Új hozzászólás Aktív témák

• #1809 console aktív tag lao ce #1801

  Új Válasz 2006-09-04 14:17:45 #1809

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  console

  aktív tag

  válasz lao ce #1801 üzenetére

  Elsősorban nem Neked szántam, amit írtam. Tulajdonképp fogalmam sem szokott lenni róla, hogy miért érzek késztetést ilyenkor ilyen írásokra. Többször is feltettem már magamnak a kérdést, aztán a kérdés feltétele után néhány nappal megkaptam a választ - emailen írt valaki a világ másik végéről, hogy ''Pont ezt kellett hallania, és Pont most'', hogy egy bizonyos felismerés lehatoljon lénye mélyéig. Túl sokat nem fogok pötyögni ide, abban biztos lehetsz, hisz alapvetően próbálom minden aktuális mondandóm néhány monológba beleszúrni, és nem szeretem ismételni magam - hisz annyira nem életszerű az ismétlődés! Továbbá nem akarok beállni a hitrendszer-definiálók, és a nagy filozófiagyártók végtelen sorába. Ha vitatkoznék bárkivel, bármiről, vagy elméleteket gyártanék, csakis a tapasztalatok valódi hiányáról árulkodnék.
  Ezért inkább a tapasztalást helyezem előtérbe - ha valaki akar, ugorhat! Én csupán arról tájékoztatom őket, hogy létezik ilyen lehetőség is. Az igaz, hogy a tartalom miatt több olvasat szükséges, hogy az összes mondat pontos értelmet nyerjen, de így érzem egésznek a mondandót a maga korlátaival és korlátlanságával.
  Sosem tudhatom, éppen kinek melyik mondatra lesz szüksége.
  
  Úgy emlékszem nem válaszoltam alapvetően semmire, talán nem is állt szándékomban. Ha valamire válaszolni lehet, csak azt jelzi, hogy már a kérdés rossz. Egy kérdésre nincs egyöntetű egységes válasz. Minimum kettő van, amiből az egyik a másiknak pont a fordítottja. Ez az elme dualisztikus játéka. A szavak pedig elmejátékok.
  Az egót és az elme felépítését kezdtük boncolgatni, de egyértelmű választ nem lehet adni ebben a kérdéskörben. Bár metafizikával megközelíthetjük. Annyit biztosan tudhatunk, hogy az elme több állapottal rendelkezik. Mikor ébren vagyunk (most), él egy bizonyos állapotot. De amikor álmodunk, akkor is létezik - sejtelmünk van róla. A nagy kérdés egyelőre, hogy vajon, mikor alszunk, de nincs álom, akkor is létezünk - vagyis van-e egy részünk, ami akkor is létezik? Valószínűleg igen, egy nagyon kósza sejtelmünk van... hisz ha felébredünk, sejtünk valamit, amint visszatér az elme a maga időfelfogó képességével. Ami visszatér reggel, identitástudat, na én azt hívom egónak. De amiről álmodunk, lényegében az is az egó, csak a másik, feldolgozatlan ''oldala''. S noha az idő csak az ember gondolatai közti távolság, az ego igazából az időérzékelés témakörét öleli fel... ha nincs ego, nincs idő.
  S a nagy kérdés az, hogy vajon létezik-e ébrenlét a mélyalvásban? Ezt kell kideríteni, ha valaki az önismeret útját akarja megjárni.
  Azt már tudom, hogy ébrenlét létezik az álomban, de itt még nem tartok... amit eddig átéltem... már önmagában varázslatos kaland volt... mindenkinek ajánlom.
  
  A vallásokkal az a ''bajom'', hogy több van belőlük. Ez pont olyan, mint létrehozni egy klubot. Ha az emberi elme (ego) létrehoz egy klubot, és behív 100 embert, az azt jelenti, hogy a rajta kívülállók már ''mások'', azaz a klubtagok valamiféle kiváltságosok. Amíg az emberek fejében vallások, ideológiák, filozófiák, hitrendszerek, országok, népek, tagok élnek, addig mindig ellentéteket feszítenek ki ember és ember közt. A gyűjtő-csoportosítófogalmak talán a legegocentrikusabb, legkárosabb szavak...
  Ha létezik egy úgynevezett egyedüli ''Igazság'', akkor annak egy természetadta lehetőségnek kell lennie. Hogyan is eshetne bármi is a természetadta kereteken kívülre? Bármilyen görcsös erőfeszítésbe foghatunk, nem találhatunk ki valami olyat, ami kívül essen a valóság keretein... ami van, az VAN... a VAN-on belül van.
  És ha létezik egy úgynevezett felsőbb hatalom, egy ''Isten'', aki a megértéséről híres, és a végtelen intelligenciájától, aligha fog majd múlandó tényszerűségek alapján megkülönböztetést véghezvinni - ugyanis erről szól az intelligencia, a Látásról. Ha efféle ego által létrehozott különbségtevésekről tenne tanúbizonyságot, csak azt fémjelezné, hogy még ő sem jutott túl az egón. A ''karma'' rendszere tökéletes bírálóbizottságként működik. Emlékszem én sosem vallások miatt figyeltem fel erre a büntető-jutalmazó-jelenségre / amintadok-aztkapom-játékra, csakis, mert érdekeltek a Természetet mozgató törvények, mindentől függetlenül - csak Láttam, hogy létezik. Ezért régen egyszerűen csak az energiamegmaradás többdimenziós kiterjesztéseként érzékeltem... most már tudom, hogy karmának hívják, és elég jól terjed a szó. Körülbelül ennyi, amit érdemes logikus úton elmondani a vallás(ok)ról. De ez is tapasztalatból kell, hogy eredjen. Az emberhez nem méltó, hogy kész elméleteket vegyen át és azokhoz ragaszkodjon - csakis a tapasztaláscentrikus Életvitel.
  
  No tehát ha létezik az az úgynevezett ''Igazság'', akkor azt nem különböző regényeket és science-fiction kategóriákat megszégyenítő könyvek, komplett hitrendszert kínáló jelenségek fogják kézbeadni (pláne nem a többezer éves, egóigény-szerint többszázszor elferdítettek), hanem az ÉLET, az ÉLET nevű játék, az Életben szerzett TAPASZTALAT. Ha valamit el lehet érni, akkor el is lehet veszíteni. Ha valamit létre lehet hozni, le is lehet rombolni. Emiatt ahol szavak jelennek meg, máris hamisak az elmondásuk pillanata után. 1 perc múlva már mindaz hamis lesz, amit most írok.
  Tehát az ''Igazság'' csakis egy tapasztalás lehet, amely szavakkal leírhatatlan...
  Amúgy is olyan törékenyek a szavak... örülhetünk, hogy bárki is felfog valami csekélykét abból, amit a másik próbál szavakba önteni.
  És ha létezik ez a ''valami'', akkor most is léteznie kell. És létezik is. A kérdés az, hogy meggátol-e minket az a rengeteg haszontalan és szüntelen gondolatsor a Látásában, vagy sem? A természetes állapotunktól csak úgy vagyunk képesek elszakadni, ha eltávolítjuk az egó kielégítetlen gondolatsorából felépített rétegeket. Az eltávolítás gondolata persze maga feszültséget szül, ezért az út mindenképp az Ellazulás. De az ellazulásra való törekvés szintén erőszak... Ez a nagy feladat... a törekvés nélküli törekvés, a cselekedet nélküli cselekvés megvalósítása.
  
  Kezdetben sokat segíthet a ''hit'' (és ebbe beleértek mindenfajta információt az tudománytól, az ''élj-dolgozz-családotalapíts'' világképdefiníciókon keresztül a vallásokon át a science-fictionig), csakis, hogy elrugaszkodhasson az ember az aktuális korlátaival határolt világképétől. De később mindenképpen teherré válik, le kell vedleni, ha tovább akarunk menni, mert kinőjük az adott hitrendszer korlátait - így válunk egyre korlátlanabbá. A lényeg, hogy sose ragadjunk le egynél, és mindenen menjünk át, amire kíváncsiak vagyunk (a kíváncsiság eleve egy megérzési jelenség).
  
  Az általános kötött meditációs gyakorlatokat azért tartom (már) nem hatékonynak, mert egyfajta függőséget szít, akár a drogok, alkohol, és a többi figyelemigénylő tevékenység. amúgy kétségtelen, működik, és szépen komótosan viszi lejjebb a (béta) agyhullámokat.
  Mert ha úgy éled a napjaid, hogy napi 2-3x csinálnod ''kell'', hogy megnyugodhass, az kialakíthat egy olyan általános hullámvölgyet, amikor a társadalmi élet egy pillanat alatt felzaklat... és noha ügyesen töröd magad, hogy azonnal visszakapcsolj... de mégis beláthatod, hogy nem sikerült önmagadnak maradnod az egész idő alatt.
  Persze ha sokat csinálod, idővel így is működik, hisz lejjebbtolódik az általános béta. De nekem nem vált be, és szerintem a legeslegtöbb ember számára ez egy lehetetlennel határos spirituális megközelítés, ugyanis a legtöbb ember elméje túlságosan is izgatott ehhez a ''meditálj''-megközelítéshez. Pláne, hogy ezek a bűvös szakszavak okvetlenül kiváltanak egy elméletgyártó procedúrát az elmében, hogy ''milyennek is kell lennie?'', és emiatt jönnek a problémák, hogy valakinek nem megy, vagy a bizonytalanság, hogy vajon jól csinálja-e? Ez a hátránya mindig az elméletgyártásnak, a névadásoknak - nagyon könnyen nagyon sok hamis ''tapasztalatot'' játszathat el az elme az emberrel.
  Szerintem rengetegen tévelyegnek ezekben a völgyekben. Persze amikor eljön az ideje, képesek lesznek továbblépni...
  
  Mivel az elme túlságosan igényli a jeleket, az érzékszervi tapasztalatokat, sokkal kézenfekvőbbnek tartom Tilopa híres útmutatóját kipróbálni, miszerint: ''Ne meditálj, hanem tartsd az elmét a természetes állapotában''. Kipróbáltam - bejött. Sokkal eredményesebben, mivel nem volt benne megkötés!
  Ha lehet így nevezni, hogy ''cél'' - bár ez eleve egocentrikus megközelítés - úgyis afelé lépkedünk, hogy a természetes állapotként minél mélyebb bétát, és magasabb alfát tarthassunk fent. Előbb-utóbb mindenképpen belassulunk a fizikaiban... így ez a módszer sokat segíthet is egyben önmagunk felvállalásában. Kizökkent-e a külvilág, vagy meg tudjuk tartani a ''lassúságot'', a figyelmet?
  
  Meditációban a vipasszana-féle légzés- és/vagy mozdulatfigyelő gyakorlatokat találom egyedül igazán értelmesnek. A kötött formák (márpedig általánosan a meditáció szóra egy kötött formát asszociálnak), hogy mozdulatlanul légy, vagy zárd el magad hermetikusan, vagy rekeszd ki magadból a világot eleve egyfajta merénylet az elmével szemben. Ez egy kicsit harcos, erőszakos megközelítésre utal - emiatt megfigyeléseim szerint könnyen visszaütheti az elme később az ezzel keltett feszültséget... Ideiglenesen eljátssza az elcsendesedést, de egy óvatlan pillanatban teljes erejével visszavághat.
  Szerintem sokkal értelmesebb inkább a barátunkká tenni, ismerkedni a működésével, kibékülni vele, és szép lassan közös nevezőre érni, érdekegyeztetést létrehozni.
  
  Ezek ''gyakorlása'' (természetesen csakis erőfeszítés nélküli!) után évekkel később bukkantam rá a Tudatos álmodás egyik alapmódszerére, ami aztán elvitte a pálmát. Kritikus világ-megközelítésnek hívják. Arról szól, hogy naponta egy jó 10-15x (vagy amennyiszer eszünkbe jut) magunkhoz szegezzük a kérdést: ''Miből tudom, hogy ez álom vagy valóság?'' Ez az egy mondat hatalmas űrt képes létrehozni az elmében. Ilyenkor érdemes egy percig körbetekinteni... a formákat vizsgálni, a színeket... vajon miből derülhet ki, hogy most álmodunk, vagy ébren vagyunk? Sok különbség nincs a kettő közt, mégis egy nap eljön, amikor az álomban hangzik el a kérdés. Az pedig gyökeres életszemlélet-változást hoz. Akármit is olvasott az ember előtte, a tapasztalatot nem tükrözheti semmi. Talán ekkor értjük meg alapfokon igazán, hogy mi is az a tudatosság. Addig még csak sejtelem az egész... Élet.
  
  Még egy jó utat tudok ajánlani tudatosságfokozáshoz, a Testbeszéd elemzését. Ha az embernek eszébe jut néha ezek közül egy-egy módszer, tökéletes képet kaphat arról, mi is az a fene nagy titok az agyhullámok süllyedésében. Ezen ''módszerek'' lényege, hogy változatosak, bármikor elő lehet őket kapni, és nem kell egyben 20-30percet rájuk szánni. Bár kétségtelennek tartom, hogy egy reggeli ''ima''/''meditáció'' valóban megszilárdíthat egy egész napra vonatkozó törekvést (ezt csinálom én is). De ehhez már el kell jutni oda, hogy tisztában legyünk az elcsendesedés jelenségével.
  Mindennek eljön az ideje.
  
  Az említett témákhoz ajánlott irodalom:
  Prof. Dr. Paul Tholey és Kaleb Utecht: Alkotó álom
  Robert Moss: Tudatos álmodás
  Allan & Barbara Pease: A testbeszéd enciklopédiája
  A. J. Christian: Mit keresett Isten a nappalimban?
  
  UI: Igen, körülbelül 4 éve voltam azon a kritikus ponton, amikor valami prédikátorként próbáltam meg hirdetni a tapasztalás(om) Igazságot kisebb körökben. Ez persze mindig csak arra tanúbizonyság, hogy az illető még mindig nem tud semmit róla - vagy ha tud is sem tudja igazán... éppúgy mint a pszichológus, aki egyszerűen csak ''jó'' könyveket olvasott. Ezért ma már alig beszélek... alapvetően nincs mit elmondanom. Aki megérett, úgyis tovább tud menni. Viszont ha késztetést érzek valamit elmondani, hát megteszem. Aki tudja, az tudja.
  A mostani hozzászólással be is fejeztem mindazt leírni, amit lényegesnek tartottam a témában. Többezer hozzászólást láttam már itt, de csaknem az egész egy végtelen filozófikus vitának bizonyult, ami értelemszerűen sohasem vezethet igazi eredményre, mert nem gyakorlati, ÜRES és lényegében tartalmatlan.
  Aki már felkészült az ugrásra, azt hidegen hagyja a sok elmefikció.
  Sokak eltévednek a filozófia útvesztőiben, de egy tapasztalásorientált megközelítés szilárd alapokat szolgáltathat a lényeggel kapcsolatban. Mert csakis a tapasztalás az Igaz. Ha létezne is valaki, akinek segíteni akarnék, valószínűleg kezdetben szavakat kellene használnom, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Ezért ennyit elmondanék neki... csakis, hogy megtanulhasson alapfokon halászni. De úgy érzem, ha ennél egy szóval is többet mondanék, már hazudnék.
  
  [Szerkesztve]

  .

Új hozzászólás Aktív témák