Bevezető

Nem is tudom, hogy hány bevezetőt írtam kínai elektromos bringák kapcsán, amelyek alapvetően két témával foglalkoztak: a meghajtás módjával (pedálszenzor vs. nyomatékszenzor) és a hazai szabályozás problémáival. Erre most itt van ez az Eleglide C1, ami mindkét szempontból árnyalja a képet. Egyrészt ez is pedálszenzoros, de középmotoros, ami egy merőben más élmény. A hátsó motoros pedálszenzoros gépek ugyanis elég binárisan működnek, ráadásul késik mind az indulásnál érkező erő, mind pedig a megállásnál a motor kikapcsolása, ami miatt ezekkel a motyókkal eleinte óvatosan kell bánni.

[+]

A középmotoros megoldás viszont még pedálszenzorral is teljesen más eredményt ad. Egyrészt nincs késés, azonnal változik a teljesítmény annak megfelelően, hogy mennyire tekerünk, ami miatt már-már a nyomatékszenzoros bringák komfortját hozza. Másrészt mivel nincs hátul motor, ezért egyfelől jobb a bringa súlyelosztása, másfelől pedig a hátsó kereket is ki lehet gyorskioldóval szedni egy esetleges defekt esetén. Az Ananda által gyártott motor nem a kereket hajtja, hanem annak az első lánckeréknek a forgásába segít be, amit mi a pedálokkal hajtunk.

[+]

És érdemes kitérnünk a szabályozásra is: ez az Eleglide bicikli teljesen kompatibilis a jogszabályokkal, hiszen nincs rajta gázkar, tehát tényleg csak rásegítéses üzemmódban működik. A gyártó 432 wattos teljesítményt ad meg, ami viszont több, mint ami az elvi felső limit, de ez a 432 watt csak rövid időre áll rendelkezésünkre például emelkedőn való elindulásnál, normál esetben ez is valahol 250-300 watt körül alakul. Lámpák, fényvisszaverők, sárhányók, mind megvannak, szóval ez úgy néz ki és úgy is működik, mint egy korrekt e-bike. Az egész masina hivatalosan 1350 eurót kóstál, de természetesen most is vannak kuponkódok (cikk végén), amikkel 1200 euróra lehet lenyomni a költségeket. Ez még így is drágább, mint a binárisabban működő Eleglide M2 (ami 900 euró), ennyit ér a középmotor és a nagyobb hatótáv.

Kialakítás

Teljesen korrekt útmutatóval a kezemben álltam neki az összerakásnak, némi szkepticizmussal fogadva a dobozon azt a matricát, amely 150 kilométeres hatótávot ígért. A 27,5 inches kerekeken guruló jószág első meglepetése, hogy a kormánymagasság állítható — ez eddig nem volt jellemző ezen az árszinten. Felírhatunk pontokat a vázba ízlésesen simuló, de kiszedhető akkumulátor kapcsán is (14,5 Ah, 36V), kulturáltak a kábelelvezetések, az ülés is eggyel normálisabb, mint a mostanában látott tespedős fotelek, miközben nincs túlzsúfolva a kormányrúd mindenféle bigyóval. Egy hagyományos csengő és egy relatív apró kijelző van csak a szemünk előtt, még bőven akad hely arra, hogy egy telefonos tartót felrakjunk. Ráadásul a kijelző alatt egy Type-A csatlakozó adhat a mobilnak is áramot.

[+]

A fókusz nyilván az Ananda középmotoron van. Emiatt első váltó nincs, elöl fix az áttétel, ami ráadásul csak előrefelé hajtva van szinkronban a lánccal, ha visszafele tekerjük a pedált, akkor a lánc nem mozdul. A motor, a vezérlés és a szenzor is a két pedál között található, vagyis meglehetősen kompakt a szerkezet. Az Ananda egyébként igény esetén nyomatékszenzort is kínál ehhez a megoldáshoz, de az Eleglide-nál az olcsóbb megoldás mellett döntöttek. Ha nem próbáltam volna, akkor azt mondanám, hogy a francnak spórolgatnak ezen, de aztán a tapasztalatok mégis azt mutatták, hogy középmotor és értelmes vezérlés mellett a pedálszenzor is kifejezetten élhető.

[+]

A hátsó csomagtartón viszont azért mosolyogtunk, ez a maximum 15 kilogrammos teherbírású, a sárvédővel összeépített, vékonyka elem nem igazán hasznos, de legalább a hátsó lámpa (két AAA elemmel működik) rajta van. Az első világításunk viszont a gép akkumulátorából nyeri az energiát és kifejezetten jó fénye van. Meg is kapta az StVZO hitelesítést, ami a német Közlekedési Hatóság szabványa, 205 lumenben maximált fényerősséggel és olyan fénycsóvával, ami nem vakítja a szembejövőket. Van még első teleszkópunk is, ami most sem egy csoda, de ahhoz képest meglepően jól csillapít, valamint említsük meg az első-hátsó hidraulikus tárcsafékeket is, bár ezeken első kerekezés előtt érdemes állítani, nekünk gyárilag túl puhára volt kalibrálva, vagyis nem fogott eléggé hamar.

[+]

A C1-ből létezik egy C1 ST verzió is, amely inkább a női júzereket célozza, mi ebben a sima C1-ben azt szerettük, hogy az ülés előtt-alatt van egy kis átkötés, ami pont tökéletes arra, hogy ott megfogva emeljük meg az egyébként 24,5 kilogrammos biciklit. A középmotor miatt a súlyelosztás is kellemes, egy kézzel is arrébb lehet rakni a bringát, nem akar hátradőlni. Hátulra megint egy Shimano Tourney váltó került hét sebességgel, nekem az a tapasztalatom, hogy alapvetően a legalsó lánckereket érdemes használni és csak akkor kell fentebb váltani, ha tényleg túl meredek a terep.

Haladás

Az Eleglide C1 egy kifejezetten kellemes társ a mindennapi közlekedésben. Ez a középmotoros megoldás sokkal-sokkal kontrollálhatóbb, kezelhetőbb és komfortosabb működést biztosít, mint a hátsó agymotoros, pedálszenzoros gépek. Rögtön elindulásnál már megjön az erő, de nem önti ránk mind a 70 Nm-t egyszerre, hanem szépen épül fel a rásegítés. Külön élveztem, hogy a relatív kicsi, de minden helyzetben tök jól látható kijelző alsó során egy csík mutatja, hogy éppen mennyi erőt ad le a motor, így tényleg nyomon lehet követni, hogy mennyire kíméljük az akkumulátort, vagy mikor érzi azt a gép, hogy szükség van minden képességére.

[+]

Ez a kis kijelző nem csak az aktuális sebességet, hanem az átlagot és a maximumot is tudja mutatni, a százalékos akkukijelzés viszont ingatag, mivel a pillanatnyi feszültségből számol, ami akár 20%-os eltéréseket is jelenthet. Egy combosabb emelkedő után ijesztően leugrik az érték, hogy aztán öt-hat perc állás, vagy lejtő után megtalálja a helyes számot. Ha az akkut kiszedjük (ehhez kelleni fog a mellékelt kulcs), akkor van rajta egy indikátor, ami kék, sárga és piros fénnyel tájékoztat arról, hogy a töltöttségi szint hányadik harmadánál tartunk. Akárcsak korábban, most is a plusz-mínusz gombok együttes megnyomása visz a szervizmenübe, ahol állítható a kijelző fényereje, a km/mérföld átváltás, a maximálisan elérhető rásegítéses sebesség és a nem használt bringa kikapcsolási ideje.

[+]

Gyárilag 25 km/h-ban van maximálva a rásegítéses maximális tempó, ami megfelel az európai elvárásoknak. Ezt fel lehet piszkálni 32-ig, de tök felesleges, nagyon gyorsan kell ahhoz tekernünk a lábunkkal, hogy akár a 30 km/h-t elérjük. És 25 km/h felett már alig segít a rendszer. A gombokkal öt fokozatban kapcsolható a rásegítés mértéke, a kézikönyv azt mondja, hogy ez a 12-15-18-21-25 km/h-s sebességhatárt jelöli ki, de a gyakorlatban ez nem így van: egyes fokozatban is kapunk minimális segítséget 10 km/h felett is, ezt jól lehet követni az erőt jelző sávos kijelzésen.

[+]

Szerintem nem nagyon kell ezzel játszani, ha a maximális rásegítést kérjük, akkor sem kapjuk meg a teljes kakaót sík úton 20-25 km/h-val kerekezve, mert nincs rá szükség. Ez így komfortos és egyúttal takarékos. Ha viszont emelkedőhöz érkezünk, akkor nekünk is be kell segíteni, de egy 15%-os emelkedőn a legmagasabb fokozatra kapcsolva sem fogunk megdögleni, pusztán annyi történik, hogy 8-10 km/h-val haladunk csupán, de a tekerés nem lesz fárasztó, mert tényleg ennyit tud hozzátenni a motor. Vagyis ez nem egy versenygép, nem a száguldozásról szól, ez pont arra hivatott, amire az elektromos rásegítésű kerékpárokat kitalálták: könnyed tekeréssel el tudunk jutni messze anélkül, hogy különösebben elfáradnánk.

[+]

A 150 kilométeres hatótáv viszont mese. Biztos el lehet érni, ha a 60 kilogramm a testtömegünk és egyes fokozatban kerekezünk, de a realitás valahol 60-80 kilométer között alakul. Ha sok az emelkedő, akkor ez kevesebb, mert visszatöltés nincs. A maximális terhelhetőség a gyártó szerint 120 kilogramm, a vízállóság pedig IP5X, vagyis esőben még bátran kerekezhetünk. A mellékelt töltővel 7 és fél óra kell neki, hogy nulláról teljesen feltöltsük, ez átlagos érték.

[+]

Összegzés. Ez az a szint, ahol a elektromos rásegítésű kerékpár tényleg a komfortról szól és nem a gépészkedésről és a száguldásról. Nem kell állítgatni a rendszeren semmi különöset, nem kell kitanulni, az ember csak ráül és megy, a motor pedig a megfelelő erővel bekapcsolódik. Emelkedőn ugyanúgy lelassulunk, mint egy normál bringával, csak épp nem fáradunk el, sík úton pedig enyhe segítséget kapunk, hogy a hosszabb távú kerekezés se legyen fárasztó. Nem lehet vele 30 km/h-nál többel menni (kivéve lejtőn), ez egy kifejezetten komfortos, jól kontrollálható, kellemes társ, ami nem ijeszt meg, nem történik semmi túl hirtelen, mégis segít mindazoknak, akik a kerékpárra közlekedési eszközként tekintenek és csak nincs kedvük megizzadni minden emelkedőn. Korrektül össze van rakva, nem nyeklik-nyaklik, nem csörög, nem zörög, stabil, jól irányítható és pont arra szolgál, amire ezt az egész műfajt kitalálták. Bár nyilván valamivel drágább, mint a kevésbé szofisztikált megoldások, de még mindig kedvezőbb az ára, mintha egy márkás, nyugati gépet választanánk, az Eleglide ráadásul a korábbi modelljeihez bőséges mennyiségű alkatrészt is kínál, tehát remélhetőleg az üzembentartása sem lesz különösebb kihívás. Részünkről mehet rá egy plecsni:

Eleglide C1

Bog

A termék megrendelhető a Geekbuyingtól (EU raktár, ingyenes szállítás) az EBIKEHU kuponkóddal 1199 eurós ár érhető el. Illetve a gyártó webshopjában is elérhető, itt a NEWEBIKE kuponkód 100 eurós kedvezményt kínál.