Előszó
2007-ben az Apple piacra dobta az iPhone-t. A cég filozófiáját kevésbé kedvelő felhasználók azóta sem ismerik be, de ettől még tény, hogy a telekommunikációs piacot ez az esemény mozgatta meg leginkább az elmúlt években. A legtöbb készülékgyártó pedig azóta is csak keresi azt az utat, mely a cupertinoban székelő vállalatot a jelek szerint a sikerhez és a rengeteg pénzhez vezette, de sajnos jelen pillanatban csak két olyan mobiltelefonos operációs rendszer van, mely felhasználói élmény és szolgáltatáskínálat szempontjából konkurenciát tud állítani az újabban iOS néven futó (iPhone-os) platformnak: a Google nevével fémjelzett Android, valamint a Samsung által kreált bada, igaz, utóbbi még túl friss ahhoz, hogy valódi versenytársként tudjon viselkedni az említett két rendszerrel szemben. A legnagyobb koreai gyártó mellett egyedül a Nokia gondolta úgy, hogy saját platformmal kíván megjelenni a piacon, ám a jelek szerint kudarcot vallottak, hiszen a felhasználói szempontból szerény mennyiségű újítással kecsegtető Symbianˆ3 már most is éveket késett, pedig még nincs is a piacon. A többi vállalat úgy próbálja követni a trendet, hogy liszenszelnek egy operációs rendszert, a készülékeket pedig gyártják: jelenleg ugye két opció van, Android és Windows, utóbbiból hamarosan piacra kerül az új verzió, szintén jelentős késéssel. Más alternatíva momentán nincs.
Az iPhone sikerét meglovagolva az Apple úgy döntött, hogy ideje piacra dobni egy táblagépet; egy olyan masinát, melyet évekkel ezelőtt a Microsoft megpróbált sikeressé tenni, de kudarcot vallottak vele. Az almás cég viszont nem tört bele a dologba, jelenleg kis túlzással a fél világ iPadet használ, holott előtte azt sem tudták, hogy mi fán terem a táblagép. A többi gyártó pedig úgy tűnik, hogy pánikol: mindenki beleugrik a táblagép-biszniszbe, mert tudják, hogy az Apple útja megint egy pénzzel mézzel teli csuporhoz vezet, a gond viszont az, hogy nem látják az eszköz sikereségének az okát. Nem arról van szó, hogy nem tudnak olyan minőségű készüléket gyártani, mint az iPad. Egyszerűen nem látják, hogy mit kellene tenniük.
Hogy őszinték legyünk, mi sem látjuk át teljesen, hogy mi okozza az iPad sikerét, de ötleteink vannak. A körítés szép, a hardver nem különösebben erős, a rendszer nem túlságosan okos, de a felhasználói felület végtelenül egyszerű, az Apple táblagépét kis túlzással a nagymamánk is tudná használni, függetlenül attól, hogy soha előtte nem ült számítógépnél, legfeljebb az újságban olvasott róla. Ezzel szemben mit csinál a többi gyártó? Egy részük azt hiszi, hogy a táblagépek aprócska számítógépek, tehát Windows/Linux operációs rendszert kell futtatniuk egy netbookos hardveren. Tévedés, a táblagépek nem a munkára használt számítógépek alternatívái, lévén nincs rajtuk billentyűzet, itt tényleg az egyszerűsödés a cél, nem a bonyolódás. Mások az Android rendszer mellett teszik le a voksukat, ám nem feltétlenül fektetik bele azt az energiát a rendszerbe, mely ahhoz kellene, hogy a kezünkben lévő eszközt valóban táblagépnek, ne pedig egy megnövelt méretű okostelefonnak érezzük. Ezt csinálja a Dell is, az új gépük neve pedig Streak. Tesztelünk.
A Speedshop jóvoltából a készüléket elképesztően hamar megkaptuk, ezért ezúton is köszönetet szeretnénk mondani! A doboz átlagos méretű, a leíráson túl egy egyedi csatlakozóval rendelkező adatkábelt, egy töltőfejet, egy törlőkendőt, valamint egy 16 GB-os microSD memóriakártyát kapunk, utóbbi gyárilag bele is volt rakva az eszközbe, így legalább nehéz lesz már a csomagolás közben elveszíteni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
