Fő kijelző
A középkonzol roppant letisztult, lehet kapcsolgatni a klímát, illetve akadnak dedikált gombok a menürendszer bizonyos funkcióihoz (navi, rádió, média, telfeon, beállítások), viszont a kijelző nem érintésérzékeny. Hiába tapogatja az ember rutinból, csak azt éri el, hogy maszatos lesz a kép. A Mercedes szerint rengeteg kutatás alapján arra jutottak, hogy a tapicskolás balesetveszélyesebb, mint a kezelőszervekkel történő mütyürkézés, ami bizonyára így is van addig a pontig, amíg el nem jutunk oda, hogy szöveget kéne bevinni.
[+]
Nyilván németül, angolul és egy sereg nyelven támaszkodhatunk a hangvezérlésre, de ez — szokás szerint — magyarul egy mukkot sem ért, legalábbis a gyári rendszernél így van. Annyi szerencsénk azért akad, hogy az Apple CarPlay és a Siri párosa, valamint az Android Auto navigációs megoldásai is egész jól felfogják, ha magyarul diktálunk be egy címet, de a beépített navi ebben nem partner. Ha az ember szeretne bevinni karaktereket, akkor két lehetősége akad, vagy az óriási, előre-hátra is billenthető tárcsával tekerget, mintha egy különösen bonyolult széfet akarna kinyitni, vagy pedig a fentebb kialakított érintőpadon próbál karaktereket rajzolni, mert elvileg ezt is lehet. Nagyon hosszas küzdelemmel sikerült bevinnem az alábbi címet: “+!,i”, ami egyébként “Budapest” akart lenni, de hát így sikerült. Lehet, hogy zaklatottabb lelkiállapot mellett annyira felhúzza magát a tulaj, hogy zsigerből beáll a mozgássérült parkolóba keresztbe.
[+]
Szóval maradt a tekergetés, ami annyiból egyébként nagyon igyekszik szó szerint a kezünk alá dolgozni, hogy kontextuálisan csak azokat a betűket ajánlja fel, amelyeknek értelmük is van, az előzmények listájából és a környező, potenciális célpontokból is megpróbál gyorslistát mutatni, hogy abbahagyhassuk a tekergetést, de menet közben szerintem ez a megoldás pont sokkal több figyelmet követel a vezetőtől, mint az érintőkijelző tapogatása. Ha viszont az ezzel kapcsolatos ellenérzéseinket félre tudjuk tenni, akkor amúgy egy nagyon átgondolt menürendszert kapunk.
[+]
A főképernyő áttekinthető, hat csoportra osztott funkcionalitással. A navi az első, ami a Here adatbázisát használja és miután az autóban van eSIM, ezért a forgalmi információkat is megpróbálja a tervezés során figyelembe venni, de elég kevés sikerrel. Szögesen az ellenkező irányba óhajtott vinni, mint a Waze, aztán ahogyan követtem a telefonos app utasításait a Merci rendszere is rájött, hogy 10 perccel rövidebb lesz az út, erre a navira nem tenném fel az életem. A következő menüpont a rádió (ezt talán nem kell magyarázni), majd a média, ami elsősorban a zenelejátszást takarja USB-ről, illetve Bluetooth kapcsolaton keresztül. A számok között lehet lépkedni a kormány tapipadját használva is, a hangerő is vezérelhető így, de a számlistát Bluetoothon nem olvassa be, váltásnál csak azt írja, hogy “Médiafájl +1”.
Ezt követi a telefonos kapcsolat menüpontja, amiről bőven lesz szó a következő oldalon, majd az autó és a rendszer beállításai. Itt minden elektronikai hókuszpókusz kapcsolgatható, a külső és a belső fények (ez utóbbi 64 színárnyalatot vehet fel), a vezetés segítő asszisztensek (éberségfigyelő, sávkövető stb.), vagy mondjuk a parkolási segéd, ami párhuzamos és merőleges parkolásnál is tök magától beteszi a kocsit a megfelelő méretű helyre. Az autó körkamerás rendszert kapott, amivel tökéletesen lehet manőverezni akkor is, ha centizgetni kell, jó felbontású a kép, este is minden remekül látható. Ha valamelyik szenzor akadályt érzékel, akkor egyből kukorékol minden, de határozottabb gázadással felül lehet bírálni a figyelmeztetést, nekem erre szükségem is volt, amikor az egyik első szenzor (hat darab van elöl) koszos lett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
