Doboz, külső
Állati jó a csomagolás, egy velúr borítású táskában van a készülék, nagyon-nagyon sok plusz tartozékkal együtt. A töltő (microUSB) és az egyszerű füles (3,5 mm-es jack) mellett találunk övcsipeszt, amelyben egy stylus is helyet kapott, valamint egy furcsa műanyagdarabot, aminek lényege csak akkor derül ki, ha elolvassuk, ami rá vagyon írva. Ezután jön a döbbenet, ebbe a cuccba bele lehet pattintani egy Nokia BL-5C akkumulátort, s az így keletkezett hasáb pont akkora lesz, mint az Evolve saját telepe, azaz vidáman belenyomható a ketyerébe, ezzel a pótakksi kérdéskörét ügyesen le is tudtuk.
A készülék kiköpött Sonim, sárga, mint általában az ilyen motyók, hagyományos kialakítású, de embertelen módon vaskos. Nem is egy légies, pehelykönnyű darab, hiszen 188 gramm a tömege. Ennek többek között az is az oka, hogy magnézium ötvözetből készült a belső váz, a gyártó szerint 300 kilogrammos nyomást is elvisel. Szemből a 2,2 inches QVGA kijelző vonhatja magára a figyelmet, amely érintésérzékeny, rezisztív technológiát használ. Ennek igazából túl sok értelme egyébként nincs, hiszen a telefont a gombsor segítségével is vígan el lehet kezelni, de plusz egy dolog, amit rá lehet írni a specifikációs táblázatra. A kijelző felett fényérzékelő figyel, a külső megvilágítás alapján csavargatja a fényerőt.
A készülék jobb oldalán a zseblámpa gombja és az adóvevő(!) billentyűje található. Ez walkie-talkie üzemmódot jelent, két Predator tud így egymással kommunikálni, brékó-brékó, vagy szabvány adóvevőkkel is elcseverészhetünk a csatorna beállítása után. A másik oldalon a hangerőt szabályozó gombpáros kapott helyet, az összes billentyűt gumírozott műanyag burok fedi, hiszen a telefon 30 percig bír 1 méter mély vízben úszkálni anélkül, hogy különösebb baja esne. Elvileg két méter magasról bárhogy eshet bármire a készülék, ezt bírnia kell, valamint a -20 fokos hideget és a 60 fokos hőséget is. A Predator tetején 3,5 mm-es jack csatlakozót fed egy ajtó, alul ennek párja microUSB bemenet.
A hátlapot csavarok tartják a helyén. Ezeket el lehet fordítani a stylus tetejével (jópofa megoldás), de a kis kezünkkel is, körömvágás után is könnyedén megy, ami kissé furcsa. A riválisoknál itt általában tényeges csavarok vannak, az Evolve esetében csak negyed fordulatot kell megtenni ahhoz, hogy levehessük a hátsó elemet. Ha ez megtörtént, akkor az akkumulátor kihámozása után férünk hozzá a két SIM-hez, valamint a microSD bővítéshez. A hátlap felső részén kamera ücsörög, illetve egy segédfény, amely zseblámpaként is üzemelhet. Az összeszerelés masszivitása nem kérdés, az anyaghasználat minden hasonló cuccnál ilyen, az Evolve Predator illeszkedik a sorba. Mondjuk a Sonim cuccoknál az USB csatit is kerekre formálták, s csak egy átalakítóval lesz tényleg USB, mert azt mondják, hogy azt jobban lehet vízmentessé tenni, mint az iparági szabványt. Az Evolve tervezőihez úgy látszik, hogy nem jutott el ez az információ, vagy egyszerűen röhejesnek tartják, bár viccből a Sonim sem áll neki saját csatlakozót tervezni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
