Altek A14 LEO - a pixelkirály

Bevezető, külső

Amikor visszavittem a Motorola Defy+-t, két doboz várt rám az XXL GSM-nél. Az egyik az Acer Liquid Mini volt, a másik pedig ez a készülék. Miután megláttam a dobozon lévő paramétereket és persze a kínai szövegeket, nem is volt kérdés, hogy lecsapok rá, hiszen az ilyen csemegékért rajongok. A sokszor kívül-belül egyforma, sablonos készülékek után sokszor igazi felüdülés egy-egy ilyen kütyüt használni (azért az Xperia pro sem rossz cucc, de ez most nem az a cikk). Az Altek neve egyébként nem teljesen ismeretlen, a cég ugyanis a fényképező piacon van jelen, mégpedig bérgyártóként. Mi több, már volt nekik egy fényképezővel kombinált mobiljuk, ám az sajnos nem jutott el hozzánk.

[+]

A doboz kinézetre amolyan HTC-féle hasáb, de belül már szerényebb a kialakítás. A készüléken felül találunk benne egy hálózati töltőfejet, két akkumulátort, egy USB adatkábelt, egy sztereó fülest, hozzá egy 3,5 mm-es jack adaptert, valamint egy kijelzővédő fóliát. Némi papír nyomtatvány is heverészik benne, de abból egy szót se fogunk érteni, mivel kínai (szó szerint is).

[+]

A telefon is hasonlít a dobozra, amiben benne van, lévén formaterve, mint olyan nem igazán van neki. Szögletes, elég vastag, ormótlan hatást kelt, az oldalt körbefutó vastag ezüst csík meg emlékeztet valamire (igen, arra). A régi bejelentés, miszerint egy kecses mobillal rukkolnak elő, kissé másképp alakult. Kétféle színben is létezik, nekünk a fekete jutott, de szerintem ezüstben se lenne dögösebb. Méretileg nem is nagy, leszámítva a vastagságot, hiszen abból manapság két mobil is kijönne. Minőségi szempontból elfogadható a helyzet. Egész jól össze van rakva, a hátlap pedig részben fémből készült (vagy tökéletes illuzióját kelti).

[+]

Szemből szerintem a legrondább, köszönhetően a kijelző feletti rácsos résznek. Tisztára Sokol utánérzése van az embernek, pedig a rácsnak csak a közepén rejtőzik a hangszóró, de legalább beletettek egy állapotjelző LED-et is. Amire viszont nem nagyon tudok panaszkodni, az a kijelző. A 3,2 hüvelykes képátlójú, WVGA felbontású panel 16 millió színével, Xperia ray-t felülmúló pixelsűrűséggel (292 ppi!) operál. Éles és szép képe van, a betekintési szöge sem rossz és még napfényben is látszik, nem ilyenhez vagyunk szokva a hasonló telefonoknál. Alatta a klasszikus Android gombok sorakoznak, hagyományos kivitelben, kicsivel lejjebb pedig egy szintén elég csúnya mikrofon megoldásban akad meg a szemünk.

[+]

A sík hátlapot egyetlen elem dobja fel, az viszont nagyon. A kamera optikája ennél feltűnőbb nem is lehetne, nagy, ezüst betéttel van kiemelve. Hátulról igencsak digitális fényképező hatását kelti, ezzel a Sony Ericsson játszott korábban jól (felőlem telefon, felőled kamera), de a Samsungok között is találunk hasonlót. Itt van a kihangosító is, ám ezt úgy elrejtették, hogy én is csak több nap után jöttem rá a hang pontos forrására. Ez pedig nem más, mint az egyik felső sarok, ahol a hátlapon van egy kis rés és itt szabadulnak ki az egyébként nem is vészesen rossz (na meg klasszikusan jó hangos) hangok.

[+]

Az oldalsó részekből az alsó él nem tartalmaz semmit, ahogy a bal oldala sem. Felül az elsőre hátlap leoldónak gondolt gomb valójában a bekapcsoló. Kevés ilyen rossz megoldást láttam eddig, mert a gomb süllyesztett és nagyon kemény. A jobboldalon viszont kisebb tömörülés van. Itt van a hangerőszabályzó, majd következik a kamerát be- és kikapcsoló gomb, aztán az exponáló billentyű. Még lejjebb ott a csemege, az optikai zoomot vezérlő recés billenőkapcsoló.

Hardver, szoftver

Most következne az, hogy felsorolom, milyen hardver működteti, ám ez most elmarad. Ugyanis nem tudom, a dobozon lévő információk szerint egy A14 processzor van benne, ami vicces, mert a készüléket is így hívják. Annyi a tuti, hogy 800 MHz-es üzemel, bár használat közben inkább 80-nak érezzük majd, annyira lassú. Szerintem valami MTK csoda lehet odabent, mindenesetre működik (legalábbis a melegedés ezt tanúsítja). A szoftverről viszont pontosan tudni lehet, hogy micsoda.

Egy Android 2.1-es rendszerről van szó, ami ugye ma már szinte kőkori leletnek számít. Ráadásul az Altek picit megpimpelte a rendszert, egy kis optikai tuning gyanánt saját felületet tettek rá. Na nem ám ilyen Sense vagy TouchWiz dolog, inkább csak egy apróbb grafikai tuning. Ez olyan jól sikerült, hogy például a képernyőzár feloldása pont egyezik az iOS rendszerrel (nyilván véletlenül). A pimpelés viszont negatív irányban is sikerült, mivel az A14-en futó rendszer extrém fapados.

Ezt úgy kell érteni, hogy nagyjából minden Google funkció hiányzik, nincs Gmail, Maps, Gtalk, YouTube és nincs Market sem. Ez utóbbi miatt programokat csak kártyáról vagy közvetlenül netről letöltve tudunk telepíteni rá. Ehhez van segítségnek egy Astro File Manager, de ilyen megoldással kb. csak félig tekinthető okostelefonnak, a szoftverek beszerzése és frissítése ilyen módszerrel nem éppen egyszerű és kényelmes. Persze a beállítások között külön beállítható a Facebook és Twitter fiók, de mondjuk egy normális natív klienst már nem telepítettek hozzá. Az extra szoftverekről nincs mit írni, mert egyszerűen nincs ilyen, a gyári menü egyetlen képernyőn elfér.

Multimédia

Egyértelműen a telefon csúcspontja a kamera. Már a dobozon sokat sejtető feliratok és képek jelzik, hogy itt valami nem mindennapival találkozunk és tényleg. A 14 megapixeles felbontás egyből meghökkentő, ilyesmit eddig legfeljebb Japánban láthattunk. Aztán ott a CCD szenzor, ami elvileg kevésbé zajos fotókat készít, meg van itt xenon vaku, AF segédfény és az abszolút nyálcsorgató, az optikai zoom. Utóbbit a Samsung is használta már (a Nokia N93-ra emlékszik valaki?), de ott a házba volt hosszában beépítve a mechanika. Na a kínaiak nem szaroztak, egyszerűen beledobták egy rendes kompakt gép cuccát. A bekapcsoláskor kitolódó optika mindenkit sokkol, behúzott állapotban egy automata lencsevédő is rácsukódik, nem is hangos, gyors, szóval tényleg komoly munka.

A műszaki adatokra pörgőknek sikerült felkutatnom, hogy egy 1/2,3”-os szenzor van az optika mögött, a fókusztávolság 6,5-19,5 mm közötti (tehát az optikai zoom 3x-os), a rekesz pedig 3,1 és 5,6 közötti értékeket vehet fel. Mindezt egy Altek Sunny9 processzor üzemelteti. Beállítások terén rendkívül széles a választék. A sok felbontás (melyek között 3:2 és 16:9 arányú is van) mellett van intelligens mód, rengeteg előre beállított motívum, mosolyfelismerés, arcfelismerő és arckövető fókusz, AF segédfény, panorámafotó, sorozatfotó, normál, érintős és többzónás fókusz, fehéregyensúly, ISO (3200-ig!), fénymérés, expozíció.

A tesztfotók fent láthatók, ezúttal a szokásosnál nagyobb mennyiségben. Az kivehető, hogy bár tényleg nem annyira zajosak, azért a zajszűrés elég erős, így a részletek nem igazán élesek. A színekkel nincs baj, viszont a dinamikatartomány elég szűk, az ég könnyedén beég. A jelek szerint az optika nem tökéletes, a széleken elég erős az elmosódás. Viszont automata helyett ISO80-as beállítással fotózva egész jó eredmények érhetők el, ilyenkor a kép középső része kifejezetten jó minőségű. Sötétben a xenon vaku sokat segít, az AF fény viszont hiába erős, sokszor nem talál fókuszt. Videózás terén 720p HD felbontást kapunk, sajnos az optikai zoom ilyenkor nem működik, de a felvétel korrekt minőségű, amit IDE kattintva meg is lehet nézni.

Zenei fronton már sokkal kevésbé érdekes a helyzet, hiszen az alap lejátszót kapjuk, ami egyébként nem rossz. Előadók, albumok szerint leválogatva látjuk a számokat, megjelenik az albumborító, van ismétlés és véletlen lejátszás is. Nincs viszont hangszínszabályzó, ami mondjuk túlélhető, már csak azért is, mert a gyári füles nem épp szuper. Igazából kínaihoz képest elfogadhatóan szól, amúgy meg nagyon harmatos a mély, de magasból sincs sok. Azt viszont értékelem, hogy a miniUSB csatlakozó miatt adnak hozzá egy jack adaptert, bár sejthető, hogy sokkal durvább hangminőség nem hozható ki belőle.

Adatátvitelben egész rendben vagyunk, mondjuk a négysávos GSM melletti egysávos 3G modul elég szerény. Cserében nem csupán HSDPA, de HSUPA is van, előbbi 7,2 Mbit-et, utóbbit pedig 5,76 Mbit-et tud. Van WiFi is, mi több, a b és g mellett az n szabványt is szereti. A Bluetooth 2.1-es verziójú, lehet zenére is használni. Számítógéppel a már említett miniUSB-n köthetjük össze. Ez ugyan szabványos, de elég megmosolyogtató a mai világban. Csatlakozáskor választhatunk, hogy csak töltést kérünk vagy háttértár módot, esetleg szinkronizálni akarjuk. Utóbbihoz van rajta program is, ami viszont nem haverkodik az OS X-szel, így nem használtam.

Üzemidő, összegzés

A hátlap alatt lévő lítium-ion akkumulátor 1020 mAh-s kapacitása nem csak leírva tűnik szerénynek. Noha itt szó sincs gigahertzekről és hatalmas, kéttenyérnyi kijelzőről, az üzemidő igencsak szerény. A képernyő is elég szépen fogyaszt, ha magas fényerőn használjuk, de az igazán durva a kamera. Egy teljesen feltöltött akkut ezzel nagyjából 30-40 perc alatt teljesen lemeríthetünk, főleg ha még a vakut is villogtatjuk. Nélküle sem sokkal jobb a helyzet, mert egy napnál tovább csak akkor tudjuk húzni, ha még csak rá sem nézünk. Nyilván tudhatták ezt a gyártónál is, ezért van két akku az alapcsomagban (és legalább ezek valós kapacitásúak, nem pedig kamu 16 000 mAh-s cuccok).

[+]

Mit is lehetne mondani összefoglalva egy ilyen készülékre? Nem is kérdés, hogy megint egy unikummal van dolgunk, egy olyan eszköz, amit a kínaiak nem féltek megcsinálni, az eredmény meg olyan lett, amilyen. Alapvetően a kamera integrálása nagyon jól sikerült, komoly mechanika és korrekt szoftver van benne és a képminőség se olyan vészes. Viszont ezzel annyira elfogyott az energiájuk, hogy a többivel már nem törődtek. Az alaposan kiherélt Android rendszer használhatósága jelentősen csorbult, a külső nem éppen szép, na meg egy jóval erősebb akku se ártott volna. Talán nem véletlen, hogy a nagy gyártók nem alkottak hasonlót (kivéve a Samsungot, de csak Koreában), viszont az is biztos, hogy ha mégis ilyenre adnák a fejüket, akkor profibban megcsinálnák. Igazából az Altek A14 LEO nem más, mint egy kompakt digitális fényképezőgép, amelyen egy lecsupaszított Android fut és mellesleg telefonálni is lehet vele. Plecsnit nem adok neki, de kétségtelen, hogy mobilos pályafutásom egyik újabb csemegéjéhez volt szerencsém.

Rusi

Az Altek A14 LEO-t az XXL GSM biztosította.
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Altek A14 LEO

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	111,9 x 56,1 x 15,5/18,5 milliméter
	Tömeg	140 gramm
	Színvariációk	fekete, ezüst
	SIM-foglalat	normál
	Kijelző
	Kijelző átlója	3,2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 x 800 pixel (292 ppi)
	Kijelző típusa	Kapacitív, multi-touch TFT-LCD érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	??
	Processzor típusa	??
	Processzor csíkszélessége	??
	Processzor utasításkészlete	??
	Grafikus chip	??
	RAM mérete	? MB RAM
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Szabadon felhasználható belső tárhely	150 MB
	Memória bővíthetősége	microSDHC (32 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 7,2 Mbps / 5,76 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1+EDR+A2DP
	WiFi	802.11b/g/n
	USB	miniUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 2.1
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	telepíthető
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Astro File Manager
	Multimédia
	Fő kamera	14 megapixel, autofókusz, CCD szenzor, xenon vaku, 3x optikai zoom, AF segédfény
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (720p, 30 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1020 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	? óra
	Beszélgetési idő	? óra
	Internetezési idő	? óra
	Zenelejátszási idő	? óra
	Videólejátszási idő	? óra
	Egyebek
??