Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Auratech

    őstag

    válasz #71562240 #37231 üzenetére

    Műszakilag ez a felvétel egy fos. A zene boldogító hatása, ami megfogott. Az a nagyon felemelő folyamat, amit ez a kevéssé nőies, sőt gesztusaiban inkább tökös énekesnő ad a zenének és a zenészeknek, akik a boldogságtól összemosolyognak, adják magukból a legjobbakat.
    Az énekben ott a dráma, amit a természet ajándékának csodálata és a benne gyönyörködő ember esendősége feszít fel a hangokra. Az ének egy két hangja már-már bariton tónusú, miközben a visszatérő halk fődallamban éretten, gyönyörűen nőies. Mentes a maníroktól. Szerintem. A zenekart szépen viszi.
    Ez a nő nem díva, mégsem taszít. Idős és nem operál hangjában sem a nőiség adottságaival. Kicsit macsóleszbi. Ez jobban emlékeztet a bennem kialakult Farinelli karakterre, mint a fimbéli elbaszott főszereplő.
    Farinelli kutatásaim során alakult ki bennem az az elképzelés, hogy Farinelli hangjának mélyebb lágéi hasonlíthattak Stutzmann karakterére, miközben a magasakban messze fölémehetett C. B. nyitottságának, amit például Miklósa Erika berlini, hülye, alterdíszletes Varázsfuvolájának Éjkirálynő áriájában hallottam.
    A Serse egyébként 1738-ban csúfos bukás volt, öt előadással.

    [ Szerkesztve ]

    Auratech Field Recording

Új hozzászólás Aktív témák