Kialakítás
Teljesen korrekt útmutatóval a kezemben álltam neki az összerakásnak, némi szkepticizmussal fogadva a dobozon azt a matricát, amely 150 kilométeres hatótávot ígért. A 27,5 inches kerekeken guruló jószág első meglepetése, hogy a kormánymagasság állítható — ez eddig nem volt jellemző ezen az árszinten. Felírhatunk pontokat a vázba ízlésesen simuló, de kiszedhető akkumulátor kapcsán is (14,5 Ah, 36V), kulturáltak a kábelelvezetések, az ülés is eggyel normálisabb, mint a mostanában látott tespedős fotelek, miközben nincs túlzsúfolva a kormányrúd mindenféle bigyóval. Egy hagyományos csengő és egy relatív apró kijelző van csak a szemünk előtt, még bőven akad hely arra, hogy egy telefonos tartót felrakjunk. Ráadásul a kijelző alatt egy Type-A csatlakozó adhat a mobilnak is áramot.
A fókusz nyilván az Ananda középmotoron van. Emiatt első váltó nincs, elöl fix az áttétel, ami ráadásul csak előrefelé hajtva van szinkronban a lánccal, ha visszafele tekerjük a pedált, akkor a lánc nem mozdul. A motor, a vezérlés és a szenzor is a két pedál között található, vagyis meglehetősen kompakt a szerkezet. Az Ananda egyébként igény esetén nyomatékszenzort is kínál ehhez a megoldáshoz, de az Eleglide-nál az olcsóbb megoldás mellett döntöttek. Ha nem próbáltam volna, akkor azt mondanám, hogy a francnak spórolgatnak ezen, de aztán a tapasztalatok mégis azt mutatták, hogy középmotor és értelmes vezérlés mellett a pedálszenzor is kifejezetten élhető.
A hátsó csomagtartón viszont azért mosolyogtunk, ez a maximum 15 kilogrammos teherbírású, a sárvédővel összeépített, vékonyka elem nem igazán hasznos, de legalább a hátsó lámpa (két AAA elemmel működik) rajta van. Az első világításunk viszont a gép akkumulátorából nyeri az energiát és kifejezetten jó fénye van. Meg is kapta az StVZO hitelesítést, ami a német Közlekedési Hatóság szabványa, 205 lumenben maximált fényerősséggel és olyan fénycsóvával, ami nem vakítja a szembejövőket. Van még első teleszkópunk is, ami most sem egy csoda, de ahhoz képest meglepően jól csillapít, valamint említsük meg az első-hátsó hidraulikus tárcsafékeket is, bár ezeken első kerekezés előtt érdemes állítani, nekünk gyárilag túl puhára volt kalibrálva, vagyis nem fogott eléggé hamar.
A C1-ből létezik egy C1 ST verzió is, amely inkább a női júzereket célozza, mi ebben a sima C1-ben azt szerettük, hogy az ülés előtt-alatt van egy kis átkötés, ami pont tökéletes arra, hogy ott megfogva emeljük meg az egyébként 24,5 kilogrammos biciklit. A középmotor miatt a súlyelosztás is kellemes, egy kézzel is arrébb lehet rakni a bringát, nem akar hátradőlni. Hátulra megint egy Shimano Tourney váltó került hét sebességgel, nekem az a tapasztalatom, hogy alapvetően a legalsó lánckereket érdemes használni és csak akkor kell fentebb váltani, ha tényleg túl meredek a terep.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!