Android
2010-ben és 2011-ben is tarolt az Android. Naponta 600 ezer telefont aktiválnak világszerte, ami elképesztően masszív szám. Minden gyártó készít zöld robotos rendszerű telefont a Nokia és az Apple kivételével, a platform elterjedtsége nagyon magas, töredezettsége úgyszintén. Egyre inkább azt látni, hogy az operációs rendszereknél két vonal válik szét, az Android még mindig a legszabadabban módosítható platform, csak éppen ez az instabilitást és a kompatibilitási problémákat is magával hozza. A gyártók saját felületeket terveznek, igyekeznek az alaprendszert úgy módosítani, hogy növekedjen a felhasználói élmény, a legjobb példa erre a HTC Sense. Ugyanakkor ez azzal is jár, hogy képtelenek lépést tartani a frissítések tekintetében, mostanság talán éppen az a Sony Ericsson jár ebben élen, amelyet korábban pont emiatt szidtak sokan. A szidalmak most az LG és a Samsung felé záporoznak jobban, a két koreai gyártó nem nagyon kapkodja el a frissítéseket, aminek nyilván az az oka, hogy rengeteg, alapvetően különböző hardverű telefonnal kell foglalkozniuk. A Sony Ericsson (amely jövőre már csak Sony lesz) viszont hihetetlenül okosan csinálta, hogy a 2011-es modelljeiben ugyanaz az alaphardver dolgozik, tehát sokkal hamarabb le tudják nyomni a fejlesztéseket, amelyek szinte minden gépükre érvényesek.
Az Androidnak köszönhetik újkori felemelkedésüket a kínai cégek is. A ZTE piacot borított a Blade-del (a Skate már nem ennyire nagy durranás), a Huawei pedig ontja magából az egyre jobb minőségű, de megfizethető készülékeket, nem is beszélve az Alcatelről, akik a piac jelenlegi legjobb androidos ajánlatát nyújtják a Telenoron keresztül az ügyfeleknek. Az alsó, illetva alsó-közép okostelefonok frontján hihetetlen nagy harc lesz 2012-ben, már itt is gigahertzek fognak röpködni, de mérsékelt árral párosítva, volt szerencsénk látni a Huawei és az Alcatel jövő évi portfóliójából is már néhány darabot, amik minden bizonnyal ütni fognak.
Nem is véletlen, hogy a többi, nagyobb, régebbi cég egyre inkább próbálja magát úgy pozícionálni, hogy prémium gyártó lehessen. Ahhoz viszont túl sokan vannak, hogy ez mindenkinek sikerüljön, de ha most meg kéne mondjam, hogy a Motorola, az LG, a Samsung, HTC, illetve a Sony Ericsson közül kinek nem fog ez összejönni úgy, ahogyan tervezte, akkor nehéz helyzetben vagyok. Ennek az ötösfogatnak muszáj innovációt felmutatnia, csúcsmodelleket leraknia az asztalra ahhoz, hogy komolyan vegyék őket. S ebben az összes érintett jól teljesített, hiszen az LG kihozta az első kétmagos okostelefont, az első európai 3D kijelzőt, nem sokkal maradt le időben a HTC sem. A Samsung erődemonstrációt tartott a Galaxy S II-vel, a Sony Ericsson pedig egyszerűen nem csinált olyan hardvert, ami 1 GHz-es sebesség alatt dolgozott volna. A Motorola tovább nyomja a Defy sorozatot, a Milestone pedig idehaza is sokak kedvence, nem is beszélve az elképesztő külsejű RAZR-ról.
Hogy az Android mennyire hullik szét a jövőben, azt nehéz megválaszolni. A nemrég érkezett 4.0-s verzió pont arra tesz valamiféle kísérletet, hogy legalább a táblagépek és a telefonok közötti töredezettséget megszüntesse, de mire sikerül minden gyártónak erre átállnia, az nem holnap lesz. Nincs kizárva, hogy még jövőre is látunk majd olyan vadonatúj telefonokat, amelyek 2.3-as verzióval jönnek piacra, belengetve egy esetleg frissítést, amiből nem lesz semmi. Mindeközben viszont az alkalmazásbolt, a Market gőzerővel fejlődik, magunk is meglepődtünk, amikor nemrég elindítottuk a magyar alkalmazásokat bemutató rovatunkat, hogy mennyi igényes és nívós szoftver létezik, s ez csak a hazai merítés. Androidot programozni egyébként nem annyira egyszerű, ha komolyabb feladatokat is meg kell oldani, de az egész internet egy merő support, tehát előbb-utóbb minden akadályt le lehet küzdeni, ennek dr. Kind a megmondhatója, aki a Mobilarena androidos alkalmazását fejlesztette.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
