Hirdetés

Érintőképernyős kezelőfelületek

Bevezető

Érintőképernyő már évtizedek óta létezik. A mobilkommunikációs eszközök területén már a színes kijelzők előtti időszakban is voltak olyan gépek, amelyeket lehetett az ujjunkkal (illetve jellemzően ceruzával) használni. A teljesség igénye nélkül néhány ismertebb példát említek, s fejükhöz csaphatnak azok is, akik csak az iPhone óta kerültek képbe. Az Ericsson R380, vagy a Motorola Accompli 008 a maga idejében két remek telefon volt, a PocketPC-k pedig már akkoriban is komoly mennyiségben kerültek eladásra.


Motorola Accompli 008 és Ericsson R380

Aztán jött az iPhone (illetve halkan megjegyzem, hogy előbb az LG Prada) és mindent borított. Sikeresen megváltoztatta azt a vélekedést, hogy egy érintőképernyős telefon használata szükségszerűen nehézkes, mert mindig elő kell venni a ceruzát a mütyürkézéshez. Az Apple ugyanis olyan rendszert alkotott, amelyet ujjbeggyel lehet – kimondottan egyszerűen – vezérelni.


Bogár Bence koncepciója ma már akár valóság is lehetne

A készülék nyilván nem csak ennek köszönheti azóta is tartó, töretlen népszerűségét. Az Apple marketinggépezete működésbe lendült, s tökéletesen gerjesztett hype alakult ki, az iPhone lett a trendi, a menő, a tökéletes mobilkommunikációs eszköz olyan emberek fejében is, akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy milyen a funkcionalitás, s egyáltalán: szükségük van egyáltalán erre. Kellett boldog-boldogtalannak, szárnyaltak az eladások, a többi gyártó pedig először csak álmosan pislogott, aztán baromi gyorsan elkezdtek felébredni, s nekiállni újraalkotni az érintésvezérelt felületeket.

Nokia 5800 XpressMusic
Az iPhone, a HTC Touch Diamond, s Samsung Omnia és a Nokia 5800

Nem ment könnyen. Olyannyira nem, hogy – tetszik vagy sem – azóta sem sikerült leütni az iPhone-t ezen a téren. Persze funkcionalitásban, hardverben (kijelző, processzor, memória stb.) bőven lehet komplexebbet építeni, s ezúttal nem is cél, hogy ilyen szempontból hasonlítgassunk egymáshoz eszközöket. De a kezelőfelület könnyedsége, logikája és sebessége terén az Apple nagyon komoly mércét állított.

Szereplők – Microsoft, Symbian

A jelenlegi érintőkijelzős mobiltelefon-kínálat szereplői nagyon különböző irányokból jöttek, történelmük is nagyon eltérő. Sőt, alapvetően a felületek mögött dolgozó rendszerek is mások, mindegyiknek van előnye és hátránya, ám cikkünk szempontjából most az a legfontosabb, hogy a felhasználói interfész mennyire sikerült könnyen kezelhetővé.


Palm-size PC 1.2 Color Start menüje és feladatkezelője

A legősibb rendszer kétségtelenül a Windows Mobile. Ennek olyan hosszas története van, hogy külön cikket szenteltünk neki. Most azonban az a fontos, hogy a jelenleg elérhető 6.1-es verzió önmagában egy kimondottan ósdi, nehézkes, múlt századi felületet biztosít csupán, így a Microsoft megoldására építő gyártóknak nem kicsi munkával kell megreformálniuk az interfészt. Ebben pillanatnyilag a HTC jár az élen, a TouchFLO névre keresztelt megoldásuk az egyik legjobb gyártói modifikáció, amit a Windows Mobile valaha látott. Fontos kiemelni, hogy ez a készüléket előállító cég munkája, mert ha kicsit tájékozottabban körülnézünk, akkor találhatunk igen kellemes alternatívákat (SPB Mobile Shell 3, PointUI), de ezek utólagos buherálást — vagy legalábbis telepítést — igénylő, olykor fizetős megoldások. A HTC mellett a Gigabyte Barcelonában bemutatott megoldása is életképesnek tűnt, de fél év alatt még nem sikerült piacra küldeniük. Persze minden gyártó próbálkozik hasonlóval, de egy Acer skin vagy egy Sony Ericsson X1 panelrendszer nem említhető egy lapon a HTC évek óta reszelgetett megoldásával.


HTC Touch Diamnond2 Windows Mobile alapokon

A Microsoft régóta adós azzal, hogy a Windows Mobile rendszert alapjaitól újragondolja. Hamarosan érkezik a 6.5-ös verzió, de ez is inkább pofozgatásnak tűnik, az áttörést az évek óta ígérgetett 7-es verzió hozhatja majd el (mindkettő már Windows Phone néven jön), de mire végre sikerül tető alá hozni, addigra a most még első szárnycsapdosást tevő Android magasan fölészállhat. Egyetlen eszközt viszont meg kell még említenünk, ez pedig a Meizu M8. A kínaiak sem kapkodták el a fejlesztést, de sikerült végre kitolniuk magukból egy olyan felületet, amely már az új, a Windows Mobile 7 alatt is dolgozó kernelre épül, s bizony nem végeztek rossz munkát. Persze az M8 funkcionálisan nem túl erős, de ha van eszük ott Kínában, akkor a Meizu nem áll meg itt, hanem kihoz még néhány gépet ugyanerre a rendszerre építve.


Windows Mobile 6.5 képernyő

Az öregek között a másik szereplő a Symbian. A mobil operációs rendszerek egyik atyja régi motoros már a szakmában, s sokáig etalonnak is számított. Ennek persze nem kis mértékben az volt az oka, hogy a világ vezető gyártója, a Nokia kizárólag Symbian rendszerekre építette fel okostelefonjait. A Symbian alapvetően két felületettel rendelkezett, a finnek az S60 platformot használták, a Sony Ericsson pedig a UIQ mellett tette le a voksát. Ez utóbbi azóta meg is szűnt, a valamikor talán piacra kerülő Saito már ugyanazt a rendszert kapja, amit a Nokia 5800, az N97, vagy a Samsung i8910HD.

Hirdetés


Symbian S60 Touch a Nokia 5800-n

Ez pedig nem más, mint a Symbian érintésvezérelt változata. Ám nem ez volt az első ilyen próbálkozás, S90 néven már létezett egy hasonló, csakhogy az nem futott be nagy karriert, a 7710-es Nokia akkorát bukott, mint Illés Béla a válogatottban. A Nokia 5800-on debütált új verzió viszont jobban átgondolt felületet kapott, bár látszik rajta, hogy a tervezők nem bírtak elszakadni a régi Series60 platformtól, nagyon sok kitöltetlen hely, vagy feleslegesen nagy felirat került ide-oda. A kezdőképernyő az N97 megjelenéséig elég kis egyszerű volt, de még a csúcsmodell kapcsán is viszonylag szűkös a paraméterezhetőség. Symbain alá nem léteznek olyan okosságok, mint az SPB, kisebb a mozgástér a funkcionális testreszabhatóság szempontjából.

Szereplők – Apple, Android

Az Apple teljesen más irányból érkezett a mobilkommunikációba, mint a fentebb említett két rendszer. Újoncként rögtön belecsaptak a lecsóba, nem volt semmi előzmény, vagy hagyomány, amihez ragaszkodni kellett, megcsinálták a filozófiát, pöpecül hozzálőtték a hardverhez, és nem végeztek rossz munkát. Az iPhone-t rengeteg és még annál is több kritika érte a funkcionális hiányosságok miatt, de abban mindenki egyetértett, hogy a kezelőfelület logikája, kialakítása, sebessége és használhatósága új fejezetet nyitott a mobilkommunikációban.


Az iPhone 3GS rendszere

Azt azonban kevesen gondolták, hogy a többi gyártónak ekkora görcsölés lesz erre válaszolnia valami hasonló szintű felülettel. Újabb és újabb telefonok láttak napvilágot az elmúlt két évben, s mindegyikre rámondták, hogy na, ez lesz az iPhone-gyilkos, de egyik sem lett az. Annyira jól sikerült az iPhone szoftvere, hogy alapjaiban mind a mai napig nem is nagyon nyúltak hozzá, viszont mögétettek egy olyan online boltot, amivel megint történelmet írtak, s a többiek ezt is csak utánozni tudják.

Az Android megint egy kicsit más. Amikor már javában tombolt az okostelefon és az érintőkijelző körüli hype, akkor a Google beszállt az Android fejlesztésébe, és nem aprózták el. Viszonylag sokat kellett várni az első prototípus után, mire végre sikerült a HTC-nek telefont is építenie a rendszer köré, de most, hogy a HTC Hero is piacra került, mi, akik láttuk, használtuk és összehasonlítottuk más készülékekkel azt mondhatjuk, hogy megérte.


A HTC Hero felülete Android alapokon

Az Androidban igazából nincsen semmi olyan, amit ne láttunk volna már itt-ott. A Windowsból (pontosabban a régebbi típusú Windowsos Today plug-inekből) átvették a testre szabható, parancsikonokkal teleszórható kezdőképernyőt, mozgathatóvá tették, majd a Samsungtól lenyúlták a widget rendszert, az Apple-től a multitouchot, aztán fogták az egészet és egyszerűen mindenből jobbat csináltak. Nagyon felhasználóbarát, varázslatosan sokoldalúan paraméterezhető és testreszabható platformnak tűnik eddig az Android, ráadásul rögtön meg is nyílt az alkalmazásbolt mellé, s a Google filozófiájának megfelelően úgy került megtervezésre az egész, hogy akkor működik igazán, ha engedjük neki, hogy mindig online legyen. Mert onnantól tényleg egy szelet internet van a kezünkben.

Szereplők – TouchWiz és S-Class

A koreai páros megint máshonnan ugrott neki a történetnek. A Samsung amellett, hogy használja a Symbian S60 platformot és a Windows Mobile rendszert is, saját megoldást is próbál nyomni, ez az F480-on debütált TouchWiz, ami egyébként hivatalosan nem a rendszer, hanem a widgeteket kezelő felület neve (ez egyébként Windows Mobile alatt is elérhető az Omnián), de idővel ráragadt magára a rendszerre. Volt nekik korábban olyan cuccuk is, hogy Croix, szép nagy bukás volt, úgyhogy újraírták az egészet, kitalálták a widget alapú főképernyőt, ami nem rossz ötlet, de a megvalósításnál inkább az „aki sokat markol, keveset fog” közmondás igazolódott be.

Samsung S8000 Jet Samsung S8000 Jet
Samsung Jet képernyők

A TouchWiz már a második generációnál tart, erre épül a szintén iPhone-gyilkosként beharangozott Jet is, s pont ez a készülék szolgáltatta az apropót, hogy megszülessen ez a cikk. A Jet kapcsán ugyanis nekünk az a véleményünk, hogy remek példája annak, hogy erős vasra is lehet összecsapott rendszert írni. Fontos tudni, hogy a TouchWiz zárt rendszer, nem bővíthető natív alkalmazásokkal (ellentétben az eddig felsoroltakkal), így aztán elvileg az optimizálás programozói szempontból itt nem kellene egy túl összetett meló legyen.

LG KM900 Arena
[+]

S-Class főmenü - mire hasonlít?

Az LG egyszer már híres volt az érintőképernyős történelem során: a Prada volt az első, valóban csak ujjbegyre kihegyezett érintésvezérelt telefon, amit nagy tételben gyártottak le. Akkor még nem volt iPhone, ezért nagyon nem is volt ellenfele, de amikor az Apple terméke megjelent, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a Prada a fasorban sincs. Eltelt néhány év, s most végre kijött az alapjaitól újragondolt rendszerük, amely az LG Arenaban debütált. Az S-Class kezelőfelület a Samsung megoldásához hasonlóan zárt, de annál kissé összeszedettebbnek tűnik, s bár a sebesség itt sem annyira pörgős, de a szoftvert úgy írták meg az LG mérnökei, hogy az apróbb gondolkodási időket látványos animációkkal rejtették el. Ez pedig az egyik legsimább út a felhasználók szívéhez.


Az LG S-Class rendszere

Az S-Class tehát jól sikerült. A Samsunghoz hasonlóan az LG is több telefonba beteszi a felületet, az Arena után a Viewty Smart és a Crystal is ezzel az interfésszel érkezik. Itt is van widget alapú kezdőképernyő, de jóval kisebb rajta a hangsúly, mint a másik koreai cég termékeinél. Az LG emelett — a Samsunghoz hasonlóan — szintén próbálkozik a Windows Mobile rendszerrel, korábbi telefonjuk, a KS20 egészen jól sikerült, az árához képest mindenképp.

Mi a fontos?

Cikkünkben most arra teszünk kísérletet, hogy a felsorolt felületeket egymással összevessük. Mindegyiknek van előnye és hátránya, s nyilván minden felhasználó más dolgokat helyez előtérbe. Vannak szubjektív vélemények (mennyire szép a grafika, mennyire áttekinthető a rendszer), ám szerencsére akadnak objektív, mérhető tulajdonságok is.

HTC Touch Pro
Látványos grafika a HTC által rajzolt TouchFLO rendszerben

Ilyen mérhető és egzakt paraméter a bővíthetőség kérdése, ebben a Samsung és az LG megoldása ledolgozhatatlan hátránnyal indul, hiszen a TouchWiz és az S-Class két zárt rendszer, így sokkal kevésbé felxibilis. Szintén mérvadó a felület sebessége is, bár itt nyilvánvalóan nem elhanyagolható, hogy milyen hardver dolgozik az adott készülékben. De így sem nehéz összehasonlítani a rendszereket, ha egy erősebb vason egy felület látványosan döcögősebb, mint egy hasonló felépítésű másik egy gyengébb gépen, akkor egyértelmű, hogy az utóbbit jobban optimalizálták.

Az érintőképernyős felületek egyik legfontosabb sarokpontja a szövegbevitel. Miután az ilyen telefonokon nincsenek gombok, ezért minden inputot az ujjunk segítségével kell megadjunk. A felsorolt rendszerek mindegyike képes virtuális billentyűzet megjelenítésére, mégis nagy különbségek vannak mind a használhatóság, mind pedig a speciális karakterek és az esetleges gépelést könnyítő plusz funkciók tekintetében.


Szövegbevitel és görgetés az LG Arenan

A másik kulcskérdés a görgetés. Az üzeneteknél, a dokumentumoknál, böngészés közben és a névjegyzéknél egyaránt lényeges, hogy mennyire könnyen tudunk különböző irányokban haladni a képernyőn. Ez persze függhet a hardvertől is, az iPhone, a HTC Hero és az LG Arena képernyője úgyenvezett multitouch technológiát használ, azaz több ujj egyidejű lenyomását és mozgását is tudja értelmezni, s ezzel — jó esetben — bizonyos funkcióknál nagyon megkönnyíti a kijelzőn levő információ kezelését.

Samsung i8910HD menu
Irodai funkciók a Samsung i8910HD-ben

Végül pedig itt van a szubjektív faktor. Mennyire megszokható, a mindennapok során mennyire kezelhető a telefon; ez mind alapvetően a felület logikájának függvénye. Amikor az ember kiad sok pénzt egy készülékért, akkor azt nem azért teszi, hogy rövid úton az idegszanatóriumban kössön ki. Pedig sajnos az érintőképernyős felület tud rossz is lenni, s erre mutatunk is majd számos példát.

Készenléti képernyő, widgetek

Egy telefonon legtöbbször az alapképernyővel fogunk találkozni. Szinte mindig ez lesz az első felület, amiről elindulunk, ha kezünkbe vesszük a készüléket. Rögtön azzal kezdődik a móka, hogy fel kell oldanunk a zárat, amely védi attól a készüléket, hogy a nagy kijelzőt bármilyen érintés aktívvá tegye, s a zsebünkben önálló életre keljen az eszköz. Fontos megemlíteni, hogy jelenleg kétféle képernyővel találkozhatunk, korábban rezisztív, újabban kapacitív panelekkel operálnak a gyártók. A rezisztív kijelző a régebbi, ezt még arra tervezték, hogy ceruzával bökdössük, míg a kapacitív panelnél a stylus általában hatástalan, itt ujjbeggyel operálunk, ez érzékenyebbnek is tűnik.

Nokia N97
[+]
Rezisztív kijelzővel érkezett a Nokia N97

Fentiek ellenére még a legújabb modellekbe is kerülhet rezisztív kijelző, ilyen a Samsung Jet, vagy a Nokia N97. Itt a mérnökök igyekeztek úgy belőni az érzékenységet, hogy ujjal és ceruzával is használható legyen az eszköz, de az az általános tapasztalat, hogy ez ilyen eszközök esetén jóval határozottabb tapicskolásra van szükség, mint a kapacitív változatoknál.

Acer Tempo F900 Acer Tempo F900 Acer Tempo F900
Oldschool kezdőképernyő az új Acer készülékeken (WinMo)

A készenléti kijelző azért fontos, mert innen indulunk el a menürendszer bugyraiba, illetve ez az, ami tájékoztatja a felhasználót már első pillantásra is egy sereg dologról. Ebben a Windows Mobile alapú gépek (de még az eredeti, csupasz Windows Mobile is) igen informatívak és jól paraméterezhetőek. Látszódhatnak a naptárbejegyzések, a nem fogadott hívások, az üzenetek, s különféle egyéb beépülő modulok is felbukkanhatnak (aktuális időjárás, a zenelejátszó állapota, RSS-ben érkező friss hírek, stb.). Az Apple rendszeréből ez a felület szinte teljesen kimaradt, itt a billentyűzár feloldását követően rögtön a menürendszer ikonhalmazát kapjuk meg.


Sok apró információ egy klasszikus Windows Mobile kezdőképernyőn

A Samsung találta ki az F480-ban az úgynevezett widgeteket, pontosabban magukat a widgeteket nem ők találták ki, de ők használták fel először mobiltelefonban. Ezek apró hivatkozások és/vagy minialkalmazások, amelyek a készenléti kijelzőre pakolhatóak ki, mindenki igény szerint szórhatja tele ezt a felületet ilyesmivel, hogy láthassa a számára fontos dolgokat. Ezt az egész widget-rendszert meg lehet csinálni okosan, jól használhatóan és látványosan, de ez a három dolog nem mindig jön össze egyszerre. A TouchWiz felület egyik alapproblémája, hogy a widgetek mérete és formája igen különböző, a naptár például elterpeszkedik az egész képernyőn, nemigen fér el mellette más, ha pedig esetleg volt is ott egyéb rajzocska, akkor az újabb widget jól ráül a tetejére. Az LG ennél egy kicsit szofisztikáltabb, de még mindig nem az igazi. Komoly gond továbbá, hogy a Samsung sok esetben widgetnek hívja az egyszerű parancsikonokat is, így bár a számháborúban ők vezetnek (nekik van a legtöbb "widgetjük"), használhatóságban még van hova fejlődniük.

Nokia N97 menu
Widget és tárcsázó az N97-ben

Widget fronton most a Nokia N97-ben látott, kissé túlságosan is beszabályozott megoldás, illetve az Android rendszer döbbenetesen paraméterezhető felülete az etalon. A finnek ötlete az volt, hogy minden widget egy pont ugyanakkora téglalap, egymásra nem kerülhetnek, hanem katonás rendben sorakoznak négyzethálós elrendezésben. Ez nagyon jól használható, de kevésbé látványos. Az Android rendszer ennél továbbmegy, konkrétan egy hatalmas vászon a kezdőképernyő, amely oldalirányban húzogatható, s össze-vissza telerámolhatjuk widgetekkel, de mégis úgy, hogy azokat a szoftver nem engedi egymás tetejére rakni — egyébként mindegyik négyzet alapú, vagy több kis négyzetből áll. A Samsung megoldásában is több oldalas lehet a kezdőképernyő, de ezek között elég nehézkes akkor lapozni, ha pont ott figyel valami bazi nagy widget, mert ilyenkor sajnos az ember a lapozás helyett elindítja a widgethez tartozó funkciót — ennek egyik oka, hogy a Samsungnál nem kell rajta tartanunk az ujjunkat egy widgeten ahhoz, hogy áthelyezzük. Ehhez képest az Android gépeken teljesen gördülékeny a képernyőn történő lapozás, olyan, mintha egy nagyon széles kép előtt sétálnánk.

HTC Hero HTC Hero HTC Hero HTC Hero HTC Hero HTC Hero
Android készenléti képernyők sora widgetekkel — a képek nagyíthatók!

Szövegbevitel, görgetés

Az iPhone kapta meg a világ legjobb görgetőrutinját. Ezt sok-sok érintős telefon kipróbálása után Bocha kollegával közösen állítjuk. Annyira finom, zökkenőmentes, gyors és könnyen kezelhető a listákban való kolbászolás, hogy azt senki nem tudta még így leutánozni. Nagyon jó a Windows Mobile rendszerre feltehető SPB megoldása is, mely bár régebbi készülékeken is gond nélkül elfut, alapvetően elég hardverfüggő. Néha kicsit nehezen indul meg, olykor meg-megakad, de dicséretes, hogy az öreg Windowsra ilyet egyáltalán képesek voltak megírni.


SPB Mobile Shell 3.0

A Samsung és az LG megoldása jóval döcögősebb. Az S-Class rendszer például nem "vesz lendületet", azaz nem gördül tovább, ha egy gyors mozdulattal végighúzzuk az ujjunkat a kijelzőn. Mindig csak annyival megy lejjebb, amennyit az ujjunk a képernyőn volt. Ez pontosabb pozicionálást tesz lehetővé, de hosszabb listáknál kissé macerás. A Samsung felületén az avatatlan ujj sokszor bénázik (és ez nem a felhasználó hibája), gördítés helyett be-belép a lista elemeibe, ami sok idegeskedést eredményezhet.


Csúnyán aláz az iPhone, ha a Jet az ellenfél

Szövegbevitel kapcsán elmondható, hogy minden gyártó biztosít arra lehetőséget, hogy fektetett kijelzőn virtuális QWERTY gombsort használhassunk. Itt persze megint fontos lesz a hardver, egészen pontosan a képernyő mérete, hiszen nagyobb felületen nagyobb virtuális gombokat lehet megjeleníteni. Az ékezetes és speciális karakterek előhívására több módszer is létezik. A Windows Mobile ilyen szempontból tud igen sokoldalú lenni, mert az internetről rengeteg utólag telepíthető virtuális klaviatúra szedhető össze, ezekről régebben külön cikket is írtunk.

Samsung i8910 HD
[+]
A Samsung i8910 HD virtuális QWERTY gombsora jó nagy

Gépeléskor számos kütyü apró rezgéssel hálálja meg a "találatokat", de az iPhone megoldását is sokan átvették (LG, HTC), amely úgy működik, hogy a leütött gomb felett nagyobb méretben felbukkan az a karakter, amit eltaláltunk. Ez azért hasznos, mert ennek hiányában pont az ujjunktól nem látnánk, hogy hova tapintottunk. Az érintőképernyős szövegbevitel császára a BlackBerry Storm, ahol a komplett kijelző lesüllyed egy picit, ha erősebben megnyomjuk. A tapicskolós kijelzők és rendszerek szerelmesei egyébként állandó és kilátástalan szócsatába keverednek azokkal a felhasználókkal, akik az igazi gombokra esküdnek. Mi nem szeretnénk ebben a témában állást foglalni (mindig azon megy a vita, hogy melyik megoldással lehet gyorsabban gépelni), de annyit mindenképpen megjegyeznénk, hogy akármennyire is fejlődik az érintésvezérelt technológia, azért a PC-khez még mindig igazi billentyűkből álló klaviatúrákat kapunk, valószínűleg nem véletlenül. Tény azonban, hogy egy virtuális felületen meg lehet csinálni olyan finomságokat, hogy ha a rendszerbe email címet kell bevinni, akkor a képernyőn átalakul a gombsor, s kiemelt helyre kerül a "kukac" vagy a ".com" gomb is — magyarul a gyártók kihasználják a virtualitás adta előnyöket.

Multimédia, internet

Szinte minden érintésvezérelt telefonban van mozgásérzékelő, amely a telefon megváltozott helyzetének megfelelően elforgatja a felhasználói felületet. Ez különösen hasznos fényképek, videók visszanézegetésekor, internetezésnél, vagy dokumentumok kezelésénél. A kijelző elforgatása egyes gépeknek elég időigényes feladat, ez jellemzően az alápakolt vas, illetve a jól optimalizált szoftver kérdése.


A Samsung Jet elmarad a HTC Touch Pro2 mögött

A fotók és videók visszanézegetésekor fontos, hogy gyorsan tudjunk lapozni az egyes állományok között, s nem elhanyagolható, hogy mennyire macerás nagyítani, illetve nagyítás után ide-oda mozgatni a képet. Az iPhone abszolút veri a mezőnyt ebből a szempontból, a gyorsan reagáló multitouch bevitel pofonegyszerű és hatékony. Az Android rendszer is képes erre most már, s az LG is megpróbálta ezt megvalósítani, de nekik közel sem sikerült annyira jól, sőt, igazából egy-két kudarcba fulladt kísérlet után az ember inkább keres más megoldást. A Samsung és a Nokia nem használ multitouch kijelzőt, így ők mindenféle szoftveres csúszkákat helyeznek el ide-oda... nem éppen a legtökéletesebb megoldás. A HTC viszont a Touch Diamond2 és a Touch Pro2 kapcsán kitalált valami újat: a kijelző alatt van egy sáv, amin ha végighúzzuk az ujjunkat, akkor nagyítást indukálunk vele. Ők egyrészt így próbálják áthidalni a multitouch hiányát, másrészt pedig lehet a kijelzőn is babrálni. Ha ugyanis az óramutató járásával megegyező köröcskét rajzolunk, akkor ennek hatására is bele tudunk nagyítani a képekbe. A Samsung azzal próbált újítani, hogy olyan képnézegetőt fabrikált, ahol egymás mellett vannak a bélyegképek, s ezek között a telefon döntögetésével tudunk szánkázni. Szerintünk ez egy rettentően haszontalan és szerencsétlen megoldás.

Samsung S8300 UltraTouch
Magától szaladó képnézegető a TouchWiz rendszerben

Fenti tulajdonságok böngészéskor is igen fontosak. A weboldalak ide-oda görgetése, azok nagyítása a kellemes internetezés alapvető ismérvei. Nem mellesleg az is fontos, hogy milyen tempósan töltődik be az oldal, erről csináltunk is egy rövid videót, ahol öt különböző telefon versenyez, érdemes megtekinteni:


Böngésző sebesség minden rendszeren

Az iPhone böngészője nagyon kellemes, gyors, jól használható. Az Android is majdnem ugyanennyire jó (ráadásul itt van flash támogatás), Windows Mobile rendszerre pedig az Opera csinált remek browsert. Az LG és a Samsung beépített böngészője ezektől igen távol áll, az intelligens nagyításról fogalmuk sincs. Pedig ez nagyon hasznos, a weboldal tetszőleges, szöveges részére kattintva a szoftver az adott hasábot oldalszélességűre veszi, így remekül olvashatóvá válnak a karakterek. Két tapintás hatására visszakapjuk az eredeti méretet, így igen hatékonyan lehet használni az internetet.

Összegzés

Nem titok, hogy cikkünk apropója az volt, hogy a Samsung nyíltan az iPhone ellenfeleként pozícionálta a Jet nevű készülékét. Sajnos azonban a TouchWiz rendszer (s ez talán a videókból is egyértelműen látszik) a fasorban sincs az iPhone logikájához, kezelhetőségéhez és sebességéhez képest. Sőt, azóta megjöttek az első Android alapú gépek, amelyek szintén ronggyá verik a koreai üdvöskét, amely maximum az LG-vel lehet egy súlycsoportban, csak amíg a másik koreai cég ügyes animációkkal fedi el az esetleges döccenéseket, addig a Samsung esetében ezeket nem tudjuk nem észrevenni.


A Samsung Jet csak az LG telefonokkal mérhető össze, de itt sem kerekedik felül

Sokan mondják, hogy könnyű az Apple-nek, egyetlen platformra, egyetlen hardverre fejlesztenek, persze, hogy tökéletes az optimalizáció — ebben természetesen van igazság. De a Samsungnak sem lenne olyan nehéz dolga, hiszen a TouchWiz rendszert csak ők használják (külső gyártók nem csinálnak alá hardver, mint a Windows Mobile-nál), ezért egy jól átgondolt koncepcióval náluk is adott lehetne a közel fix hardver, de a koreai cég máshogy csinálja: egyre erősebb, ám részben eltérő architektúrájú chipseteket rak a rendszer alá, amit ezen a módon valószínűleg újra és újra optimalizálni kell, amire nyilván nincs idejük. Az LG okosabb, eddigi kettő (lassan három) készülék hardveresen szinte megegyezik, így elég volt egyszer bajlódniuk az optimalizációval. Az Androidnál egyelőre nincs túl nagy szórás a hardverben, mindhárom HTC gép 528 MHz-es Qualcomm Mobile Station Modem (MSM) processzorral van ellátva, mely bár egy három éves chip, sebességben nagyon közel van az iPhone-hoz.

Android Market Android
Egyszerű és funkcionális: Android menü

A Windows Mobile nagyjából azért van még egyáltalán a consumer piacon, mert egyes gyártók (HTC, Gigabyte, SPB stb.) vették a fáradtságot, hogy megpróbáljanak belőle a mai követelményeknek megfelelő felhasználói felületet készíteni. Ez nagyjából sikerül is, de azért néha ki-kivillan a macskakő az aszfaltozott burkolat alól. Ha a Microsoft nem szedi magát össze rettentően gyorsan, akkor az Android úgy lépi le, hogy különösebben meg sem kellett magukat erőltetniük, de még a Symbian is oda-vissza pofáncsapja. Persze a Windows Mobile-nak még évekig lesz egy előnye: öregsége miatt olyan speciális szoftverek léteznek rá, melyek más platformra pont ezért valószínűleg még jó ideig nem fognak — gondolok itt speciális, ipari felhasználású vagy fejlesztői programokra.

Tény viszont, hogy egy rendszert nem ez a szűk réteg tartja életben, hanem az átlagfelhasználók. Véleményünk szerint a redmondi óriás túlságosan sokat ült egy poshadt rendszeren, miközben jöttek friss, dinamikus cégek, s szépen átléptek felette. Nem, nem egy lépéssel, mert akkor a 6.5-ös verzió megint helyrebillentené a mérleget: úgy ötven ugrással kerültek elé. Az is egyértelmű, hogy a zárt rendszerű TouchWiz és S-Class felület látványosságnak ugyan nem rossz, s az átlagfelhasználó igényeit talán képes megbízhatóan kielégíteni, de a "saját vason saját szoftverrel" irányzat egyértelmű nyertese az Apple.


Tényleg kétszer olyan gyors?

A fenitek fényében talán nem véletlen, hogy a Samsung is komoly erőkkel hegeszti az első Android rendszerű gépét, s az sem meglepő, hogy az épp haldokló Sony Ericsson is ebben látja a kiutat. Az LG S-Class felülete nagyon jól átgondolt platform, de zártsága és egyéb dolgok miatt csak ideig-óráig lehet eljátszani azt, hogy minden high-end LG telefonra ezt teszik. Az Arena, a Viewty Smart és a Crystal után szükség lesz egy valódi okostelefonra is, ugyanazt a rendszert sokadik hardveren már nehéz lesz eladni.


Vannak még pályázók... balra a Palm Pré

Egyetlen platform van, amiről saját tapasztalat hiányban nem írhattunk, ez pedig a Palm Pré nevű készülékével egyszerre debütáló WebOS. A többiek közül viszont pillanatnyilag az iPhone rendszere és az Android a nyerő. Utóbbi ráadásul gyártófüggetlen. Hajrá Microsoft, mindenkinek az lenne a jó, ha minél több szereplője lenne ennek a piacnak is, s még jobban éleződne a verseny (titkon pedig drukkolunk a Meizu spéci rendszerének is).

Bog feat. Bocha

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés