Előszó

Mindig is próbáltam megérteni a táblagépek létezésének okát. Nagyjából úgy vagyok a dologgal, mint a kortárs képzőművészettel, egy időben rengeteg kiállításra ellátogattam, beszélgettem olyan emberekkel, akik azt mondták, hogy értik és szeretik a dolgot, de hogy őszinte legyek, több hónap után sem tudtam közelebb kerülni az egésznek az esszenciájához. Táblagépet is rengeteget használtam, hónapokig volt nálam egy első generációs iPad, a Samsung Galaxy Tab is viszonylag sokáig élvezhette vendégszeretetem, meg úgy egyébként is próbáltam már vagy egy tucat gépet. De komolyan mondom, még mindig nem tudom, hogy mire ez a hatalmas felhajtás.

[+]

Mindez azért egy roppant szerencsétlen helyzet, mert attól kicsit sem érzem magam kevesebbnek, ha nem tudom értékelni azt, hogy egy fehér vásznon van egy fekete színű négyzet, ami sok ember szerint a gyönyörűség netovábbja. Az viszont kicsit kínos, hogy hazánk legnagyobb telekommunikációs portáljának munkatársaként fogalmam sincs róla, hogy mire jó egy táblagép. Pontosabban tudom, mert reggel Rudi kollégám rávilágított: "A táblagép arra jó, hogy munka helyett 400 repülőt letegyek Flight Controlban." És ilyesmire tényleg kiválóan alkalmas akár az iPad, akár egy androidos masina, de azt mindenképp látni kell, hogy ezek nem számítógépek, hanem nagyobb méretű és adott esetben tudású okostelefonok, melyekkel nem lehet telefonálni. Életemben három embert láttam érdemi munkát végezni iPaden, ők középkorú újságírók voltak Barcelonában és mindannyian külső billentyűzettel használták a kütyüt, ami nem csoda, mert virtuális billentyűzeten egy háromsoros e-mailnél többet begépelni kínszenvedés. Meg persze tudjuk, hogy a gépen akár az új Alkotmányt is be lehet pötyögni, de ezen túl alapvetően szórakozásra van kitalálva az iPad. Amivel persze nincs semmi gond, azt leszámítva, hogy az árából simán lehet egy érdemben használható 11,6-os notebookot venni. Azzal pedig azért kicsit több dolgot lehet csinálni, ami elsősorban annak köszönhető, hogy van billentyűzete, az operációs rendszere pedig nem ikonok hegyéből áll. A metrón meg nyilván nem venném elő, de hogy őszinte legyek, az iPadet sem, bár ezt nyilván embere válogatja.

[+]

Ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy az iPad egy nagyszerű készülék, jelenleg a legjobban használható táblagép a piacon. Nem csoda hát, hogy a szerkesztőségben nagyon vártuk az új modell érkezését, már csak azért is, mert azt reméltük tőle, hogy majd megérteti velünk azt, hogy miért is borult fel a fél notebookos és telekommunikációs piac egyetlen eszköz miatt. Szerencsére Magyarországon a nagyobb európai államokhoz hasonlóan szinte egyből az Egyesült Államokban lévő premier után elstartolt a gép, ami elvileg annak köszönhető, hogy nálunk viszonylag magas az iPhone piaci részesedése. A StarKing rögtön a megjelenés napján el is juttatott hozzánk egy tesztpéldányt, melynek dobozában egy hálózati töltőfejet és egy adatkábelt találtunk, fülhallgató tehát nem jár hozzá, ráadásul sajnos a Smart Cover nevű tokból sem kaptunk, de azt biztos, hogy utólag azért megnézzük majd.

Külső

A dizájn minden elektronikai terméknél egy fontos kérdés, az Apple ennek megfelelően mindent meg is tett azért, hogy új portékája szebb legyen, mint a konkurensei, meg persze híres elődje. Egyik részről nem volt nehéz dolguk, hiszen már az első iPad is gyönyörű volt, viszont pont emiatt biztos, hogy kellett is törniük egy kicsit a fejüket. A táblagépek alapvetően ugyebár úgy néznek ki, hogy van rajtuk egy kijelző, ami elfoglalja az egész előlapot, és... nagyjából ennyi. Ha egyet láttál, láttad az összeset. De túljártak a piac eszén, ugyanis rágyúrtak arra a két dologra, amire a konkurens gyártók egy része nem szokott: a minőségi anyaghasználatra és a vékonyságra. Az eredmény egyszerűen lenyűgöző.

[+]

Az iPad 2 "vastagsága" 8,8 milliméter, ami még mobiltelefonoknál is figyelemre méltó, nemhogy egy efféle masinánál. Az előd ugyebár 13,4 milliméteres volt, úgyhogy jócskán faragtak a dolgon, ez technológiai szempontból igencsak figyelemre méltó, le a kalappal a mérnökök munkája előtt. Annyira komoly eredmény lett ez, hogy például a Samsung mérnökeit vissza is kényszerítette a tervezőasztalhoz ez az adat, hogy a Tabet még vékonyabbra nyomják össze. Más dolog viszont nem igazán történt, az előlap legnagyobb részét továbbra is a 9,7 hüvelykes képtálójú, 768 x 1024 pixeles felbontású, ledes háttérvilágítású, IPS technológiát használó TFT-panel foglalja el, mely körül egy relatíve vékony, modelltől függően fekete vagy fehér színű keret fut körbe, mely a programok háttérbe rakása mellett más dolgokra is használható kör alakú gombot is megában foglalja. Meg persze ide került az előlapi kamera is, mely VGA felbontású állóképek és szintén VGA mozgóképek felvételét teszi lehetővé, fölötte pedig bizonyos szögből nézve észre lehet venni a fényérzékelő szenzort. Maga a kijelző egyébként döbbenetesen jó képminőséget nyújt, betekintési szöge szinte végtelen, színei élénkek, a mozgóképet folyamatosan jeleníti meg, napfényben pedig jól olvasható. Igaz, ez utóbbi tényen erősen ront a nagyon tükröződő előlapi plexi, magát a panelt hiába lehet(ne) látni, ha az előtte lévő anyag ennyire csillog. Viszont a hölgyek simán sminkelhetnek a segítségével.

A hátlap fémből készült, de szerencsére nem a tükörszerű aluminiumból, ami két hét használat után két évesnek néz ki, hanem a "matt" verzióból, ami nem csak szép, hanem egyben strapabíró is. A bal felső sarokban egy 720p-s HD-videók felvételére szolgáló kamera kapott helyet, középtájon egy méretes almát láthatunk, a bal alsó sarokba pedig a hangszóró került. Ha már az Apple állandóan felhasználói élményről beszél, akkor ezúton fel is tenném a kérdést, mely valószínűleg nem csak az én fejemben fogalmazódott meg: miért csak egy hangszóró van? Marha idegesítő, hogy videónézésnél vagy akár játéknál az egyik fülünkben erősebben halljuk a hangokat, komolyan mondom, emiatt nem is használtam kihangosítva a gépet. Nem baj, az iPad 3 már remélhetőleg sztereó hangszórópárt fog kapni.

Oldalsó részekről a szó klasszikus értelmében nem beszélhetünk, mivel a 8,8 milliméteres vastagság és a lekerekítés miatt az oldalt lévő területek olyan hatást keltenek, mintha a hátlaphoz tartoznának. Viszont ettől függetlenül vannak rajtuk cuccok, felül például a bekapcsológomb és a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, jobbra a készülék némítására szolgáló pöcök és a hangerőszabályzó gombpáros, alul pedig az Apple saját szabványú adatcsatlakozója, a Dock Connector. Lehet fanyalogni a microUSB hiánya miatt, de tény ami tény, az Apple megoldása is nagyon elterjedt, a kiegészítők ugye ezt használják, úgyhogy várható volt, hogy ezen nem változtatnak.

Hardveres változások

Ahogy azt sejteni lehetett, az iPad második kiadása komoly előrelépést hozott hardveres fronton. Kétszeres sebességbeli előrelépés a kétmagos processzor miatt, ennyit tudtunk meg a bejelentéskor, az Apple-nek ugyanis nem szokása a geekek érdeklődését is teljes mértékben kielégítő technikai információkkal és specifikációkkal dobálózni az egyes termékek bejelentésekor, ez hozzátartozik a vállalat üzletpolitikájához. Ennek megfelelően az iPad 2-ben debütáló Apple A5 processzorról nem is tudunk túl sokat, de amit igen, azt most megpróbáljuk összeszedni.

Az újságírók egy része ugyanis nem érte be annyival, amennyit az Apple elmondott nekik, az efféle dolgokban otthonosan mozgók (és azok, akik korán kaptak tesztpéldányt az iPad 2-ból) szétszedték a masinát, majd nekiálltak méregetni és számolgatni. Spekulációikat persze nem szabad készpénznek venni, mindenesetre nagyon érdekes dolgokra derült fény. Magáról a processzoról kiderült, hogy órajele a terheltségtől függően dinamikusan változik, azonban maximálisan nem 1000, hanem 900 MHz körül mozog, tehát nem egy "valódi" 1 GHz-es chipről van szó; nem mintha ez sokat jelentene, hiszen a teljesítményt nem csak az órajel határozza meg. Bár logikusnak tűnne, hogy az A5-ös egy ARM Cortex-A9 megoldás, ez egyelőre nem nyert megerősítést, csak az biztos, hogy nyers teljesítménye hasonló szinten mozog, mint "más kétmagos ARMv7 architektúrára épülő megoldásoké". Az ARMv7 architektúra ugyebár a jelenleg használt legfejlettebb megoldás, erre épül a Cortex-A8 és Cortex-A9, valamint a Qualcomm Snapdragon is.

A grafikus chipnél a spekulánsok egy szintén kétmagos PowerVR SGX543MP2 kódnevű chipre gyanakodnak, mely nem meglepő módon felmossa a padlót az első iPad és a piacon lévő többi táblagép megoldásaival. Viszont a kilencszeres sebességbeli növekedés túlzás, a GLBenchmark nevű 3D-teszterben ugyanis 57,6 képkockát tudott másodpercenként kifacsarni magából, ami nagyjából háromszor jobb eredmény, mint az első iPad 17,6 képkockája, az összehasonlítási alapként használt NVIDIA Tegra 2-es táblagép 26,7-es eredményénél pedig kicsivel több, mint kétszer jobb. Mindenesetre így is elképesztő teljesítményről beszélhetünk. A RAM mérete elvileg 512 MB, a belső tárhely pedig kiszerelés kérdése, 16, 32 és 64 GB-os modell létezik. Memóriakártya bővítőhely az új generációs modellen sincs. Hardveres újítás az előző oldalon már említett két darab kamera megléte is.

Bár az első iPad sebességével sincs semmi gond, az új modell még annál is érezhetően gyorsabb. Azaz nem is gyorsabb, csak simábban működik, pont ez az, ami a jelenlegi androidos gépek közül a legtöbből hiányzik; és akkor még az asztali Windowst futtatókról nem is beszéltünk. Az iPad 2-t jó használni, nem akad meg, azt csinálja, amit mi akarunk, átlátható, letisztult, egyszerű. Valószínűleg ezért is volt ennyire sikeres az előd és ezért fogják vinni az új generációs képviselőt is.

Amit tud

Aki ezt a cikket olvassa, valószínűleg pontosan tudja, hogy mire használható az iPad 2, épp ezért nem is nagyon állok neki részletezni az egyes tulajdonságokat. Ha az eszközt bekapcsoljuk, mindenekelőtt fel kell oldanunk a képernyőzárat; a csúszka mellett található egy kis ikon, melyet megnyomva egyből digitális képkeretté változtathatjuk a masinát, biztos sokan használják ezt a funkciót, de én őszintén szólva nem látom sok értelmét. Ha inkább a csúszka elhúzása mellett döntünk, egyből az ikonos elrendezésű menübe jutunk, az iOS rendszerben ugyanis nincs widgetes főképernyő. A készülék forgatásával a kép is elforog, bárhogy tarthatjuk a kütyüt, a képernyő követi. A hangerőszabályzó gombok fölött lévő csúszkával egyébként beállíthatjuk a képernyőforgatás kikapcsolását, vagy akár a készülék némítását is, hogy melyik funkciót látja el a gomb, a szoftverben dönthejtük el.

A menüben szabadon cserélhetünk háttérképet

Nézzük sorban a szoftvereket! Az első a Naptár, mely elég beszédes funkciójú, elég összetett, ugyanakkor kiválóan kezelhető, csak úgy, mint a Kontaktok, melyről valószínűleg felesleges többet beszélni. A Jegyzetek tudásán sem fog senki meglepődni, a Térképek viszont egy érdekesebb dolog, ez rejti ugyanis a Google Maps-et, mely jelenleg kevésbé fejlett, mint az androidos verzió, ugyanis nem lehet benne döntögetni a betekintési szöget, "csak" felülről nézhetjük a dolgokat. Van klasszikus, műholdas, hibrid és terep-megjelenítés is, bekapcsolhatjuk a forgalom vizualizálását, már ott, ahol a Google Maps támogatja az ilyesmit. A térképet forgatni nem tudjuk, csak azt nézhetjük meg, hogy merre van észak.

Google Maps

A Videók nyilván a videólejátszó alkalmazásba repít, DivX és XviD támogatás nincs, ebből a szempontból nem túl erős a gép, azaz erős, csak nem a hazai piacra lett megálmodva. A HD-videókat simán elviszi, a képminőség csodálatos, csak épp nehéz rárakni a videókat, iTunes kell hozzá. A YouTube viszont kiválóan működik. A főmenü első oldalán kapott helyet az App Store nevű alkalmazásletöltő központ és a Game Center nevű móka is, ez utóbbi egy közösségi játékélményt nyújtó szolgáltatás, toplistákkal, virtuális barátokkal és hasonlókkal. A FaceTime az Apple videochat megoldása, mely nagyon jó minőségű, de kizárólag WiFi-n keresztül működik. A Kamera nem meglepő módon fotók és videók készítését teszi lehetővé, a Photo Booth pedig egy OSX-ből ismerős alkalmazás, melynek segítségével nyolcféle módon torzíthatjuk a kamera képét, mesés végeredményt elérve ezzel. A Beállítások mibenlétét nem részletezném, az iBooks-ról is csak annyit tudok mondani, hogy kényelmes, látványos és jól használható. A nálunk lévő tesztkészüléken fent volt az Apple irodai programcsomagja is, mely nem ingyenes és nem jár a géphez, de az App Store-ban bárki megvásárolhatja. Részletesebben róla az első generációs iPad újratesztelésekor írtunk.

Photo Booth és Game Center

Az iPadnél az elsődleges funkció az internetezés, épp ezért a Safari webböngésző ikonja az alsó sávban kapott helyet, ahol mindig elérhető, függetlenül attól, hogy a menü melyik oldalát lapozzuk épp (nyilván át lehet rakni az ikont). A böngésző a Flash-támogatás hiányát leszámítva szuper, villámgyors, az Acid3 tesztben a maximális 100 pontot éri el, élmény használni. A készülékből létezik WiFi-s és WiFi + 3G-s verzió is, utóbbiba microSIM kártyát tehetünk be, hogy mobilhálózaton netezzük. HSPA-val elvileg maximálisan 14,4 Mbps-os letöltési és 2 Mbps-os feltöltési sebességet érhetünk. Az adatátviteli kínálat része a 2.1-es Bluetooth, melyet headset csatlakoztatására használhatunk, de telefonálni ilyenkor sem tudunk a masinával, csak zenét hallgatni. A beépített WiFi egyébként a 802.11b/g/n szabványokat támogatja, azaz nagy a hatótávolsága és gyors adatátvitelt tesz lehetővé.

A Safarihoz hasonlókat lehet elmondani a Mail nevű levelezőkliensről is, amire kitalálták, tökéletes, kényelmesen kezelhető. A Fényképek egy látványos és döbbenetesen gyorsan működő képnézegető, melybe szintén iTunes-szal tolhatjuk át fotóinkat.

A webböngésző kiválóan használható

Fontos tudni, hogy a menüben az ikonok sorrendje teljes mértékben személyre szabható, a jobb átláthatóság érdekében mappákat is használhatunk. A készülék képes a multi-taskingra, azaz egyszerre több alkalmazás is futhat a háttérben. Ha a képernyő alatt lévő fizikai gombot kétszer megnyomjuk, előugrik egy programsor, melyen a mostanában használt szoftverek találhatók. Ha kiválasztjuk valamelyiket, az villámgyorsan elindul, ugyanis a memóriában ül. Ennek a módszernek az az előnye, hogy nem terheli a processzort, hátránya viszont az, hogy csak bizonyos szolgáltatások futhatnak tényleg permanensen; no, nem mintha ennek használat közben bármi hátrányát éreznénk.

A felsoroltakat és a készülék sebességét a fenti videón lehet megcsodálni.

Kamera, üzemidő, összegzés

A készüléken két kamera is helyet kapott, az előlapi 640 x 480 pixeles fotókat és ugyanilyen felbontású videókat tud rögzíteni, a hátsónál 960 x 720 pixeles fotók és 1280 x 720 pixeles videók játszanak. A kamerát kezelő szoftver semmilyen beállítási lehetőséget nem nyújt, válthatunk a két kamera között, kiválaszthatjuk, hogy fotózunk vagy videózunk, meg persze exponálhatunk, amihez a képernyőn lévő gombot kell megnyomnunk. Elég kényelmetlen helyen van, a fotózás kétkezes mutatvány az iPaddel.

Az eszköz által készített állóképek pocsék minőségűek; fakók, zajosak, nem is igazán értékelhetők. Az persze tiszta sor, hogy nem a fotózás a készülék elsődleges funkciója, de akkor is emelhettek volna egy kicsit a szinten az Apple-nél. Sajnos a videók sem az igaziak, kültérben és beltérben egyaránt zajosak, viszont a kép mindig folyamatos, ráadásul a fényváltozásokra is gyorsan reagál. Két tesztvideót is csináltunk, az egyiket beltérben, a másikat kültéren rögzítettük.

A zenelejátszó teljesen korrekt, jól működik és könnyen kezelhető. Gyárilag ugye nem kapunk fülhallgatót hozzá, tehát vagy használjuk a 3,5 milliméteres csatlakozót (azaz beledugjuk a saját fülhallgatónkat), vagy kihangosítva hallgatunk zenét. Örömteli, hogy a hangminőség sokat javult az elődhöz képest, azt viszont továbbra sem értem, hogy miért mono a hangszóró. Az FM-rádió továbbra sem része a szolgáltatáskínálatnak.

A készülékben található akkumulátor mérete ismeretlen, az viszont biztos, hogy közel 10 órás használatot tesz lehetővé egy töltéssel. Ami önmagában is nagyon jó eredmény, de az eszköz 8,8 milliméteres vastagságát figyelembe véve egyenesen bámulatos.

Az a helyzet, hogy az Apple iPad új generációja pont olyan jól sikerült, amilyen az első is volt. Nem sokat csiszoltak rajta, csak szebbé varázsolták, levékonyították, belerakták a manapság elérhető legerősebb hardvert, meg két kamerát, melyek ugyan lehetnének jobb minőségűek, de alapvetően azért megfelelnek a célnak, azaz videótelefonálásra alkalmassá teszik a készüléket. Nem mondhatni, hogy olcsó, hiszen a 16 GB-os WiFi-s verzió 140 000 forintba, a 64 GB-os WiFi-s 200 000-be, a 16 GB-os 3G-s modell 177 000-be, a 64 GB-os 3G-s pedig 236 000-be kerül. Viszont makulátlan felhasználói élményt nyújt. Repül is rá az ajánlott plecsni; pár hónapig egészen biztos, hogy nem lesz párja, az Android 3.0-s, kétmagos processzorra épülő táblagépek viszont megszorongathatják. A tabletek között viszont egyelőre még mindig az iPad a király, s ha ehhez képest mérlegeljük az árát, akkor még csak nem is túl drága. Ha viszont arra gondolunk, hogy ebből a pénzből nem csak netbook, de egészen korrekt notebook is vehető... nos, mindenki gondolja át, hogy mire van inkább szüksége.

Apple iPad 2

Bocha

A tesztkészüléket a StarKing biztosította, köszönjük! Az eszköz megvásárolható a cég üzleteiben.

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.