Biztonság, verziók
A rádiós kapcsolat számára fenntartott frekvenciasávot 79 darab 1 MHz-es csatornára osztották fel. Minden egyes adatcsomag más-más csatornán utazik, oly módon, hogy az átvitel során a vivőjel adott frekvenciák között ugrál (frekvencia hopping), másodpercenként maximálisan 1600-szor. Ez az átviteli megoldás jelentős mértékben csökkenti az adatcsatornák közti interferenciazavarokat. A technológia működésének ismeretében elvileg könnyedén el lehetne csípni a levegőben közlekedő adatokat, azonban a szabvány megalkotásakor erre is gondoltak. A dolog egyik része rendkívül egyszerű: minden Bluetooth eszköz rendelkezik egy PIN-kóddal, ami komolyabb eszközök esetén minden esetben a felhasználó által beállítható számsor, és csak akkor jöhet létre két eszköz között a kapcsolat, ha mindketten ugyanazt a PIN-kódot állították be. A biztonság másik eleme a titkosítás, így mások számára hozzáférhetetlenné tehetjük a rádióhullámok hátán vitt adatainkat. A titkosítási kulcs hossza 40 vagy 64 bites lehet.
Jelenleg egyre több és több eszköz kommunikálhat már Bluetoothon keresztül. Az átlagember leggyakrabban mobiltelefon és headset kapcsolatára gondol a Bluetooth hallatán, és nem véletlenül. Minden gyártó sorra jelenteti meg az ezen a technológián működő eszközeit, egyre szaporodnak a Bluetooth képes laptopok is, amelyekkel könnyen összekapcsolható mobiltelefon, vagy akár nyomtató, a nyomtatóval digitális fényképezőgép, és a sort hosszasan lehetne folytatni. Az eszközök elterjedésével együtt megérkezett a Bluetooth 2 szabvány, amely már 3 Mbit/s-es adatátviteli sebességet biztosít. A szabvány szinte tökéletesen kompatíbilis lefelé, a Bluetooth 2.0 képes kommunikálni az 1.1-es és az 1.2-es verzióval, ám problémák léphetnek fel, ha az eredeti, 1.0-s szabványt ismerő eszközt próbálunk egy modern, 2.0-s verziószámú Bluetooth eszközhöz kapcsolni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
