Külső
Bár elsőre úgy tűnt, az Asha 200 kerül hozzám, ám Bocha lecsapott a billentyűzetes Nokiára és egy szempontból biztosan jobban járt. Míg a finnek készüléke feketében pompázott, az Alcatelnél némi logisztikai baki csúszott a gépezetbe. A hozzánk érkezett példányhoz egy rózsaszín (a doboz szerint Fuchsia) színű extra burkolat járt, ám valamiért a hátlapból mindkettő ilyen színű volt, tehát azt nem tudtam feketére átcserélni. Ezen okból gyakorolhattam a „rejtett mobilozás” című projektet, mert ilyen színű telefonnal annyira nem volt kedvem mutatkozni. A színén túllépve a 918D nem igazán feltűnő jelenség. Egyszerű hasáb forma, szolid lekerekítésekkel, nulla izgalmas részlettel. Jó pont, hogy elég kompakt felépítésű, könnyen elfér bárki kezében, viszont kissé nehéz, a 123 grammos tömeg meglepően sok, de azért még nem zavaró (a hozzá képest óriási Galaxy S II például könnyebb). Minőség terén komolyabb panaszunk nem lehet, viszont hibátlannak se mondható. A műanyagok nyilván olcsók, a cserélhető burkolat hátránya, hogy az előlapi keret nem elég passzentos, kissé mocorog a helyén, a hátlap is megroppan néha, de amúgy egyben van, nem esik szét.
Az előlap legnagyobb részét még mindig a kijelző foglalja el. Ez a jelen esetben egy 3,2 hüvelykes panel, ami egész aprónak tűnik a mostani tepsik mellett. Meglepő a HVGA (320x480 pixel) felbontás, emiatt a képe egész éles. A sima TFT panel kapacitív és multi-touch nagyításra is képes, betekintési szöge felülről szinte nulla, a többi oldalról is elég szolid, napfényben olvasható. Alatta három érintős és egy fizikai gombnak jutott hely. Furcsa, hogy míg utóbbi meg van világítva, addig a többi nincs és ez sötétben nem annyira jó dolog. A kijelző feletti részen közelségérzékelőt és a hangszórót találjuk. Utóbbi hangminősége normál, hangereje viszont az átlagosnál erősebb, ez mindenképp jó.
A hátlap alapvetően totál jellegtelen, bár szerintem épp innen néz ki a legjobban. A sík felületet csak a kamera optikáját kiemelő dudor és a mellette lévő kihangosító nyílása töri meg. Utóbbi masszív hangerővel rendelkezik, viszont magas hangon kívül másra ne számítsunk. Egy szolid One Touch felirat visz még némi változatosságot az egyhangúságba.
Az alján nem találunk semmit (a mikrofon az előlapra került), balra vár minket a microUSB csatlakozó, míg a jobb felére került a bekapcsoló és a hangerőszabályzó. Előbbi kissé buta helyen van, nagyon lentre került. Felül leljük meg a 3,5 mm-es jacket és ezzel körbe is értünk, más nincs.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
