Bevezető
Hohó, csemege! Teljesen váratlanul újra felbukkant a szerkesztőségünkben egy 100% kínai modell, az a fajta, ahol az R&D is Kínában van. Hívott az XXL GSM, hogy érdekel-e ez a csoda, megkaptam email útján a specifikációkat, nem mondhattam nemet. A korábbi tapasztalatok (Veptu, kínai trió) élvezetes tesztidőszakot előlegeztek meg, s nem is kellett csalódnom.
Majdnem minden mobiltelefon Kínában készül, az viszont biztos, hogy az összesben van olyan alkatrész, amely a távol-keleti országból származik. Az igazi kínai készülékeket viszont nem nagy gyártók tervezik meg és pattognak a minőségbiztosítási osztályon, hanem minden ízében kínaiak, a tervezéstől a gyártásig. Eddigi tapasztalataink elég kiábrándítóak, de fogjuk látni, hogy valami fejlődés ott is elindult, egyre ügyesebbek, egyre jobban közelítenek ezek a modellek is egy normális, az európai igények számára is elfogadható szinthez. Az ördög viszont a részletekben lakik.
Anycool T818. A dobozon nincs is rajta a legnagyobb kínai gyártó, a CECT neve, de a Google megint segít – egy pontig. Amikor ugyanis elénk tárul a T818 neten fellelhető képe, akkor egy egészen más telefonnal nézhetünk farkasszemet, mint ami a dobozból kimászik, ha viszont a T808-at ütjük be, akkor már közel járunk, mert a gombelrendezésen kívül a többi dolog stimmel. Specifikációkat viszont nehéz szerezni, s hiába használom már három napja a telefont, bizonyos dolgokat homály fed.
Nem, nem tévedés. Tényleg használom. Úgy, mint minden más modellt, mert a T818-at igenis lehet használni, néha meglepően kellemes élményeket is nyújt. Mielőtt belemennénk a részletekbe, ismerjük meg a telefon hazai árát: 60-70 ezer magyar valuta között alakul, ennek fényében pedig nekiállhatunk megnézni, hogy mennyit kapunk a pénzünkért.
Doboz
Ez itt minden dobozok királya. Nem a kialakítás miatt, egy sima hasábról beszélünk, hanem a feliratok kapcsán. Ekkora parasztvakítás ekkora területen nincs még, akkorát hazudik, mint az összes párt együttvéve kampánycsend előtt. A csomagolás egyik oldalán szépen felsorolták a fő funkciókat, kis ábrák is segítik a megértést, menjünk szépen végig.
TV funkció. Igaz? Igen, de… Dual-SIM, stimmel. Dual-core processzor, vazze! Igaz? Hát hogyne, persze, tiszta sor. Miért nem rögtön négy magos? FM funckió: ez értelemszerűen a rádióra utal, s tényleg van benne. Dual-Bluetooth, muhaha. Szóval sztereó, ez a lényeg. Super-long standby, azaz extra hosszú készenléti idő. Ezt fenntartásokkal fogadtam, de meglepődtem. 3D sztereó hangszóró, igen, egyszerre mindkettő, természetesen. Itt nem kellett volna röhögni, mert ebből a szempontból a T818 mindent aláz. MP3, MP4, jó, ez nem fícsör ma már, 2 megapixeles, dual(!) kamera, ez viszont komoly kamu. A memóriabővítés ikonja szerepel még itt, ez adott.
Állat. A doboz hátulján még néhány funkció: Incall firewire (a mai napig nem tudom, hogy mi ez), message firewall (ezt legalább megtaláltam), lopásgátló! Most már muszáj lesz elővenni magát a csodaeszközt, amely egy akkumulátor, egy USB kábellé szétszedhető töltő, illetve egy sztereó füles társaságában várja a csomagolás kibontását.
Külső
Nos. Első blikkre nem is rossz. Hatalmas készülék, 3 inches érintőijelzővel, rendkívül hülye gombsorral, ahol a 0-s gomb a csillag és a kettőskereszt társaságában kicsusszan jobbra. Csillogó ezüst és fekete műanyag borítja a telefont, elsőre egyáltalán nem gáz, nem égő elővenni az utcán, a méretek pedig tekintélyt parancsolnak. Az ördögről már írtam? A részletekben lakik…
A hatalmas kijelző felett balról jobbra Anycool felirat, hangszóró, előlapi kamera és Bluetooth logo sorakozik fel. Álljunk is meg itt egy picit filozofálni, a másodlagos kamera szerepe ugyanis tisztázatlan. VGA felbontásra képes, működik, lehet vele fotózni, de vajon minek, amikor a hátlapon is van egy ilyen? A T818 nem 3G készülék, tehát videohívásra nem használható, úgyhogy nincs más ötletem, mint az, hogy pont ezért tettek bele még egy kamerát, hogy a gyanútlan vásárló azt gondolja, hogy itt harmadik generációs hálózatok támogatása is megoldott.
A Nokia N95-től lopott navigációs gombokra rápillantva könnyen dobhatunk egy hátast, ugyanis két extrát is felfedezhetünk. A D-padtól balra ugyanis kettő darab zöld gomb található, a kintebb ülővel azokat a hívásokat indítjuk, amelyeket az elsődleges SIM kártyáról szeretnénk kezdeményezni, a bentebbi billentyű feladata ennek fényében értelemszerű. A navigációs gombtól jobbra pedig dedikált billentyűt kapott a TV funkció.
A készülék oldalán végigfutó ezüst csíkot csak a rendszercsatlakozó gumiborítása töri meg. A telefon jobb felső sarkából húzható elő a TV antennája, ez úgy 40 centis, nagyon lehet vele menőzni, mert sokan azt gondolják, hogy a térerő növelésére való. A bal alsó sarokból izomból kell kicsempészni a teleszkópos stylus-t, de az is biztos, hogy magától nem fog kipotyogni. A hátlapon vannak a „super 3D dual” hangszórók és az elméletileg két megapixeles kamera.
A hátlap alatt ül a fehéres akkumulátor, alatta pedig egymás mellett sorakozik a két SIM és a gyárilag mellékelt microSD kártya, amely elvileg 256 megabájtos, a készülék szoftvere szerint pedig a széles körben ismert 400 megabájtos méretet hozza… Megjegyzendő, hogy ez a kis csalás nem sokat szépít azon az apróságon, hogy a belső memória mérete kemény 200KB.
Menü
Bekapcsolás után az ócéánba lebukó nap varázslatos képe fogadja a felhasználót, némi Anycool animáció, s máris a főképernyőn vagyunk. A QVGA felbontású kijelzőt nem érheti panasz, jól látható, szép képet ad. Az alsó sorban ott figyelnek a CECT készülékekre jellemző fix gyorsindító ikonok, amelyekkel a főképernyőt, a telefonkönyvet, az üzeneteket, a tárcsázási képernyőt és a zenei funkciókat érhetjük el.
Az alapképernyőn tetszőleges háttér előtt a felső sorban rengeteg piktogram található, balról rögtön kettő darab térerőkijelzés látszik, majd egy ikon szimbolizálja, hogy melyik SIM az elsődleges. Innentől opcionálisan látható az új üzenet érkezésére figyelmezető boríték, a vekker harangocskája, a rezgő mód jele, a billentyűzár állapota és a Bluetooth funkció rajzocskája. A főképernyő közepén kettős hálózati kiírás köszönti a júzert. Bárhol is tapintjuk meg a kijelzőt, egyből a 12 ikonos főmenübe csöppenünk.
Bár a szoftver témáknak szólítja, csak színsémákkal variálhatunk a kinézeten. Az ikonok elég egyértelműek, dual-core processzor ide vagy oda, a készülék megfelelő sebességgel teszi a dolgát. Multitaskról ne is álmodjunk, ha bármelyik menüpontban vagyunk, a gyorsindító sáv megbökése minden esetben azt a kérdést indukálja, hogy a telefon bezárja-e az éppen futó alkalmazást.
Alapfunkciók
A telefonkönyben van egy-két érdekesség. Bár a kapacitás csak 500 férőhelyes (plusz a két SIM), a bónusz mezők a menüben össze-vissza kapcsolgathatóak, eldönthetjük, hogy igényt tartunk-e mind a 14 féle többletbejegyzésre. A kontaktokhoz kép, hang, sőt videó is csatolható. A keresés egyszerű, gyors, a névjegyzéknek semmi komoly hibája nincsen. Jópofa, hogy nem fogadott hívás esetén egy hatalmas sziluett jelenik meg a képernyőn, s egy kérdőjel villog a fej helyén még akkor is, ha ismert a hívó.
Az üzenetkezelésbe már több helyen bele lehet kötni, kezdve onnan, hogy email kliens nem kapott helyet a készülékben. A gombkiosztás miatt az írás kicsit nehézkes, bár próbálkozhatunk kézírásfelismeréssel is, de nem hoz megváltást. Az MMS írása elég fura, mert külön menüpontok segítségével kell megadjuk a címzetteket, a tárgyat és a diákat is. A beérkező üzenetekről egy hatalmas postaláda megjelenése ad hírt, eltéveszthetetlen. A szövegbevitelt ezúttal nem T9, hanem sok nyelven kommunikáló EZi rendszer próbálja segíteni, a hatásfoka messze elmarad a jó öreg, Európában megszokott T9-től.
A naptár nagyon fapados. Csak havi nézet van, csak egyféle teendő rögzíthető, de az legalább ismétlődhet. Az ébresztőórára ugyanez a jellemző, de van vele egy komoly bibi: a riasztás hangereje egyszerűen nem állítható. Vagy rezeg (keljen fel erre a júzer), vagy ordít, mint a sakál (erre tutira felkel az egész kerület is). Úgy keltem reggel, hogy már este karnyújtásnyi közelségbe helyeztem a készüléket, s amint nekiállt sivítani, élből küldtem be a párna alá. A világóra térképes, gyárilag Bangkok a kezdővárosunk, van mértékegységet és valutát váltani képes alkalmazás is. A számológép alapfunkciós, stopper is van.
Van viszont néhány olyan funkció, amit én még telefonban nem láttam. A hívásszűrést vöröslista és feketelista szerint állíthatjuk, előbbi csak azokat a hívásokat engedi be, amelyek a megadott csoportba tartoznak, utóbbi esetben pedig mi írhatjuk össze azt a listát, hogy kitől nem szeretnénk hívást fogadni. Ugyanezt tudja az SMS-ek kapcsán is a gép, de a legjobb a távoli irányítás. Vannak kulcsszavak, amiket SMS-ben ráküldve a kütyüre, az megcselekszi, amit kérünk tőle, például ki lehet így a távolból kapcsolni a készüléket, vagy aktiválni a hívásátirányítást. És működik! Bocha kollegát megkértem, hogy küldje el a „POWER OFF” szövegű üzenetet, aminek érkezését nem látjuk, de a telefon kikapcsol. Felhívtam utána, hogy mekkora flash, erre elkezdte ezeket folyamatosan küldözgetni, de pechje volt, mert számszűrést is hozzá lehet a funkcióhoz kapcsolni. Megemlítendő még a beépített üzenetrögzítő, amely zseniális. Külön-külön lehet az egyes kártyákhoz rendelni, többféle dumát lehet rögzíteni, s a hívóknak a kiválasztottat játssza be, erre reagálva pedig ők hagyhatnak nekünk üzenetet. A szolgáltatói hangposta kismiska ehhez képest.
Multimédia
Két megapixeles kamera? Muhaha! Mind a kettő optika maximum VGA felbontásban képes fotózni, ez a doboz legnagyobb kummantása (na jó, a dual-core processzor sem kispályás), a képek minőségét pedig mindenki ítélje meg maga, alul található néhány példa. A beállítások között sokféle dolgot mókolhatunk, fényerő, környezeti program, önkioldó mind van, de igazából az egész kamera dolog onnantól kezdve egy vicc, hogy az ígért felbontás helyett annak negyedét kapjuk meg.
 |  |  |  |  |  |
A zenei részt viszont bármelyik ismert gyártó megirigyelhetné. Az a hangerő és tisztaság, ami a hátul elhelyezett hangszórókból kijön, körülbelül a B&O Serenatát is állva hagyja, én még ilyet telefontól életemben nem hallottam. Egészen elképesztő minőségben, és hajlamos vagyok nagy ívben tenni rá, hogy ez itt most „Super 3D dual”, tőlem lehetne Sokol chipset is, mert úgy szól, hogy tényleg le a kalappal. Vannak előre definiált hangzásképek (a gyári alap a legjobb), a szoftver fut a háttérben és van sztereó Bluetooth támogatás is. Addig örüljünk, amíg különböző fiatalkorú csoportok nem egy ilyennel bömböltetik a BKV-n LL Juniort.
Ezek után szemügyre vettem az FM-rádiót, fülest előkapartam, bedugtam, szól. Nincs RDS, viszonylag tisztán jönnek az állomások, aztán jött a meglepetés: nem találtam a menüben a kihangosíthatóság lehetőségét. Már épp azt gondoltam, hogy a kínaiak kizárták a célcsoportból a hétvégi ház körül kapáló kisnyugdíjasokat, amikor mérgemben kihúztam a headsetet és a rádió tovább üzemelt: kihangosítva. Mire nem jó egy antenna, ugye…
TV és egyebek
Televíziós funkcióval rendelkező telefon már volt nálunk, a Nokia N77 a Vodafone-T-Mobile közös tesztadása kapcsán megmutatta tudását. Csakhogy amíg az DVB-H technológián alapuló digitális műsorszórás volt, addig az Anycool csodálatos telefonja a normál, földi sugárzású adókat próbálja behozni.
Ehhez ugye van a vicces méretű antenna, aztán csak meg kell nyomnunk a TV gombot és máris nem jön be semmi. Perszehogy, naná, előbb toljunk rá egy automatikus állomáskeresést. Neki is fut a kütyü, meg is találta a királyi egyest, az RTL-t és a csigatévét, de a városban sehol sem sikerült tökéletes adást fognom, pedig próbáltam a Boráros téren, a festői Kőbányán, a János-hegy lábánál és kint a Helikopter-lakóparkban is. Addig jutottam el, hogy a kép nagyjából bejött, de a hang maradt a sistergés. Lehet, hogy Kínában ötvenszer ekkora erősségű sugárzás van, de itthon szerintem ez használhatatlan. Lehet vele villogni, apám, mekkora antenna, de maximum kiszúrhatjuk vele mások szemét, ez minden. Update: felhasználói tapasztalatok szerint a hangsáv beállításainak aktív nyomkodása után előcsiholható a hang is.
A játékok között találunk két ismert alkalmazást, az egyik a Mahjong, bár itt úgy hívják, hogy LianLianKan (ebből én inkább az Oroszlánkirályra tippelnék), a másik viszont a jó öreg Bejeweled, amely hazai felhasználók számára Kővarázsló néven lehet ismert az MSN-ről. Ez utóbbival órákig játszottam, a Bubble Braker élményét nyújtotta unalmas pillanataimban.
Pár apróságról nem esett még szó. Az MP4 lejátszás ekkora kijelzőn már nem értelmetlen dolog, a képek visszanézegetése is jobb így, mint egy tetszőleges kompakt fényképező hátsó kijelzőjén. A billentyűzárat viszont a komplett tesztidőszak alatt nem találtam meg, ami egy érintőképernyős cuccnál kissé fontosabb dolog, mintsem csak úgy átsiklanék felette. Vannak viszont környezeti profilok, a készülék képes egyszerre rezegni és csörögni is, de már az egyes szintű csengés olyan hangerővel jár, hogy féltem attól, hogy az ijedtségtől a szomszédok az erkélyen át hagyják el hajlékaikat.
Adatátvitel, akku
Még EDGE sincs, csak GPRS. Van egy ekkora kijelzőnk, és egy darab WAP böngészőnk, ez elég fura párosítás, HTML tartalmat ne akarjunk nézegetni. Elvileg működik a telefon CDMA hálózaton is, ezt értelemszerűen nem nyílt alkalmunk kipróbálni. Az USB kábel viszont jól üzemelt, a készülék csatlakoztatás után megkérdi, hogy külső meghajtóként (ez a memóriakártya tartalmát jelenti), modemként, vagy webkameraként számítunk-e a közreműködésére. Ez utóbbi eddig jellemzően az Alcatel készülékek (na, hol gyártják őket?) sajátja volt.
A hátlap alatti akkumulátor a doboz szerint „super-long standby”, rá is van írva egy durva szám: 1800 mAh. Huhh. Ám minden kétségem ellenére abban a megdöbbentő élményben volt részem, hogy két nap intenzív használat (értsd: 2 óra beszélgetés, sok szórakozás a TV-vel, bekapcsolt Bluetooth) után még mindig volt benne erő. Döbbenet.
Összegzés? Ez a cucc nagyon durva. Iszonyatosan vegyes érzéseket okoz, nagyon felemás a megítélése. Vannak dolgok, amikben egyedülálló (távoli vezérlés, hangminőség, kijelző mérete, akkumulátor), más szempontok alapján viszont nagyon gyenge (kamera, adatátvitel, gombkiosztás). Majdnem megremegett itt a végén a kezem, hogy rásüssek egy Tetszett plecsnit, de ez a 60-70 ezer forint körüli ár még akkor is sok érte, ha a maga nemében egyedülálló konstrukcióról beszélünk.
Egy dolog viszont biztos: jönnek a kínaiak, nagyon jönnek. Úgy fest, hogy vannak új ötleteik is, még nem mindent tudtak rendesen lenyúlni a nagyoktól, de már most tudnak olyat összerakni, amelyből más gyártók is tanulhatnának.
