Hirdetés

Doboz, külső

Korrekt a csomag, semmi bazári ordenáréság, semmi hivalkodó giccs, korszerű, ízléses, belül pedig egész bőkezűen bántak a hozzávalókkal. Ez konkrétan egy 2 Ampert leadó töltőfejben, egy microUSB-kábelben, egy SIM-tűben, egy gyárilag a telefonra rakott szilikon tokban és egy pót kijelzőfóliában manifesztálódik. Oh, még egy törlőkendőt is adnak előzékenyen, hogy a fólia felrakásának művelete buborékmentesen kivitelezhető legyen, igazán kedves. Plusz magán a telefonon is fent van egy, de valahogy olyan tapadós-ragadós lett tőle a görgetési érzet, úgyhogy mi rövid úton leszedtük. Headset viszont nincs.

[+]

A termék nem apró, de sokkal kevésbé tűnik önvédelmi eszköznek, mint a hasonlóan 5,5 hüvelykes Y6, vagy az Oukitel U7 Plus, ráadásul ezúttal még csak azt sem mondhatjuk, hogy különösképpen nehéz lenne, 167 grammot mutatott a mérlegünk. Ennek megfelelően viszont fémet a burkolat nyomokban sem tartalmaz, noha baromira kiírták a hivatalos termékoldalra, hogy “metallic”. És még a két antennakilépő csíkot is rárajzolták a hátlapra és az tényleg csak egy festés, egészen zseniális, hogy egy máshol alapvetően kényszerből használt megoldást utánoznak annak érdekében, hogy prémium hatást keltsen a termék. Az összeszerelés egyébként általánosságban rendben van, noha van egy pont a hátlapon, úgy középtájt, ahol kissé be lehet nyomni a nemfém burkolatot és ad egy kis nyökörgő hangot, de legalább nem csúszik és a szennyeződéseket sem gyűjti.

[+]

Az előlapon terpeszkedik a Sharp által szállított, 5,5 hüvelykes, Full HD kijelző, amivel egyáltalán semmi gond nincs, ezen az árszinten igen kellemes meglepetés. Fényes, egész kontrasztos, finom, nem lesz fakó, ha kissé oldalról nézzük, a minimális fényerő lehetne alacsonyabb, hogy ágyban fetrengve elalvás előtt ne süsse ki a szemünket, de összeségében abszolút rendben van. És különben is: elalvás előtt telefont nyomkodni káros, bántja a szemet és alvászavarokat okoz. Legalábbis így hírlik. Viszont a Doogee erre is gondol, a beállításokban nem csak általánosságban csavargathatjuk a színhőmérsékletet (a MiraVision menüpontjában), hanem van szemkímélő üzemmód, ami akár automatikusan is működhet, elvileg a telefon tudja, hogy mikor van napnyugta és be is kapcsolja a kívánt Kelvin értékű beállítást. Ami egyébként gyárilag 4500 K, de más érték is lehet, 1000 K már eléggé piros.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A gyári tok [+]

A kijelző felett másodla… khm, harmadlagos kamera található, mellette közelségszenzor és fényérzékelő. Igen, törzsolvasóink már sejtik: ebben a Doogee telefonban sincs értesítési led, két kamerára fussa, lámpácskára pedig nem, ejnye. Az alsó részen egy jókora, samsungos beütésű home gomb terpeszkedik, ez egyben az ujjlenyomat-olvasó is, fantázianeve is van ám neki: DTouch. És meglepően jól működik, ráadásul érintésérzékeny és be is nyomható. Elég rátenni az ujjunkat, hogy feloldjuk a készüléket, oldalra simogatva lehet haladni a galériában, váltani a zenék között, vagy lapozni a főképernyő oldalait. Még az is beállítható, hogy bárhol átvegye a “vissza” gomb szerepét. Működik, abszolút működik, de szuperérzékeny, egy nagyon óvatos hozzáérésre is azt gondolja, hogy itt mi simogatni akarjuk igazából, úgyhogy lapozgat, vált akkor is, ha nem ez volt a cél. Viszont akár ki is kapcsolhatjuk és akkor úgy működik, mint egy gomb.

[+]

A hangerőgombok a készülék bal oldalára költöztek, jobbra a kijelzőt izgató billentyű magányát a SIM-fiók hivatott enyhíteni. Ide két microSIM tolható be, illetve az egyik helyett microSD. Kár, hogy most is dönteni kell a bővítés és a kétkártyás üzemmód között. Felül 3,5 mm-es jack dugasz, alul microUSB-csatlakozó ücsörög. Két hangszórórács is látható itt, de csak a bal oldaliból áramlik kifelé némi zaj, a másik néma. A hátlap tehát plasztik, a híres két kamera egymás alatt üldögél, közöttük van egy kéttónusú villanó.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!