Hálózatzár? Turbo SIM!

A SIM-kártyákkal kapcsolatos egyik érdekes dolog a hálózati- és a SIM-zár.. Hazánkban is bevett szokás, hogy a szolgáltatók az akciós készülékeket hálózati zárral látják el, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy csak a készülék csak az adott szolgáltató SIM-kártyáival működik — az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban gyakori, hogy a készülékeket nem egy operátorhoz, hanem egy adott SIM-kártyához kötik, de hazánkban ez nem jellemző. A felénk használt módszer megkerülhető az úgynevezett Turbo SIM kártyákkal, melyekről külön cikket is publikáltunk, de a lényeget azért ide is leírom, csak hogy ne kelljen annyit kattintgatni.

A Turbo SIM működésének alapötlete az, hogy a telefon bekapcsoláskor csak egyszer ellenőrzi, hogy a behelyezett SIM ország, hálózat és alhálózat kódja megegyezik-e a telefon SIM-zárjának paramétereivel. Tehát csak egyszer kell átverni a készüléket, onnantól már használhatjuk benne a kártyát.

A működés maga elég egyszerű. A telefon és a SIM érzékelői közé ékelődő mikrokontroller (tulajdonképpen ez maga a Turbo SIM) alapvetően csak tükrözi a kétirányú forgalmat, vagyis teljesen transzparensen viselkedik. Amikor azonban a telefon lekéri a SIM IMSI-jét akkor ott a SIM válasza helyett annak módosított változatát küldi el a telefon felé, vagyis átírja a fixen 15 digites IMSI (International Mobile Subscriber Identity – nemzetközi mobil-előfizető azonosító), MCC (Mobile Country Code – országkód) és MNC (Mobile Network Code – mobilhálózat azonosító kód) részét, vagyis az első 5 digitet egy előre beprogramozott olyan értékre, melyet a telefon SIM-zár rendszere saját hálózatként azonosít. Mindeközben az IMSI eredeti MSIN (Mobile Subscriber Identification Number – mobil-előfizetői azonosító szám) részét transzparensen átküldi. Ez az esetek többségében persze még kevés, mivel a SIM 20 digites ICCID-jét (Integrated Circuit Card ID – nyomtatott áramkör azonosító kód) is módosítani kell, legalábbis amikor a telefon kiolvassa. Ennek felső 3 számjegye az MCC, majd a 2 digites MNC követi. Ezt szintén át kell írni, akárcsak az utolsó digitet, mely egy ellenőrző kód. A maradék 12 digit a SIM-et azonosítja, ennek felső két számjegye általában a HLR (Home Location Register – honos helymeghatározó nyilvántartó) indexe, de ez utóbbi nem általános érvényű és a SIM „feloldás” szempontjából ez amúgy is lényegtelen.

Hogy abszolút laikusok is megértsék: a Turbo SIM gyakorlatilag a telefon és a SIM-kártya beszélgetése közé ékelődik be. A hálózati zár szempontjából lényegtelen adatokhoz nem piszkál hozzá, azokat módosítatlanul hagyja átmenni, amikor viszont azok az információk szaladgálnak a SIM-kártya és a készülék között, amelyek alapján a telefon szoftvere a hálózatfüggőséget ellenőrzi, olyankor ez a kis fólia közbeszól, s intelligensen átlakítja a SIM-kártya felől érkező kódokat úgy, hogy a készülék azt gondolja, hogy semmi gond nincs. Gyakorlatilag átverjük a telefon szoftverét.

Maga a Turbo SIM alapesetben felprogramozott állapotban kerül ki a gyárból, azonban sok olyan készülék van, amely az alap beállításokkal nem működik rendesen. Elképzelhető, hogy a kártyát elfogadja, azonban olyan hibák fordulhatnak elő nem helyesen programozott Turbo SIM esetén, mint a telefon gyorsabb lemerülése, a hálózat eldobálása, a hívások megszakadása, sőt, néhány esetben a telefon folyamatos lefagyása is. A programozás sokszor nem olyan egyszerű, mint amilyen egyszerű lehetne, de az efféle dolgokhoz értő szakemberek jó eséllyel be tudják állítani a Turbo SIM-et úgy, hogy a fent felsorolt hibák örökre eltűnjenek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!