Bevezető, fejlesztői eszközök
Június végén lezajlott az idei Google I/O, mely a keresőóriás éves fejlesztői konferenciáját takarja. A kétnapos rendezvényt minden évben óriási figyelem övezi (idén röpke húsz perc alatt elkeltek a jegyek), ami nem is csoda, hiszen néhány éve az Androidé a főszerep, a cég által karban tartott mobil operációs rendszer pedig nagyobb népszerűségnek örvend, mint valaha. A nyitóbeszéd során lehullt a lepel a rendszer legújabb verziójáról, az Android 4.1 bemutatót világszerte rengetegen követték nyomon, többek között lapunk is beszámolt róla. A Jelly Bean fantázianév ismét egy édességet takar, egy színes zselécukorkáról van szó, melynek formája leginkább egy babszemre hasonlít.
Az új rendszerverzió mellé természetesen egy új Nexus referenciakészülék is dukál, a Nexus 7 névre hallgató eszköz egy táblagépet jelöl. Úgy tűnik, a Google sorra fogyasztja az androidos gyártókat: míg a legelső Nexus-t a HTC rakta össze, a Nexus S és a Galaxy Nexus már a Samsung gyártósorairól került le, a tavalyi Honeycomb referenciagépet pedig a Motorola gyártotta. Egyébként sokan egy Motorola gyártmányú eszköz érkezésére számítottak, amely nem is volt alaptalan, lévén a Google nemrég óriási pénzeket invesztált az amerikai székhelyű gyártóba, ám mégis az Asus volt a kiszemelt. Szerény véleményem szerint nem tettek rossz lóra az Asus-szal, a tajvani cég az elmúlt egy évben nagyon komoly táblagépeket tett le az asztalra, androidos körökben egyelőre nem sikerült felülmúlni a konkurenciának a Transformer szériát. A Tegra 3 lapkakészlettel és hét hüvelykes képátlójú, 1280 x 800 képpontos felbontású kijelzővel szerelt táblagép már a szerkesztőségben pihen, hamarosan tehát a Nexus 7 részletes bemutatója is elkészül.
Nem múlhat el rendszerfrissítés a hivatalos fejlesztői eszközök tuningolása nélkül, ez most sincs másképp, a Google I/O első napja óta mindenki számára elérhető az immár 16-os verziószámú SDK, valamint az ADT és az SDK Tools legújabb variánsa. Az újdonságokat tartalmazó API mellett néhány új eszközt is kapunk, a legfontosabb talán a Systrace az alkalmazások monitorozását könnyíti meg. Elsősorban a hardvergyártók számára lehet jó hír, hogy megjelent az úgynevezett Android Platform Development Kit (röviden PDK), mely az illesztőprogramok elkészítését és optimalizálását könnyíti meg. További információért a hivatalos fejlesztői oldalt ajánljuk.
Hirdetés
Project Butter
Az egyik legfontosabb újdonság az úgynevezett Project Butter, melyet bár nem lehet explicit módon elindítani, a rendszer működése során állandóan érezhető a hatása. A magyarra lefordítva kissé idétlen vaj projekt névre hallgató újdonság a felhasználói felület animációinak sebességén és folyamatosságán hivatott javítani. A vajas újdonság bevezetése igencsak jótékony hatással volt a sebességre, az animációk, átmenetek és mozgások folyamatossága tekintetében óriásit lépett előre a Google. Az újdonságra egyébként égető szükség volt, hiszen az Android nem kimondottan a folyamatos működésről híres (aki fogott már droidos gépet, bizonyára tudja, miről van szó); bár az idei két- és négymagos csúcsgépek jellemzően folyamatos működést produkálnak, ezen a téren azért volt mit behozni az iOS és a Windows Phone platformokhoz képest.
Az androidos készülékeken tapasztalható kisebb-nagyobb akadásoknak egyébként egy nagyon egyszerű oka van. Míg iOS platformon a megjelenésért felelős szálak és folyamatok előnyt élveznek a többiekkel szemben, a Google által karban tartott rendszer mindent egyenlő prioritással kezel, függetlenül attól, hogy azok a UI újrarajzolásáért vagy valamilyen számítási feladatért felelősek. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy ha egy iOS alapú gépen újra kell rajzolni a kijelzőn látható képet (például a felhasználó interakciója következtében), a rendszer leállítja a háttérfolyamatokat, az erőforrásokat a rajzolási műveletekhez csoportosítja át. Az Android esetében viszont nem kerül leállításra a többi szál, az egyenlőség következtében mindegyik annyi erőforrást foglal le, amennyire csak szüksége van. A negatív oldal a felületen látható akadásokban jelentkezik, pozitívum viszont, hogy a háttérben futó, a felhasználó számára nem látható műveleteken nem lassít a dolog.
A Project Butter három fő összetevőt használ, az eredmény magáért beszél: a rendszer másodpercenként hatvanszor rajzolja újra a képet a kijelzőre (összehasonlításképpen az emberi agy a másodpercenként 24 képkockás sebességű felvételeket már folyamatosnak érzékeli). A vertikális szinkronizáció immár fixen 16 milliszekundumonként következik be (ehhez igazodnak a rajzolásért, az érintések feldolgozásáért, a kép összerakásáért és frissítéséért felelős feladatok is), melynek következtében a képek nem csúsznak el időben, azaz az újrarajzolás konzisztens és folyamatos marad. A grafikus csővezetékek immár az úgynevezett tripla bufferelés eljárásra épülnek, amely szintén a folyamatosságon javít. A két háttérbuffernek köszönhetően a grafikus gyorsítónak nem kell arra várnia, hogy a rendszer készen legyen a megjelenítendő kép memóriabeli másával, hiszen a két objektum egyike mindig készen áll. A harmadik újdonság az érintési műveletek gyorsabb kezelésére irányul. A rendszer minden képernyőfrissítés előtt megpróbálja megbecsülni, hol következik majd be a következő érintési művelet. Amennyiben egy adott ideje nem regisztrált érintést, a gyors reagálás és folyamatos felhasználói élmény érdekében a következő érzékeléskor CPU-többletet kap az érintési esemény.
Google Now
A Jelly Bean a keresőfunkciókat is kibővítette, melynek eredménye a Google Now névre hallgató szolgáltatás megjelenése. A hang vagy szöveg alapú, a felhasználó aktuális pozícióját és előzményeit is használó keresőszolgáltatás egy hasznos adaléka a rendszernek, bár kis hazánkban jóval korlátozottabb a funkcionalitása, mint például az Egyesült Államokban. Ez egyrészt a keresési találatokra jellemző, ám a hangfelismerő is mindössze húsz nyelven tud, melyek között sajnos nem szerepel a magyar. Ettől függetlenül néhány dologra Magyarországon is használható, ám maximálisan csak külföldöl lehet kiaknázni.
A Google Now elindítása három módon történhet: a keresőalkalmazásból, a főképernyő gomb lenyomva tartására megjelenő menüből vagy egyenesen a képernyőzárról. A program főoldalán úgynevezett kártyákkal lehet találkozni (illetve bizonyos találatokat is ebben a formában jelenít meg), melyek különféle speciális tartalmakhoz tartoznak. Jelenleg összesen nyolc ilyen található a rendszerben: a weather az időjárást mutatja, a traffic az útviszonyokra vonatkozik, a next appointment a soron következő naptárbejegyzést jeleníti meg, a travel, a public transit és a flights utazási információkat ad, a places a közeli POI-kat listázza, a sports sporteseményekről tájékoztat. Ezek egyébként nem fixen jelennek meg, mindig az aktuális tartalmakat látja az ember.
A Google Now hangfelismerés alapon is képes keresni, ennek elindításához a szövegdoboz jobb oldalán található ikont érdemes megérinteni, ám a Google szó mikrofonba suttogása is aktiválja a szolgáltatást. Mint arról már szó volt, jelenleg húsz nyelven ért a szoftver, az angol változat igen jó hatásfokkal megértette a mondandómat. A hangfelismerés alapértelmezett esetben internetkapcsolatot használ, ám offline működésre is képes, ehhez azonban nyelvenként le kell tölteni egy 15 és 22 MB közötti méretű modult. A keresési találatokat néha kártyák formájában jeleníti meg a program, ekkor egy női géphang is közli a megoldást. Az Apple hasonló rendszerével ellentétben a Now-val nem fogunk hosszú órákon át fecsegni, a Google interpretációja inkább funkcionális, mint szórakoztató célokat szolgál. Egy apró meglepetést azért sikerült felfedezni, a do a barrell roll parancsra a rendszer körbeforgatja a képernyőt. Zárójeles megjegyzés, hogy a keresőóriást ismerve azért egy magasabb mókafaktorra számítottam volna.
Értesítések, widgetek, apróságok
A Jelly Bean egyik nagy újítása a képernyő tetejéről lehúzható értesítési sáv átvariálásában rejlik. Táblagépen már a méret sem a régi, a felület nem tölti ki a teljes képernyőt; telefonra ez nem érvényes, ott továbbra is faltól falig ér a panel. Az egyes értesítések a típustól függően nagyíthatóak (kinyitni és bezárni is egy kétujjas zoom mozdulattal lehet), valamint néhány interaktív funkció is rendelhető hozzájuk. További jó hír, hogy ezek a lehetőségek a külső fejlesztők számára is elérhetőek, így a közeljövőben számítani lehet a gazdag értesítési rendszerrel felruházott alkalmazások érkezésére.
A widgetek nagyjából a régiben maradtak, csupán új minialkalmazással bővült a rendszer. A Google Play Music a zenelejátszót pakolja ki, a Google+ posts egy közösségi szolgáltatás, a Play - My Library és a Play Recommendations a keresőóriás alkalmazásboltjával kapcsolatos tartalmakat jelenít meg. Apró és haszontalan, ám látványos újítás, hogy a minialkalmazásokat pakolva az ikonok félreugranak az útból, a méret pedig az aktuális helynek megfelelően alakul. Zárójeles megjegyzés, hogy a HTC-féle Sense is egy hasonló megoldással operál; igaz, ott az automatikus átméretezés funkció hiányzik a repertoárból.
A már említett, nagyobb lélegzetvételű újítások mellett néhány apróbb extrával is bővült a rendszer. Az NFC-alapú Beammel immár képek és videók küldözgetésére is van lehetőség, az alapértelmezett böngésző szerepét a Chrome vette át (legalábbis a Nexus 7-en, a régebbi készülékeken nem), az alap szoftverek listája a Currents névre hallgató magazinprogrammal egészült ki. A kameraszoftver felülete a régi maradt, ám egy vízszintes irányú ujjmozdulattal elővarázsolhatóak az előző fotók (melyeket szintén egy mozdulattal lehet törölni), egy kétujjas gesztussal diasorrá változik az interfész. Javult a virtuális billentyűzet rutinja, a választható nyelvek között megjelent a perzsa, indiai és thai a kiosztások egy-egy új arab és héber betűsorral bővültek. Megjelent egy, a vakokat segítő támogatási mód, a névjegyek mellé nagy felbontású képeket is lehet rendelni, a Maps és a Google plus alkalmazások is megújultak.
Jelly Bean és Nexus 7 a Mobilarena TV-ben
Összességében úgy érzem (és ezzel nem vagyok egyedül), hogy elsősorban egy ráncfelvarrásról van szó, a Jelly Bean nem változtatja meg alapjaiban az Android rendszerről alkotott képet. Az irány viszont jó: míg a Gingerbreades időkben az alap UI nem volt éppen dekoratív, a 3.0-ban debütáló és azóta folyamatosan tökéletesített Holo téma igen jól mutat, nem is véletlen, hogy azóta sokan preferálják a gyári felhasználói felületet a külső gyártók megoldásaival szemben. A Projekt Butter nagyon sokat dob az összképen (ez már nagyon kellett, kétség nélkül ez a legfontosabb újdonság), a feltuningolt értesítési rendszer sem utolsó, a Google Now inkább jópofa, mint hasznos, a maradék pedig apróság, a már meglévő dolgok tökéletesítése.
A 4.1-es frissítés tehát korántsem hoz akkora változásokat, mint azt a Honeycomb (3.0) vagy az Ice Cream Sandwich (4.0) esetében tapasztalta az ember; ez egyébként a verziószámbeli ugrás visszafogottságán is látszik. A frissítéssel kapcsolatban egyelőre hallgatnak a gyártók, mindössze a HTC, a Samsung és az Asus jelentette be az update csomagok érkezését, a többiek egyelőre nem nyilatkoztak.
dr. Kind
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
