Hardver, szoftverezettség

Akinek volt már a kezében X5, azt nem érhette nagy meglepetés a külső kapcsán, az érdekességek azonban a burkolat alatt vannak. A 64-bites, ARMv8 utasításkészletű MediaTek MT6735P jóval fejlettebb rendszerchip, mint a normál verzióban található MT6580, a négymagos, 28 nanométeres csíkszélességű processzor órajelét visszavették ugyan, ezúttal csak 1 GHz-en pörög, de Cortex-A7 magok helyett Cortex-A53 magokkal van dolgunk, ami nem kis előrelépésnek számít. Szerencsére a Mali-400 grafikus gyorsító is leváltásra került, ebben már egy Mali-T720 dolgozik, a memória pedig duplázódott, 2 gigabájtnyi RAM-mal és 16 gigabájtnyi tárolóegységgel van dolgunk. Ez utóbbiból körülbelül 12,2-t használhatunk fel tárolásra, de igény szerint akár a microSD-re is áthelyezhetjük az alkalmazások adatait.

Az erősebb hardvernek köszönhetően az általános rendszersebesség is előnyére változott, a mindennapi használatban alig-alig fordulnak elő akadozások, szinte minden villámgyorsan betölt, a komolyabb listák görgetése sem okoz gondot neki, a két gigabájtnyi RAM-nak köszönhetően pedig egész sokáig háttérben tartja a bezáratlan alkalmazásokat. A fejlettebb grafikus gyorsítónak hála játékra sem alkalmatlan a mobil, a hagyományosabb szoftvereket gond nélkül futtatja, de kicsit nyögvenyelősen még egy Asphalt 8 is eldöcög rajta. Bár a rendszerchip 64-bites, az általunk kipróbált rendszer még csak 32-bites volt, ARMv7 utasításkészlettel dolgozott, elképzelhető, hogy ez egy későbbi frissítéssel változni fog, de túl sok esély nincs rá.

A készüléken az Android 5.1 teljesít szolgálatot, szinte mindent pontosan ugyanúgy kapunk meg, ahogy az X5 esetén is láttuk. A sötét témán és az egyedi ikonkészleten kívül nem sok mindent tud felmutatni a kezelőfelület, a lehúzató értesítési felületet csak a megjelenítő legfelső sávjából érhetjük el, a főképernyőn pedig semmilyen multitouch gesztust nem hajthatunk végre. Hagyományos értelemben vett menü van, balra-jobbra lapozgatásokkal tekinthetjük át a telepített szoftvereinket, amiket ábécé sorrendbe rendezve látunk megjelenni, ezen nem is tudunk változtatni. A tárcsázó hagyományos, billentyűzetből viszont nem csak az AOSP áll rendelkezésünkre, hanem a Bagan névre hallgató, viszonylag kis gombokkal operáló darab is, aminek legnagyobb pozitívuma, hogy a betűk fölötti sorba elhelyezi a számokat is. A GO Billentyűzet viszont talán mindkettőnél jobb, hiszen témázható, számos kiegészítő tölthető le hozzá és van benne magyar szótár is.

Nem maradtak ki a gesztusvezérlési funkciók sem, bár ezek a menüpontok jellemzően enyhén kínaias beütésű angol nyelven jelennek meg a beállításokban, ami még elfogadható, az viszont kevésbé, hogy ezek általában elég gyengén működnek. Bejövő hívás esetén, ha lefordítjuk a telefont, akkor elnémul a csörgés, ez még megbízhatóan működik is, a többi funkció viszont nem kimondottan hasznos, a duplakoppintásos feloldás túl érzékeny, a kikapcsolt kijelzőre rajzolt karakterekkel pedig elméletileg különböző funkciókat hívhatunk elő, de egyrészt ez is simán aktiválódik a zsebükben, másrészt pedig minden vezérlési próbálkozásra egy zavaróan hosszú animációval reagál a mobil, annyi idő alatt gyakorlatilag megnyithatjuk a hagyományos menüből is a programokat, ha elég gyorsak vagyunk.

Extra alkalmazások közül is kapunk néhányat, van egy korrektül működő fájlkezelő, a hátlapi vakut használó zseblámpáról viszont ez nem mondható el, mivel ez kikapcsolt kijelzővel nem marad aktív. Dokumentumok kezelésére használhatjuk a Documents To Go alkalmazást, a DG Xender pedig egy netes alapú fájlcserélő alkalmazás, amivel egyéb mobilokra és számítógépekre csatlakozhatunk. A Szoftver zárak névre hallgató extra lehet a leghasznosabb, ezzel ugyanis bármilyen programot megvédhetünk az illetéktelenek elöl, egy előre beállított számkód segítségével.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!