Kialakítás
Nagyon kedvesen a csomagolásban ott figyel a hátra felrakható kosár, egy telefontartó a kormányra, egy számzáras lakat, némi nagyon alapvető és jellemzően mihaszna leírás, valamint két biztosíték (vagy jumper), amire csak akkor van szükség, ha limitálni akarjuk a végsebességet 25 km/h-ra, az egyik ilyen bigyót kell az akku mellett bedugni és akkor az zárja azt az áramkört, ami a sebességmaximumot befolyásolja. Ez pedig azért van így, mert egyébként zéró beállítási lehetőséget kínál a termék. Az összecsukhatóság ugyan nem erőssége a Bogistnak, de a kormányoszlop lehajtható, magát a kormányt is ki lehet szedni (és ha kell, akkor a vezetékek is könnyen leköthetők), az ülés pedig kiszedhető. Így már be lehet rakni a 25 kilogrammos tömegű gépet egy random autó hátuljába.
[+]
Az összeszerelés normál esetben nem kéne bonyolult legyen, kormány fel, vezetékek összekötése, ülés a helyére (ennek állítható a magassága), gumikat felfújni (lehet, hogy a gyárinál érdemes kicsit keményebbre), aztán már lehetne is haladni. De. Egyrészt érdemes minden csavart végignézni, mert a szorgos kínai kezek olykor-olykor nem alaposak eléggé. És nagyon fontos beállítani a fékeket, ezek bovdenes tárcsafékek és az elsőnél teljesen laza volt a gyári állapot, a hátsónál viszont teljesen rosszul volt kalibrálva a fékpofa, úgy belekaristolt több ponton is a tárcsába, hogy azt hallgatni is szörnyű volt. Ezzel elvacakoltam egy fél órát, aztán mentem egy kört boldogan addig, amíg az első nagyobb gödörnél úgy be nem térdelt a hátsó felfüggesztés, hogy a gumi belenyalt a hátsó sárvédőbe. Erre két megoldás van, én az egyszerűbbet választottam: leszedtem a sárvédőt, csak ilyekor vigyázni kell, mert a hátsó lámpa bekötése ott marad lifegve, hogy innentől azt nyírja a berugózó kerék. A másik opció, hogy a két hátsó rugót keményebbre kell húzni, de nyilván ehhez már több szerszám kell, mint az az imbuszkészlet, amit a csomagban találunk.
[+]
Ha minden rendesen a helyére kerül, akkor érdemes gyorsan átnézni a kezelőszerveket. A gázkar a jobb oldali markolatban van, a bal oldalon pedig a lámpa és a duda gombját találjuk. A hátsó lámpa egyben féklámpa is, kicsit jobban világít, ha lassítunk. A stucni igazából egy gyorskioldó, a fedélzeti kijelző pedig kissé jobbra került, egy kulccsal helyezhető feszültség alá a jószág, de ezen a kijelzőn nincs gomb, nem érintős, ez csak definíció szerinti kijelző: kijelez. Alapvetően az aktuális sebességet mutatja, felül egy négy szegmenses sáv tájékoztat a töltöttségről, de ez is a pillanatnyi feszültségből számol, szóval ugrál fel-le, de amikor már tényleg kevés van az akkuban, akkor a rendszer csippan egyet. Menet közben váltogatva írja a teljes megtett kilométerszámot és a gyújtás felrakása óta megtett távot, valamint a pillanatnyi feszültségét a 48 voltos rendszernek. Elvileg oldalt néha vannak más piktogramok is, de azoknak a jelentésére nem jöttem rá, vélhetően a motor teljesítményével mutatnak némi összefüggést. Ami amúgy tökmindegy.
[+]
Az első villában van valami jelzésértékű teleszkóp, az kevésbé csillapít, hátul viszont a kettős rugó és az ülés is levesz érezhetően az úthibákból. Az ülve alacsony súlypontunk miatt a stabilitás remek, az üléspozíció viszont kívülről roppant ostobán néz ki, de szerintem ez már-már az annyira groteszk, hogy akár menő is lehet. Az első lámpa közepesen jó fénye a kisforgalmú közlekedéshez bőven elég, indexelni pedig leginkább a lábaink kinyújtásával fogunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
