Előszó

2007-ben az Apple piacra dobta az iPhone-t. A cég filozófiáját kevésbé kedvelő felhasználók azóta sem ismerik be, de ettől még tény, hogy a telekommunikációs piacot ez az esemény mozgatta meg leginkább az elmúlt években. A legtöbb készülékgyártó pedig azóta is csak keresi azt az utat, mely a cupertinoban székelő vállalatot a jelek szerint a sikerhez és a rengeteg pénzhez vezette, de sajnos jelen pillanatban csak két olyan mobiltelefonos operációs rendszer van, mely felhasználói élmény és szolgáltatáskínálat szempontjából konkurenciát tud állítani az újabban iOS néven futó (iPhone-os) platformnak: a Google nevével fémjelzett Android, valamint a Samsung által kreált bada, igaz, utóbbi még túl friss ahhoz, hogy valódi versenytársként tudjon viselkedni az említett két rendszerrel szemben. A legnagyobb koreai gyártó mellett egyedül a Nokia gondolta úgy, hogy saját platformmal kíván megjelenni a piacon, ám a jelek szerint kudarcot vallottak, hiszen a felhasználói szempontból szerény mennyiségű újítással kecsegtető Symbianˆ3 már most is éveket késett, pedig még nincs is a piacon. A többi vállalat úgy próbálja követni a trendet, hogy liszenszelnek egy operációs rendszert, a készülékeket pedig gyártják: jelenleg ugye két opció van, Android és Windows, utóbbiból hamarosan piacra kerül az új verzió, szintén jelentős késéssel. Más alternatíva momentán nincs.

[+]

Az iPhone sikerét meglovagolva az Apple úgy döntött, hogy ideje piacra dobni egy táblagépet; egy olyan masinát, melyet évekkel ezelőtt a Microsoft megpróbált sikeressé tenni, de kudarcot vallottak vele. Az almás cég viszont nem tört bele a dologba, jelenleg kis túlzással a fél világ iPadet használ, holott előtte azt sem tudták, hogy mi fán terem a táblagép. A többi gyártó pedig úgy tűnik, hogy pánikol: mindenki beleugrik a táblagép-biszniszbe, mert tudják, hogy az Apple útja megint egy pénzzel mézzel teli csuporhoz vezet, a gond viszont az, hogy nem látják az eszköz sikereségének az okát. Nem arról van szó, hogy nem tudnak olyan minőségű készüléket gyártani, mint az iPad. Egyszerűen nem látják, hogy mit kellene tenniük.

[+]

Hogy őszinték legyünk, mi sem látjuk át teljesen, hogy mi okozza az iPad sikerét, de ötleteink vannak. A körítés szép, a hardver nem különösebben erős, a rendszer nem túlságosan okos, de a felhasználói felület végtelenül egyszerű, az Apple táblagépét kis túlzással a nagymamánk is tudná használni, függetlenül attól, hogy soha előtte nem ült számítógépnél, legfeljebb az újságban olvasott róla. Ezzel szemben mit csinál a többi gyártó? Egy részük azt hiszi, hogy a táblagépek aprócska számítógépek, tehát Windows/Linux operációs rendszert kell futtatniuk egy netbookos hardveren. Tévedés, a táblagépek nem a munkára használt számítógépek alternatívái, lévén nincs rajtuk billentyűzet, itt tényleg az egyszerűsödés a cél, nem a bonyolódás. Mások az Android rendszer mellett teszik le a voksukat, ám nem feltétlenül fektetik bele azt az energiát a rendszerbe, mely ahhoz kellene, hogy a kezünkben lévő eszközt valóban táblagépnek, ne pedig egy megnövelt méretű okostelefonnak érezzük. Ezt csinálja a Dell is, az új gépük neve pedig Streak. Tesztelünk.

A Speedshop jóvoltából a készüléket elképesztően hamar megkaptuk, ezért ezúton is köszönetet szeretnénk mondani! A doboz átlagos méretű, a leíráson túl egy egyedi csatlakozóval rendelkező adatkábelt, egy töltőfejet, egy törlőkendőt, valamint egy 16 GB-os microSD memóriakártyát kapunk, utóbbi gyárilag bele is volt rakva az eszközbe, így legalább nehéz lesz már a csomagolás közben elveszíteni.

Külső

Nem bírom ki, hogy ne ezzel kezdjem: a Dell Streak elképesztően viccesen néz ki. Ha ránéz az ember, akkor nem az iPad, hanem egy okostelefon jut róla az eszébe, de nem egy sima, hanem egy kicsit groteszk. Olyan az egész, mint egy elborult képzőművész karikatúraszerű ábrázolása napjaink érintőkijelzős mobiltelefonjairól. A pontos méret 152,4 x 78,7 x 10,1 milliméter, a kisebb vágódeszkák szoktak ekkorák lenni, de a vékonyság mindenképp pozitívum. A 218 grammos tömeg viszont nem jósol különösebben kellemes hordozhatóságot, de a számok ebben az esetben szerencsére elég távol vannak a valóságtól, méretéhez képest a Dell gépe elképesztően könnyűnek tűnik, kezünkben tartva nem a nehéz hordozhatóságon, hanem a mérnökemberek zsenialitásán fogunk gondolkodni. Az anyaghasználat kiváló, a kijelzőt kemény, ellenálló anyag borítja (talán üveg, talán csak plexi, nem tudni), az oldalsó részek kellemes tapintású plasztikból, a hátlap pedig kiválóan megmunkált aluminiumból készült, az összeszerelési minőségre egy rossz szavunk sem lehet.

[+]

Az előlap gyakorlatilag egy és ugyanaz, mint az 5 hüvelykes (12,7 centiméter) képátlójú, 800 x 480 pixeles felbontású, kapacitív érzékelőtechnológiát használó TFT-LCD érintőkijelző, mely multi-touch képes, tehát érzékeli, ha egyszerre több ujjal nyúlunk hozzá. A felület az ujjlenyomatokat sajnos erősen gyűjti, de az alatta elterülő megjelenítő minősége talán kárpótol minket ezért, a Dell Streak képe ragyogó, a színek élénkek, a napfényben való olvashatóság és a betekintési szög sem hagy kívánnivalót maga után. Alapesetben ugye horizontálisan kell tartani a gépet, ha így nézzük, akkor balra került a telefonhangszóró, a másodlagos kamera és a fényérzékelő, jobbra pedig a mikrofon és a három darab érintésérzékeny gomb, melyek fehér háttérvilágítást kaptak.

[+]

A hátsó rész szintén az egyszerűség jegyében készült. A középső panel egy az egyben eltávolítható, csúsztatós-pattintós elv segítségével rögzül a készülékhez, ebből adódóan tőle balra van egy pár milliméter vastagságú rés, mely a kihangosító hangszóróját rejti. A körülötte lévő keret nem fém, hanem műanyag, jobbra került az 5 megapixeles, ledes villanóval ellátott kamera. Más nincs.

[+]

Felül kapott helyet a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, a hangerőszabályzó gombpáros, valamint a bekapcsoló és az exponáló gombok. Bal és jobboldalt (telefonként tartva: fent és lent) nincs semmi, alulra a töltő/adatkábel csatlakozója került, mely ránézésre pont olyan, mint az Apple Dock Connector, de nem az, az almás kábelek nem mennek bele. Ennyi erővel lehetne microUSB is.

Hardver, operációs rendszer, szoftverek

Az újdonság pont olyan hardvert kapott, amilyet egy felsőkategóriás okostelefon kapna. Szíve egy 1 GHz-es órajelen ketyegő Qualcomm Snapdragon QSD8250-es processzor, a RAM és a ROM mérete egyaránt 512 MB, plusz a készülékben található egy 2 GB-os flash memória is, melyen a Dell szerint rendszerfájlok vannak és a felhasználó nem férhet hozzá, a rendszerinformáció mégis azt írta, hogy a szabad belső memória 1,5 GB. Adatokat tárolni alapvetően a 16 GB-os microSD kártyán lehet, a probléma csak az, hogy a Streaken az Android rendszer 1.6-os verziója fut, mely ugye nem teszi lehetővé az alkalmazások memóriakártyára történő telepítését, azok tehát mindenképp az 1,5 GB-os tárhelyre kell, hogy kerüljenek, ami nem biztos, hogy mindig, minden körülmények között elég. A készülék sebessége nem hagy kívánnivalót maga után, néhol picit beszaggathat egy-egy animáció, de ennél nagyobb lassulás semmiképp nem fordulhat elő.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a Dell nem fektetett sok energiát az Android rendszer átszabásába, minden gyárinak néz ki, ami igaz is, meg nem is. Az ikonok, színek, animációk tényleg nem újak, a képernyő elrendezése viszont más, mint a megszokott, hozzá van szabva ahhoz, hogy a készüléket horizontálisan (avagy fektetve, ha az előbbit nem értené valaki) tartjuk, ergo a menü/home/vissza gombok nem a képernyő alá, hanem attól jobbra kerültek. Az almenük ennek megfelelően jobbról kúsznak elő, legalábbis akkor, ha alapértelmezett módon tartjuk a készüléket, mert persze el is forgathatjuk, giroszenzor van, tehát a kép is elfordul vele együtt.

A készenléti képernyő alapértelmezésben négy oldalból áll, de ha szűkösnek érezzük, hatra bővíthetjük. Az alkalmazásoktól eltérően (és a menühoz hasonlóan) nem fordul el a készülékkel együtt, tehát csak fekvő módban használható. Alapvetően ugyanazokat a dolgokat pakolhatjuk rá, amiket egy androidos készenléti képernyőre általában, egyedinek csak a Dell által kreált Facebook widget, a szintén nevükkel fémjelzett RSS-olvasó számít, plusz van Twitter, Touchdown Calendar/Email/Tasks/Universal, meg persze az Android widgetek.

A menüt a kissé megújult (de funkcionalitásban újat nem hozó) tálca bal felső sarkából húzhatjuk le. Alapesetben csak egy sor látszik, rajta a hat leggyakrabban használt programmal, de ha a More feliratra rábökünk, előjön az összes program. Nagy extrák sajnos nincsenek, minden alkalmazás gyári, talán a Quickoffice, a hangvezérlő és a Touchdown nevű irodai/menedzserprogram számít különlegesnek, de utóbbi csak egy 30 napos próbaverzió, ami elég kiábrándító.

Az ínyencségek hiánya ellenére sem mondhatnánk, hogy a Dell Streak egy rosszul felszerelt gép, gyakorlatilag minden megtalálható rajta, amit mondjuk az iPaden: ébresztő, böngésző, névjegyzék, Gmail és sima e-mail kliens, Android Market, számológép, naptár, Google Talk és MAps, zenelejátszó, jegyzettömb, feladatlista, képnézegető, hangrögzítő, YouTube kliens. Ha valamit hiányol az ember, akkor természetesen gond nélkül letöltheti a zöld robot alkalmazásboltjából.

Adatkommunikáció, telefonálás, internet

A készülékben található GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), UMTS-sávokból három található a támogatottak között (900/1900/2100 MHz). Adatátvitelre GPRS-t, EDGE-t, UMTS-t és HSPA-t használhatunk, utóbbinál a letöltési sebesség 7,2, a feltöltési pedig 5,76 Mbps. Természetesen a repertoár része a 802.11b/g szabványú WiFi, a 2.0-s Bluetooth és a GPS is. A Streak headset nélkül is használható telefonnak, csak úgy kell tartani hozzá, mint egy... telefont; a hangminőséggel nincs probléma, a használhatósággal is csak annyi, hogy alapvetően egy féltégláról beszélünk, ami majd negyed kilogramm. Számítógépre kötve a készülék akkumulátora töltődik, a memóriakártya adatai pedig leolvashatóvá válnak, csak az a szomorú, hogy mindehhez egy teljesen egyedi kábelt kellett kitalálnia a gyártónak. Igazság szerint egészen eddig azt hittem, hogy az Android rendszerkövetelmények között szerepel a mini/microUSB, de úgy tűnik, hogy rosszul gondoltam.

A képernyő elrendezését itt is a fektetett kijelzőhöz igazították

A névjegyzékbe akárhány ember adatait felvihetjük, a határ a csillagos ég és a belső memória. Ugyanez a helyzet az SMS-ekkel, az MMS-ekkel és az e-mailekkel is, utóbbiaknál a kliens természetesen minden szerverrel és a csatolt fájlok többségével elboldogul. A virtuális billentyűzet nagyon klasszra sikerült, a kiosztása olyan, mint egy asztali PC-s klaviatúráénak, azaz oldalt ott vannak a numerikus gombok, melyekről elsőre azt hittem, hogy csak fölöslegesen foglalják a helyet, a használat során viszont rájöttem, hogy nagyon is hasznosak, a betűket pedig nem nyomják össze annyira, hogy a használhatóságon a legkisebb csorba is essen.

A webböngésző szintén gyári: a Flash támogatás hiányát leszámítva teljesen rendben van, működik benne a multi-touch (pedig nem mindenhol megy, a Google Maps-nél például nem), gyors, az oldalakat szépen megjeleníti, nincs vele probléma. A YouTube videókat nyilván a natív kliensprogramban nézhetjük meg, az egyéb netes videókkal viszont a már említett Flash-hiány miatt gondban leszünk.

Social-networking terén nem rossz, de nem is kiemelkedő a Streak. Kliensek ugye kvázi nincsenek, csak widgetek, ami elég fájó, mert bár a facebookos cucc képes rá, hogy az ottani adatokat áttolja a névjegyzékünkbe, plusz a status update-eket is szépen megjeleníti, minden mást a böngészőablakban csinál, tehát ha meg akarjuk nézni valakinek a profilját, akkor azt csak a normális webböngészőben tehetjük meg. A Facebookon kívül egyedül Twitter widget található a kínálatban.

Multimédia, üzemidő, összegzés

A kamera 5 megapixeles, autofókuszos, működését gyenge fényviszonyok között egy ledes villanó hivatott segíteni, mely körülbelül olyan erős fényt ad, mint egy szál gyufa tíz méterről, gyakorlatilag olyan, mintha ott sem lenne. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2592 x 1944, videóknál 640 x 480 pixel, beállítási lehetőségekből átlagos mennyiségű van: pár jelenetmód, fehéregyensúly, világosság, kontraszt, jpeg-tömörítés.

A képminőség elég furcsa, a Streak fotói erősen túlélesített, természetellenes színekkel operáló, mesterkéltnek tűnő darabok, melyek részben a fényképező kis dinamikatartománya és a kromatikus aberráció miatt ilyenek. Arra jók, hogy a készülék képernyőjén elnézegessük őket, de egyébiránt tényleg furcsák; nem is szívesen mondanám azt, hogy kifejezetten rosszak (bár nyilván nagyon messze vannak a jótól), inkább tényleg... egyediek.

A zenei résznél vegyes az összkép. A lejátszó felhasználói felületét szépen hozzáigazították a kijelzőhöz, a kezelhetőséggel nincs gond, főleg, mert a háttérben futó programot a tálcáról is vezérelhetjük. Hangszínszabályzó viszont nincs, a hangminőség kihangosítva elég gyenge, a gyári fülhallgatóval meg elég jó, a gond csak az, hogy van egy permanens alapzaj (zúgás) a háttérben, amit buszon utazva nyilván nem hall az ember, egy csendes szobában viszont igen, engem kicsit zavart. Az FM-rádió sajnos hiányzik a repertoárból, valószínűleg sokaknak.

[+]

A készülékben egy 1530 mAh-s akkumulátor található, ami ehhez a kijelzőhöz és hardverhez viszonyítva nem tűnik túlságosan nagynak. Nem is az, a Streaket egy nap alatt gond nélkül le lehet meríteni csak azzal, hogy nyomkodjuk, ha sok WiFi és némi navigáció is beesik, akkor a munkaidő végéig sem biztos, hogy kibírja. Ennél azért több kellett volna.

A bruttó 185 000 forintos végfelhasználói ár nagyon soknak tűnik a Dell Streakért, ami annak ellenére is egy roppant megnyerő készülék, hogy tulajdonképpen fogalmunk sincs róla, hogy kik és mire használhatják. Telefonnak egyértelműen nagy, nálunk a mérethatár a HTC HD2-nél van, ez annál pont annyival nagyobb, hogy hülyén mutasson a kezünkben és hogy ne férjen el a zsebünkben, tabletnek viszont túlságosan pici, ráadásul az üzemideje is gyenge, akármilyen eszközként is könyveljük el magunkban. Egyébiránt szép, gyors, fejlett adatkommunikációs repertoárral rendelkezik, tényleg nagyon szerethető. Viszont úgy tűnik, hogy ezzel a géppel a Dell sem talált maradéktalanul célba: a 10 hüvelykes képátlóval rendelkező masina biztos, hogy konkurencia lehet majd az iPadnek, plusz kellene egy 4 hüvelykes is a HD2 ellen. Az 5 hüvelykes Steak addig is megmarad egy érdekességnek, ami nekünk azért tetszett.

Dell Streak

Bocha

A tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük. Vásárláshoz kérem, kattintson ide.

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Dell Streak

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	152,4 x 78,7 x 10,1 milliméter
	Tömeg	218 gramm
	Színvariációk	fekete
	Kijelző
	Kijelző átlója	5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	800 x 480 pixel
	Kijelző típusa	TFT-LCD érintőkijelző
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Memória	512 MB ROM / 512 MB SDRAM 2 GB flash memória (1,5 GB felhasználható)
	Memória bővíthetősége	microSDHC (16 GB-os kártya a csomagban)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/1900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 7,2 Mbps / 5,76 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.0 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g
	USB	2.0 (egyedi csatlakozó)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 1.6
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	gyárilag nincsenek
	Valutakonverter	nincs
	Extra szoftverek	Quickoffice, Google Maps, Gmail
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixeles, autofókuszos, ledes villanó
	Másodlagos kamera	van
	Videófelvétel	van (max. 640 x 480 pixel)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1530 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	?
	Beszélgetési idő	?
	Egyebek
	1 GHz-es Qualcomm Snapdragon QSD8250 processzor, giroszenzor