Bevezető, külső
Amikor visszavittem a Motorola Defy+-t, két doboz várt rám az XXL GSM-nél. Az egyik az Acer Liquid Mini volt, a másik pedig ez a készülék. Miután megláttam a dobozon lévő paramétereket és persze a kínai szövegeket, nem is volt kérdés, hogy lecsapok rá, hiszen az ilyen csemegékért rajongok. A sokszor kívül-belül egyforma, sablonos készülékek után sokszor igazi felüdülés egy-egy ilyen kütyüt használni (azért az Xperia pro sem rossz cucc, de ez most nem az a cikk). Az Altek neve egyébként nem teljesen ismeretlen, a cég ugyanis a fényképező piacon van jelen, mégpedig bérgyártóként. Mi több, már volt nekik egy fényképezővel kombinált mobiljuk, ám az sajnos nem jutott el hozzánk.
A doboz kinézetre amolyan HTC-féle hasáb, de belül már szerényebb a kialakítás. A készüléken felül találunk benne egy hálózati töltőfejet, két akkumulátort, egy USB adatkábelt, egy sztereó fülest, hozzá egy 3,5 mm-es jack adaptert, valamint egy kijelzővédő fóliát. Némi papír nyomtatvány is heverészik benne, de abból egy szót se fogunk érteni, mivel kínai (szó szerint is).
A telefon is hasonlít a dobozra, amiben benne van, lévén formaterve, mint olyan nem igazán van neki. Szögletes, elég vastag, ormótlan hatást kelt, az oldalt körbefutó vastag ezüst csík meg emlékeztet valamire (igen, arra). A régi bejelentés, miszerint egy kecses mobillal rukkolnak elő, kissé másképp alakult. Kétféle színben is létezik, nekünk a fekete jutott, de szerintem ezüstben se lenne dögösebb. Méretileg nem is nagy, leszámítva a vastagságot, hiszen abból manapság két mobil is kijönne. Minőségi szempontból elfogadható a helyzet. Egész jól össze van rakva, a hátlap pedig részben fémből készült (vagy tökéletes illuzióját kelti).
Szemből szerintem a legrondább, köszönhetően a kijelző feletti rácsos résznek. Tisztára Sokol utánérzése van az embernek, pedig a rácsnak csak a közepén rejtőzik a hangszóró, de legalább beletettek egy állapotjelző LED-et is. Amire viszont nem nagyon tudok panaszkodni, az a kijelző. A 3,2 hüvelykes képátlójú, WVGA felbontású panel 16 millió színével, Xperia ray-t felülmúló pixelsűrűséggel (292 ppi!) operál. Éles és szép képe van, a betekintési szöge sem rossz és még napfényben is látszik, nem ilyenhez vagyunk szokva a hasonló telefonoknál. Alatta a klasszikus Android gombok sorakoznak, hagyományos kivitelben, kicsivel lejjebb pedig egy szintén elég csúnya mikrofon megoldásban akad meg a szemünk.
A sík hátlapot egyetlen elem dobja fel, az viszont nagyon. A kamera optikája ennél feltűnőbb nem is lehetne, nagy, ezüst betéttel van kiemelve. Hátulról igencsak digitális fényképező hatását kelti, ezzel a Sony Ericsson játszott korábban jól (felőlem telefon, felőled kamera), de a Samsungok között is találunk hasonlót. Itt van a kihangosító is, ám ezt úgy elrejtették, hogy én is csak több nap után jöttem rá a hang pontos forrására. Ez pedig nem más, mint az egyik felső sarok, ahol a hátlapon van egy kis rés és itt szabadulnak ki az egyébként nem is vészesen rossz (na meg klasszikusan jó hangos) hangok.
Az oldalsó részekből az alsó él nem tartalmaz semmit, ahogy a bal oldala sem. Felül az elsőre hátlap leoldónak gondolt gomb valójában a bekapcsoló. Kevés ilyen rossz megoldást láttam eddig, mert a gomb süllyesztett és nagyon kemény. A jobboldalon viszont kisebb tömörülés van. Itt van a hangerőszabályzó, majd következik a kamerát be- és kikapcsoló gomb, aztán az exponáló billentyű. Még lejjebb ott a csemege, az optikai zoomot vezérlő recés billenőkapcsoló.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
