Okostelefonos kapcsolat

Az egész menürendszer gyors, a felépítés logikus, nincs késlekedés, nem döcög, igazán minőségi, de nagyon hiányzik az érintéses vezérlés, ami leginkább akkor válik roppant bosszantóvá, amikor egy telefont csatlakoztatunk az autóhoz. Ezt a középkonzol alatti USB porton lehet megoldani, ami mellett egy Qi-töltéssel megtámogatott fiókja is van a telefonnak. Ez szerencsére elég nagy, a Mate 10 Pro vidáman befért (tölteni mondjuk nem töltött, mert a Huawei nem használja ezt a technológiát, de kábelről megoldható).

[+]

MirrorLink nincs, Apple CarPlay és Android Auto viszont van. Előbbi sokkal szofisztikáltabban kezelhető a középkonzoli burjánzással, ráadásul szépen ki is tölti az Apple menürendszere széltében a kijelzőt. Plusz az ikonok között ott a Mercedes saját rajzocskája is, ami szépen visszadobja a júzert a gyári felület beállításai közé, ahonnan villanásnyi idő alatt ismét az iPhone felületéhez térhetünk vissza. Az eszköztár a szokásos, a tárcsával egyértelmű a vezérlés, csak a szövegbevitel fájó pont, amit a Siri hangvezérlésével lehet megkerülni.

Az Android Auto viszont sokkal esetlegesebb az E-osztály kijelzőjén. Nem nyúlik meg széltében, egy 16:9-es arányú képet látunk a jobb oldalra tolva, a maradék helyen az Android Auto logója virít fixen. Itt már kissé bénább a kezelés, mert nem elég tekergetni a cuccot, hanem döntögetni is kell, ráadásul elég nehezen szokható, hogy mikor és mit kell épp tenni azért, hogy mondjuk lejussunk az alsó ikonsávra és ott oldalra lépkedjünk. Ez azonban még mindig tanulható, a gondot a különböző alkalmazások jelentik.

Navigációra ott a Google gyári megoldása, vagy adott esetben a Waze. És itt szétesik a kezelhetőség, nem mindig látszik, hogy ki van-e jelölve egy funkció, abszolút nem egyértelmű, hogy miképp jutunk mondjuk a keresőhöz (felfelé billentés sokszor, aztán jobbra kétszer), de előbb-utóbb valahogy csak sikerül bediktálni a címet. Ezután megint rá kell jönni, hogy hol a “kurzor”, azaz épp a kijelző melyik pontján áll a nem mindig látható jelölés, rá kell találni az indulásra, aztán mehetünk is, de ne akarjunk útközben variálni, mert ha valami, akkor ez a teszetoszáskodás tutira elvonja a figyelmet az útról. A Waze-ben összehozni egy jelentést (dugó, trafi, akadály) külön művészet, teljesen egyértelmű, hogy a Google abszolút nem készítette fel a felületet arra, hogy érintés nélkül akarja bárki is vezérelni.

Ez pedig rendesen kinyírja az egyébként frankón átgondolt és a tárcsára-gombokra optimalizált fedélzeti rendszer kezelhetőségét. Eddig a pontig ugyanis (leszámítva a rettenetesen nyögvenyelős szövegbevitelt) a Mercedes fedélzeti megoldása kifejezetten kellemes társnak bizonyult, de még akkor is képtelenség bosszankodás nélkül a csatlakoztatott okostelefon funkcióit üzemeltetni, ha az ember igyekszik a hangvezérlésre támaszkodni. És akkor még nem indítottunk el egy Spotify-t, egy DS Audiót, vagy bármi egyéb, Android Autóval kompatibilis alkalmazást, ahol a fejlesztők álmukban sem számítottak arra, hogy egy prémium márka modelljében a végfelhasználó arra lesz kényszerítve, hogy tekergessen és döntögessen egy tárcsát, simogasson egy tapipadot és nyomkodjon mindenféle gombokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!