja, az előlapi kamera pedig egy középső kivágáson keresztül néz ránk vissza.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

A hátlap érdekessége (azon túlmenően, hogy leszedhető és esetünkben áttetsző) a bal felső sarokban látható kamerasziget, amely első blikkre három kamerát tartalmaz, de igazából csak kettő található itt. A harmadik kör nem kamera, hanem a ToF szenzor ül mögötte, ami a mélységélességért felelős. Mivel ez a szenzor nem egy vaskos alkatrész, illetve nem is kell ilyen nagy legyen, ezért talán túlzás neki egy kamera méretű tokozás, de közben az is a megoldás része, hogy amikor kameracsere miatt szétszedjük a telefont, akkor az ultraszéles modul csatlakozókábele is errefelé található, így azt könnyebb kipattintani.

Tessék, kivettem a főkamerát 5 perc alatt [+]

A Fairphone 5 annak ellenére egy rendkívül masszív és strapabíró telefont benyomását kelti, hogy semmi perc alatt szét lehet szedni. Itt alapvetően két dolgot fizetünk meg, egyrészt a gondos tervezést, ahol mindent úgy alakítottak ki, hogy tényleg ne legyen gond házilag javítgatni a masinát, másrészt pedig az ebből fakadó egyedi gyártási apróságokat, egy hagyományos telefonon például a kameramodulok elég masszívan az alaplaphoz vannak rögzítve, itt viszont úgy alakították ki a dolgot, hogy ki lehessen ezeket pattintani a helyükről. Ha leszedjük a hátlapot és kikapjuk az akkut is, akkor nem csak a nanoSIM-hez, hanem a dedikált slotban ülő microSD-hez is hozzáférünk — ez azt is jelenti, hogy a készülék kikapcsolása nélkül ezt nem tudjuk cserélni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!