Az UICC és egy kis jövőkép
Térjünk vissza a már említett UICC kártyákra: ezek ugyebár GSM- és UMTS-hálózatokon működő smart cardok, de nem azonosak a SIM-kártyákkal. Az UICC-k GSM-hálózatokon működve egy SIM-, UMTS-en pedig egy USIM-alkalmazást futtatnak. A kártyák jellemzően több alkalmazást tartalmaznak, ezek teszik lehetővé többek között azt is, hogy a kártyák GSM- és UMTS-hálózatokon is tudjanak működni — lehetséges ugyanis, hogy egy GSM-hálózatot USIM-alkalmazással érjünk el, vagy hogy UMTS-re csatlakozzunk SIM-mel. A UMTS 5. release egyébként megköveteli az IP multimedia Services Identity Module (ISIM) meglétét is, ami az IP alapú multimédiás szolgáltatások használatához szükséges. A CDMA alapú hálózatok is UICC kártyákat használnak, melyeken egy CSIM-alkalmazás fut. Léteznek olyan kártyák, melyeken CSIM-, USIM- és SIM-alkalmazás is fut, ezek a világ összes földi hálózatán használhatók, gyűjtőnevük a R-UIM (Removable User Identity Module). Döbbenetes egyébként, de az UICC-ken processzor, ROM, RAM, EEPROM és kimeneti/bemeneti áramkörök is vannak, kis túlzással olyan az egész, mint egy kis számítógép.
UICC, kipattintás előtt
A jövőkép vázolása előtt tegyük a helyükre a rövidítéseket: a SIM-kártya kifejezés a kizárólag GSM-hálózatokon működő kártyákat jelöli, így hívják magát a kártyát és az azon futó SIM-alkalmazást is. 3G hálózatokon is működő kártyáknál azonban hiba USIM-, CSIM- vagy SIM-kártyáról beszélni, ezek ugyanis alkalmazások, amik az UICC-n futnak. Ha tehát helyesen akarunk hivatkozni a készülékünk van lévő kártyára, akkor vagy UIC-kártyának, vagy univerzális integrált áramköri kártyának kell neveznünk — ezeknél azért könnyebben megjegyezhető a SIM, valószínű tehát, hogy a kártyákat még a szakemberek is így fogják hívni a jövőben.
SIM-kártya automata Hong-Kongban
A SIM-kártyák a jövőben remélhetőleg nem csak hálózati azonosítókként, hanem értékes adattárhelyként is fognak funkcionálni. Persze adatokat most is tárolhatunk rajtuk, jellemzően 250 név és telefonszám, valamint 50 darab rövid szöveges üzenet fér el egy kártyán, ami lássuk be, elég sovány mennyiség. A cél nyilván az lenne, hogy egységesítsék a telefonkönyvek mezőit és bővítsék a kapacitást, nagyon örömteli dolog lenne, ha az teljes névjegyzékünk elférne a SIM-kártyánkon, miközben használhatnánk az összes adatmezőt, tehát elmenthetnénk ismerőseink e-mail címét úgy, hogy azt minden telefon értelmezni tudja. A probléma az, hogy efféle törekvések a jelek szerint nincsenek, de azért várható némi előrelépés: egyre több cég mutatott be 1-2 gigabájtos multimédiás tárhellyel ellátott SIM-kártyákat, ami önmagában még nem túl nagy dolog, a flash memóriák elképesztően kicsik, az áramkör tehát elfér, a kérdés a támogatottság, illetve hogy a filléres microSD memóriakártyák korában mennyi értelme van, hogy a SIM-kártyán is zenéket tároljunk.
A 4G-s hálózatok megjelenésével valószínűleg meg fog változni a SIM-kártyák felépítése, szerepe és működése — ez viszont egyelőre elég távoli jövőnek tűnik, tehát majd akkor térünk rá vissza, ha aktuális lesz.
Bocha
Ha kíváncsi arra, hogy hogyan működnek a kétkártyás készülékek, olvassa el korábban megjelent cikkünket!
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
