Hozzászólok Aktív témák

  • acsati

    aktív tag

    Sziasztok!

    Van egy Sony Hifi-m, amibe tudok csatlakoztatni pendrive-ot. Viszont azt szeretném valahogy elérni, hogy ne pendrive-ról, hanem laptopról tudjam használni a Hifi-t (hangfalait).
    Nem értek a technikai részekhez, de egy ilyennel működne az, hogy ha összekötném a laptop-ot a hifivel, akkor a laptop-on indított zenék szóljanak a hifi-n?

    Esetleg valami más megoldás? (Sajnos a Hifi hangfalainak a dugói nem szabványosak, legalábbis számomra nem ismertek :D)

    [ Szerkesztve ]

  • Akos1994

    aktív tag

    Az említett módszer csak akkor menne, ha el tudnád érni, hogy a laptopod tárhelye mass storage-ként látszódjon, ami nem fog menni. és akkor sem tudnád laptopról vezérelni.
    Az lehet, hogy te nem ismered a csatlakozóját, de mi sem vagyunk gondolatolvasók, nem fogjuk kitalálni, hogy milyen egybeizéd van, ha lefényképeznéd a csatikat vagy leírnád a modellszámot akkor tudnánk segíteni...
    Amúgy nagy valószínűséggel van rajta AUX bemenet. Veszel egy 3,5mm jack APA - 3,5mm jack APA kábelt és összedugod az AUX-ot és a laptopod fejhallgató csatiját.

  • acsati

    aktív tag

    Először is köszönöm a válaszod!
    Másodszor meg milyen igazad van, eszembe se jutott az AUX-os megoldás... de sajnos nincs rajta olyan bemenet :( (nem értem miért)
    Erről a hifiről lenne szó, itt látni a hangfal csatlakozókat is, amiket megint nem tudnék szerintem összehangolni a laptoppal.
    Ezek szerint, akkor gondolom maradnom kell a pendrive-os megoldásnál?!

  • blattida

    nagyúr

    Nekem van olyan rendszerem, ami láncokból épül föl, ám a leggyöngébb eleme nem egy láncszem, ilyenkor mi a teendő?
    Ha ute kábelre cserélem az mtk kábelt, akkor is utópia, hogy borul ez a koncepció?

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • MasterMark

    titán

    Te jó ég, ezzel instant leégetnéd valamelyiket.

    USB-ből van egy master és egy slave. Nem lehet csak úgy összevissza összedugogatni bármit.

    There is no replacement for displacement

  • kammerer

    veterán

    Tetszettél volna forradalm rendszerváltást csinálni! (Csak a láncaidat veszítheted.)

    Lakott sziget-Bogár a hangyabolyban-Válaszd az életet

  • acsati

    aktív tag

    Na pont ezért kerestem meg ezt a topikot és tettem fel a kérdésemet, mielőtt kipróbáltam volna. :R

  • RetepNyaraB

    veterán

    Erre a gépre semmit sem dugsz rá, mert nincs bemenete sajna. Marad a pendrive...

    "I don't know half of you half as well as I should like; and I like less than half of you half as well as you deserve."

  • Perzeusz

    tag

    Oyan 100ezer körül melyek az ajánlott front hangfalpárok? Egyelőre csak erre lenne szükségem.
    Általános célok: zene + film. Mindkettő egyformán fontos. Mert neten ugye csak a külsőt látom. Plusz néha teszteket is. Van kifejezetten bestbuy?
    Jelenleg egy ilyen Kenwood erősítőm van, de valószínűleg lecserélném ezt is.

    [ Szerkesztve ]

  • Orlin

    addikt

    Ezt valaki tudja hogyan lehet kinyitni?
    Van benne csavaros rész,de nem jön le a burkolata...
    Köszi!

    ASUS K501L,Windows 10,Razer Abyssus 2, Xiaomi Mi A2 Lite,Kindle Paperwhite (5th Generation),

  • Ear001

    őstag

    Pedig ha azt lecsavarod, akkor lehet hozzáférni a kábelt fogadó részéhez.

  • #84221696

    törölt tag

    Felfelé tolod, ütközésig, majd eltekered jobbra, vagy a nyíl irányába. Ott van az ábrán.

  • Orlin

    addikt

    Közben sikerült :D Régen szedtem darabokra.Kb vagy 7 éve :D
    Köszi.

    ASUS K501L,Windows 10,Razer Abyssus 2, Xiaomi Mi A2 Lite,Kindle Paperwhite (5th Generation),

  • Ragadozó

    Ármester

    Monitor Audio, JBL, B&W hangfalakkal nem tudsz nagyon mellé nyúlni...de hallgatózni kell ;)

    Toyota Corolla Verso 1.6-1.8 kormány szervószivattyú eladó

  • Perzeusz

    tag

    Tudom, hogy hallgatózni kellene, de az nem olyan egyszerű. Ma elmentem pl médiába, de ott egyáltalán nem alkalmasak a feltételek a zenehallgatáshoz. (minden sarkon szól valami hangkeltő). Mindegy, legalább testközelben láthattam 1-2 dobozt. Szóval, ez a nekem való válasz, hogy nem tudok mellényúlni :)
    Amúgy ezekkel szemezgetek:
    - Dali Concept 6
    - JBL ES80
    - Mission m34i
    - Taga Harmony Azure F80
    - Castle Knight 5
    - Yamaha NSF160

    Mindegyikből csak a frontok. Zenére/filmre. Van olyan, amit hanyagolnom kéne? Vagy tényleg mindegyik jó?

  • Tamoo

    MODERÁTOR

    Senki nem tudja neked melyik tetszene a legjobban. Itt nincs olyan hogy best buy...

  • PrinceHerceg

    őstag

    Te meg mért forgatod ki amit mondok? :B

    Próbáld már meg jól érteni... :N

    [ Szerkesztve ]

    ♪ ♫ X-Fi + D.A.C ♪ < d[(^ ˛ *)]b > ♪ Xtreme Fidelity ♫ ♪

  • blattida

    nagyúr

    Túl sarkosan fogalmaztál, ezért nagyon magasra pattant a labda, amit Tamoo pusztán megfelelően kezelt, azaz lecsapta.

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • kammerer

    veterán

    Az első bekezdést te kevéssé fogod érteni, de a többiek igen:
    Andorra a múltkor megfogadta, hogy amíg nincs témaösszefoglaló, addig nem szajkózza a szokásos mondatait, amelyek kifejezetten vonatkoznának a kérdésedre, és amelyeknek a témaösszefoglalóban kell ugyebár bent lenniük. A bő egy hónap múlva (Karácsonyra, hehe) megjelenő témaösszefoglalóban majd részletesebben is tárgyaltatik, hogy hifis szempontból miért hibás a kérdésed és a válaszokra adott reakciód. Mától felgyorsítom a témaösszefoglaló közreadásához vezető utat a negyedik dimenziós "tanfolyam" folytatásával. Addig is most megszólalok "Andorra helyett".

    Innentől te is érted:
    Kammerer ezen topik munkájában már nem vesz részt, csak néha-néha jelentkezik "A takarító" képében, ha elvi okokból nagyon szükségét érzi egy kis "takarításnak". A kérdésedet ilyen elvi oknak látom, tehát "takarítok" egy kicsit, csak a leglényegesebbekre reagálva.

    Az eredeti kérdésed persze ebben a formában megválaszolhatatlan, hiszen a feltételektől és a körülményektől függően kb. egy-két-három-négyszáz olyan hangdoboztípus van, amely a 100ezer forintos kategóriában ajánlható. Ezt te is érezted (és persze tájékozottabb is vagy a hifiben, mint amennyire a kérdésedből látszana), ezért próbáltál egy-két támpontnak látszó feltételt megadni, de ezek csak támpontnak látszók. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy ezek a "támpontok" eléggé összezavaróak is, hiszen ez egy hifi topik, itt zenére keresnek az emberek eszközöket, tehát nem front hangdobozokat keresnek, hanem sztereó hangdobozpárt, vagyis nem "zenére+filmre" keresnek, merthogy a két cél összeegyeztethetetlen, bárhogy is próbálják a gyártók összeegyeztetni a fogyasztói szempontok mentén - ugyanis a "filmre keresek" kitétel ugyebár nem azt jelenti, hogy Tarkovszkijt, Szokurovot, Paradzsanovot, Aszkoldovot, Germant, Bunuelt, Godart-t, Resnais-t, Bergmant, Jelest, Jancsót, Huszárikot, Fábrit, Antonionit, Pasolinit, Jarmant, Vajdát, Langot, Fassbindert... akarsz velük "hallgatni", hanem Die Hardot, Star Warst, Matrixot, Mission Impossible-t..., amelyek nem csak a dramaturgiai és képi fordulataikban, hanem a hangi eszközeikben is mesések, távol állnak a valóságtól, tehát még csak nem is low-fidelity-k, hanem kifejezetten anti-fidelity-k.
    Nincs tehát - kifejezéseddel élve - "kifejezetten best buy" hangdoboz, hiszen a jobban sikerült sokszáz típus közül ki-ki a saját 20-30-40-50... típusát választaná ki, amelyek előnyös tulajdonságai leginkább tetszenek számukra, és a hibáik a legkevésbé zavarják őket. Mindezt persze lényegében te is tudod, azért kérdeztél ilyen óvatosan, ami helyes. És akkor még a személyes ízlésen túl ott vannak a további számos kérdések, hogy milyen jelenlegi és leendő hangrendszerbe, (esetleg milyen zenére), milyen akusztikai körülmények között... stb. Ezt is tudod, azért említem mégis, meg úgy magyaráztad félre Ragadozó kolléga mondatát, mintha mégse tudnád. Ő ugyebár azt írta, hogy [a felsorolt márkájú] "...hangfalakkal nem tudsz nagyon mellé nyúlni...de hallgatózni kell. ", ami féligazság, hiszen nagyon is mellé tudsz nyúlni, másrészt a mondatának az a lényege, hogy hallgatózni kell - hiszen enélkül főleg nagyon is félre tudsz nyúlni, nem ismervén a saját igényeidet, és hogy ezen igényeket egyáltalán mennyire képesek kielégíteni a megcélzott árkategória neked leginkább tetsző típusai, tehát még azt se tudhatod, hogy a megcélzott árkategória jó-e egyáltalán neked, lehet hogy feleslegesen drága, lehet hogy túl olcsó. Ragadozó kolléga mondatát ("...nem tudsz nagyon mellényúlni.") ráadásul így alakítottad át: "Szóval, ez a nekem való válasz, hogy nem tudok mellényúlni." Hát már hogyne tudnál mellényúlni?! Nem kicsit, nagyon! Persze ezt is sejted, tudod, hiszen az általad készített, elég kulturált hangdobozjelölt-listából is látszik, hogy nem most léptél le a falvédőről, vannak fogalmaid arról, hogy mely márkák típusai között lehet megtalálni a neked valókat. Tehát hallgatózni, hallgatózni, hallgatózni!!! - erre például alkalmasak a hifi-audiofil kereskedések (és a hobbitárs ismerősök-ismeretlenek), szemben az általad kibúvó ürügyként felemlegetett Media Markt-tal.

    Üdv: A Takarító

    .............................
    A fentiek elijesztő hatásához képest (amely elijesztés eredetileg Andorra szerepe lenne), konstruktív megjegyzés:
    Amíg Kammerer részt vett ezen topik munkájában, sokat igyekezett segíteni a hozzád hasonló "konkréttanácskérőknek" "konkréttanácsadással". Amióta Kammerer nem dolgozik e topikban, azok, akiket érdekel Kammerer véleménye, megkeresik őt privátban, és elbeszélgetnek vele ilyesféle "konkréttanács" ügyekben is.

    Lakott sziget-Bogár a hangyabolyban-Válaszd az életet

  • LW

    őstag

    Overkill ez a megnyilvánulás és felesleges a személyeskedés, de mindenképp iránymutató.

  • andorra

    őstag

    Ez csak egy fecni! Nincs is rendesen aláírva.
    Konkrétan mondd meg, melyik hangdobozzal van bajod, akkor majd azt meghallgatjuk.

  • kammerer

    veterán

    Szerintem is felesleges a személyeskedés - tőlem pedig idegen is. Ezért nem is került ilyesmi a mondandómba - se szándékában, se eredményében. Nem értelek.

    (#53022) andorra: Már évek óta hiába közvetítem a figyelmeztetéseket, hogy a Magneplanar MG1.5 QR, a REL Q100E, Audiolab 8000 elő-végfok, A Cambridge Audio Streammagic, az Alisca ASP, az Audioquest Carbon..., mind olyan gyakorlatot folytatnak, amely a hifi korrumpálása miatt nem felel meg a kívánalmainknak. Azt azonban nem hozhatom nyilvánosságra, hogy a kitiltási listán szereplő hat név megegyezik-e ezzel a hat névvel.

    [ Szerkesztve ]

    Lakott sziget-Bogár a hangyabolyban-Válaszd az életet

  • nuke7

    veterán

    :DD

    https://youtube.com/user/nuke7 --- ---- ----- https://discord.gg/6byFupz

  • Perzeusz

    tag

    Köszi a részletes és "iránymutató" választ! Egyébként én nem éreztem ezt személyeskedésnek.
    A topikban való elmerülés után sajnos rá kellett jöjjek, hogy mi nem igazán azonos bajnokságban játszunk :)
    Én valószínűleg soha nem leszek olyan megszállott az igényes hangzás terén, mint itt a többség.
    Jelenleg egy Kenwood KRF-V5050D erősítőm van, meg egy pár Jamo Studio 180 hangfalam. Ennyi. CD-lejátszó, számítógép, ill. egy AC.Ryan médialejátszó a bemenet.Mikor melyik. Meg vagyok én ezekkel elégedve, szeretem őket hallgatni. Csak most elhatároztam, hogy beszerzek egy másik rendszert. Erősítőt is, meg egy front álló hangfalpárt.
    De megfogadom a tanácsod, és meg fogok hallgatni néhány hangfalat élőben is. Persze, ehhez meg sok idő kell... :)

  • kammerer

    veterán

    Persze, nem kötelező az embernek elkötelezett hobbistának lenni, és éppenséggel lehet "instant" tanácsot is kapni, akár ebben a topikban is, ha éppen jelen vannak olyanok, akik hozzá tudnak szólni az adott kérdéshez. De érdemes ügyesebben kérdezni (vázoltam számodra ennek a módját), no és a jó kérdezéshez is jót tesz a tapasztalat, hogy az ember ismerje valamelyest azt, amiről kérdez - hifiben ez különösen fontos, az említett számtalan variációs körülmény, az egymás ellen dolgozó paraméterek miatt. No persze vannak "abszolút" minőségi különbségek is sok-sok készülék között, ám egy adott kategórián belül mégiscsak elsősorban az ízlés, és a felhasználási körülmények befolyásolják, hogy adott "ajánlott" készülékek körén belül kinek melyik típus mennyire jó vagy nem jó. Például, lehetőleg vagy (valamilyen) zenére vagy pedig filmre keres az ember, mert ezek a paraméterek egymás ellen dolgoznak, mint ahogy a hifi paraméterei, szempontjai sokszor egymás ellen dolgoznak.
    Ahogy jeleztem, "általánosságban" a listád is jó (a Tagát még nem hallottam), de azt a lehetséges tanácsadók az általad megadott kevés adat alapján nem tudhatják, hogy konkrétan neked melyek lehetnének valószínűleg a legjobb kompromisszumok. Most még te se igazán tudod, hiszen ahogy mondod, nincs hozzá tapasztalatod, hogy milyen hangképeket szeretsz inkább a különféle kompromisszumok közül - és hogy ugyanazon készülék mennyire másképp tud szólni más-más rendszerekben, más-más akusztikai körülmények között, más-más fülek számára...

    [ Szerkesztve ]

    Lakott sziget-Bogár a hangyabolyban-Válaszd az életet

  • kammerer

    veterán

    Folytassuk tehát a negyedik dimenziós tanfolyamot. Már csak néhány rész van hátra, de a végén vizsga lesz! Vizsgálódhatunk, hogy a CD "meztelenül" jó-e vagy "ruhában", milyen irányhatásai vannak a zenehallgató szobánknak (lakásunknak, házunknak...), milyen alátétanyagok mit okoznak, no és a topik egyik kedvenc témája, hogyan értelmezendő és használandó a kábelek irányhatása. Uccu neki!

    Előzmények:
    (#49702) kammerer
    (#49705) kammerer
    (#49706) kammerer
    (#49708) kammerer
    (#49814) kammerer
    (#49963) kammerer
    (#50145) kammerer
    (#50201) kammerer
    (#50203) kammerer
    (#50333) kammerer
    (#50523) kammerer
    (#50788) kammerer
    (#51011) kammerer
    (#51115) kammerer
    (#51772) kammerer
    (#52132) kammerer
    (#52498) kammerer

    ..........................

    Alább a Szerkesztő számol be a 4. Dimenzióban tett utazásairól, a
    High Fidelity "megmagyarázhatatlan" jelenségeiről. Mivel ezek részben
    vagy egészben kívül esnek a klasszikus elektroakusztika
    érvényességének körén, Olvasóinkban idegenkedést ébreszthetnek, s
    csökkenthetik lapunk műszaki tesztjeinek hitelét. Nyomatékkal
    leszögezzük: mérnök munkatársaink csakis azzal járulnak hozzá ezekhez
    a cikkekhez, hogy résztvesznek a szeánszokon - és borzadoznak. A
    szerkesztő egymagában vállalja munkájának minden ódiumát.

    FESTŐ ECSETJÉRE KÍVÁNKOZIK...

    Az emberek ragaszkodnak megszokott képzeteikhez, minden új
    jelenséget vissza akarnak vezetni a már ismert fogalmakra. Ez egyben
    tudományos alaptörvény is ("Occam borotvája" ), és valóban iránytűje
    az emberi gondolkodásnak - egy bizonyos határig, ahol aztán csődöt
    mond, és kerékkötőjévé válik minden további fejlődésnek.
    Ezt a szindrómát vélem én megfigyelni a brit hifi-sajtó
    legnevesebb személyiségein, akik Peter Belt megfigyeléseit mint
    agyrémet, elutasítják, elsősorban azért, mert Belt ideológiája
    alapvetően új fogalmakon épül (hogy helytálló-e, az más kérdés).
    Ugyanakkor kapva-kapnak bármilyen újkeletű találmányon, ha annak
    szerzői ésszerűnek vagy pláne tudományosnak álcázott magyarázatot
    kreálnak, bármily kényszeredett legyen is az. Ez történt legutóbb a
    CD-korong élének tintázásakor: Belt Szivárvány-effektusáról hallani
    sem akartak, viszont dicshimnuszt zengtek egy másik cég Zöld
    Filctolláról, amely "visszaveri a lézersugarat a lemez éléről és
    ezáltal növeli a letapogatás biztonságát". A legújabb mozgalom
    szóvivői is hasonló érvekhez folyamodnak. Azt állítják, hogy a (CD
    tetején a fémréteg nem blokkolja eléggé az alulról tapogató
    lézersugarat, de ezen könnyű segíteni: fesd feketére a CD-korong
    címkéjét!
    Nekem hivatalból kötelességem kipróbálni minden effajta praktikát,
    de most már nem mertem "éles tölténnyel lőni". Gondoltam, mielőtt
    megint összemázolnám a saját lemezeimet (pláne feketével! gyászos
    ötlet), előbb próbalemezekkel fogok kísérletezni. S mivel én módszeres
    ember vagyok, kipróbálom a összes többi színt is. A föstögetéshez nem
    érzek tehetséget, az lenne a legjobb, ha a korongokat még a gyárban
    mázolnák be, azon frissiben, ahogy lekerülnek a gyártósorról.
    Fohászkodni olyanokhoz szokás, akik glóriát viselnek (a fejük körül,
    vagy legalábbis az emblémájukon. Nos, a Glóriások meghallgatták
    fohászomat, és elláttak bőven próbalemezzel: címkéssel-címkétlennel,
    feketével-fehérrel, pirossal-zölddel, kékkel-lilával, továbbá sárgával
    és barnával, ez összesen 10-féle. A korongok (amelyekről egyébként
    Mozart-fuvolaversenyeket hallunk Drahos Béla és a Concentus Hungaricus
    előadásában) egypetéjű ikertestvérei egymásnak, semmi sem indokolja,
    hogy ne szóljanak tökéletesen egyformán.
    Dehát nem szólnak egyformán. Mind a tíznek megvan a maga
    Jellegzetes karaktere vagy legalábbis színezete (most már auditív
    értelemben). Tíz dolgot nagyon nehéz összevetni egymással, az
    egyszemélyes szeánsz eredményéért nem vállalok felelősséget.
    Benyomásaim szerint összesen hárommal érdemes komolyan foglalkozni:
    ésszerű okokból a címkéssel (amely a boltban is kapható), aztán a
    címkétlennel és a feketével. Én ezt hallottam róluk:
    Címkés. Alul a mélyek nincsenek megfogva. A magas tranziensek sem
    elég jók. A fuvola szép, életszerű, de túl közeli, a két hangszóró
    közé jön.
    Csupasz. Tranziensebb, igazibb, levegősebb. Muzikálisabb: már
    lehet "lábbal dobolni az ütemét".
    Fekete. Totális ellentéte az előzőknek. Markáns, lényegretörő,
    száraz, közel jön, analógosabb - az analóg igazi előnyei nélkül.
    Sávhatárolt. Picit érdes. A mennyezet teljesen elvész, a hangkép lejön
    a két hangszóró közé. Kiegyenlített hang, csak egysíkú, nem hallani a
    hangszerek közötti különbségeket, az árnyalatokat. Aki a CD-hangot
    egyébként nem szereti, lehet, hogy erre szavaz. Nekem hamar elmegy
    tőle a kedvem. Izgalmasan szól - és mégis álmosít.
    A többi színről ez a véleményem:
    Fehér. Nyitottabb a feketénél, de érdesebb nála. Ez van a
    legközelebb a csupasz lemez tónusához, de nem lágy, inkább érdes.
    Lila. Nagyon furán szól. Roppant zavaros. Bejön a szobába, mint a
    fekete - és érdes, mint a fehér. Sárga. Ez a legrosszabb. Borzasztó
    PWB-zavarhatás, valami bántja az ember fülét, vagy nem is a fülét,
    inkább a tudatát. Csúnyán, szétesően szól. Kék. Markáns, de nem
    zavaros (ebből a szempontból a fekete volna a legjobb, az a legkevésbé
    zavaros és a leginkább stabil), a kék viszont nem vágja annyira a
    magasakat és a levegőt. De ennek is kevés a hangszíne, és ez is
    túlságosan bejön a szobába. Barna. Érdes és üres. Széteső. Piros. Egy
    fokkal jobb a sárgánál. Zöld. Egy fokkal jobb a pirosnál, de durva és
    érdes.
    Annyiszor tévedtem már, a saját fülemben sem bízom igazán. Tehát
    mások fülével is ellenőriztettem, merre esik az igazság. inkább a
    nulla szín, avagy inkább a fekete szín irányába. Akit meghallgattam, a
    csupasz lemezre szavazott - az önbizalmam kezdett visszatérni. Sőt,
    végül egy reprezentatív ellenőröm is akadt, mindjárt elmondom, honnan.
    Küldtem egy-egy 10 darabos készletet a Hi-Fi News és az Audiophile
    szerkesztőinek, hogy tegyenek próbát a színes korongokkal, és döntsék
    el, melyik szól jobban: az, amelyiknek tökéletesen fedett a felülete
    (fekete, kék, barna, sötétlila), avagy éppen ellenkezőleg, az,
    amelyiken egyáltalán nincs festék. Az előbbi esetben a magyarázatot
    megadhatjuk az elektroakusztika hagyományos fogalmaival, a második
    esetben viszont el kell fogadnunk, hogy ezek a fogalmak nem működnek
    kielégítően. Nos, a Hi-Fi Newstól épp az imént kaptam választ. A
    szerkesztő, Steve Harris bölcsen megkerülte az egész dilemmát,
    amennyiben a levelet a korongokkal átpasszolta Christopher Breunignak,
    a zenei rovat szerkesztőjének, feltehetőleg, mert ő az egyetlen ember
    a szerkesztőségben, aki fogékony a Peter Belt téveszméire. Breunig ezt
    írta nekem:
    "Érdeklődéssel olvastam levelét, és éppen most hallgattam meg
    (több alkalommal is) négyet a CD-k közül, a feketét, a pirosat, a
    normál címkéset és a csupaszt. Igen, hallottam a különbséget! A többi
    színt még nem hallgattam meg, de a négy között ez a minőségi sorrend:
    1. csupasz, 2. piros, 3. normál, 4. fekete. Egyáltalán nem voltam
    meglepve, mert van egy gyártás előtti DG-lemezem, nyomtatás nélkül, és
    az lényegesen jobban szól, mint a szokásos sárgacímkés. Peter Belt
    (PWB) akiről bizonyára olvasott, régóta hangoztatja, hogy a nyomtatott
    címke rossz dolog, és más revüírók is felfedezték, hogy a csupasz CD
    jobban szól a nyomtatottnál, mégha ugyanarról a matricáról származnak
    is."
    Hát ennyit a lézersugarak visszaverődéséről.

    IRÁNYVONAL

    Ebben nem vagyok egészen biztos, de azért elmondom. Annál is
    inkább, mert szeretném, ha tapasztalataimat megerősítenétek vagy
    megcáfolnátok. Arról van szó, milyen irányba fordítsuk a
    hangdobozainkat. Peter Belt felfedezése, miszerint a lakásban
    erőterek-erővonalrendszerek alakulnak ki (lásd Hifi Magazin 1990/1 ),
    mindennapos tapasztalatommá vált. Ha jól tudom, a radiesztéták szintén
    jeleznek nemcsak egy elsődleges, északdéli tájolású, hanem egy
    másodlagos erővonal-rendszert is, mely utóbbi a szoba falaival
    párhuzamos. Csak éppen ők egyfajta "térhálóval" számolnak, amelynek
    laza a szövedéke, "szálai" egymástól több arasznyira futnak,
    ellentétben a Belt által jelzett erőtérrel, amely viszont folyamatos,
    kontinuitást alkot. Mivel a hanglemezek, könyvek elforgatásával a
    hangképet mindig sikerül megváltoztatni, akkor is, ha néhány centivel
    odébb visszük őket, úgy gondolom, a bennünket érdeklő erőtér nem a
    radiesztéziáé, hanem nagyonis a PWB-é. (A radiesztétáknak ettől még
    szintén igazuk lehet, de az ő kijelentéseikért hadd ne én tartsam a
    hátam.)
    Már elmondtam, hogy az én szobámban az erővonalak hosszában
    futnak, és hogy nemcsak a lemezek, de a készülékek elforgatását is meg
    lehet hallani. Például a kis lapos Naim NAIT erősítő akkor szólt a
    legjobban, ha élére fektetve "menetirányba" állítottam. (Az Audio
    Innovations erősítőt viszont úgy kell fordítani, hogy a négy végcső
    által alkotott vonal ne legyen párhuzamos az erővonalak Miért? Csak.)
    És hát akkor a lényegre térek. A hangsugárzókat kétféleképpen
    szokás elhelyezni. Vagy párhuzamosan előre néznek, vagy pedig befelé,
    a sztereó szék irányába. A kétféle elrendezés eltérő hangképet ad.
    Teoretikusan nem lehet eldönteni, melyik a helyes. A legfontosabbnak
    tartott műszaki paraméter, a frekvenciaátvitel persze tengelyirányban
    a legjobb, de még ez is csak az elsődleges jelekre igaz, mert a
    másodlagos, többszörösen visszaverődő jelek már a szélrózsa minden
    irányából érkeznek, és egyensúlyi állapotuk véletlenszerűen alakul ki.
    Arról nem is beszélve, hogy a sztereofónia nem annyira a
    frekvenciaátvitel egyensúlyától függ, hanem inkább a
    fázisviszonyoktól, márpedig a legtöbb hangsugárzónak egyáltalán nem
    tengelyirányban optimális a fázisa (ha optimális egyáltalán). Aki ezt
    az egész dilemmát mégis mindenáron a frekvencia-balanszra szeretné
    visszavezetni, kérem, gondolja át, hogy a kétféle doboz-elrendezés
    hangtónusát behúnyt szemmel is gyorsan azonosítani lehet, a szoba
    bármely pontján, még akkor is, ha közvetlenül az egyik hangszóró elé
    ülünk. Tehát nem a frekvenciaegyensúly az, ami dönt.
    Térjünk vissza a szoba irányhatására. Fogadjuk el, hogy mint
    minden más objektum, a hangsugárzó doboz is keresztezi a szoba
    erővonalait, s ezáltal zavart idéz elő a térben. Ismeretes, hogy a
    kisebb dobozoknak általában szebb, tisztább a térhatásuk, a klasszikus
    fogalmak szerint azért, mert "nincs akkora felület a hangszóró körül,
    ennélfogva nincs annyi korai visszaverődés". Meglehet. De az az elv,
    hogy "minél kisebb a doboz, annál kevesebb erővonalat metsz,
    ennélfogva kevesebb zavart okoz", szintén összhangban van a
    valósággal.
    És nem is a térfogat az egyedüli faktor, amelyet figyelembe kell
    vennünk. Téglatest nyilván akkor simul a legjobban az
    erővonal-áramlatba, ha az oldallapjai párhuzamosak az áramlás
    irányával. Ebből a szempontból gyakorlatilag két egyenértékű
    elrendezés lehetséges, mert ha a párhuzamosan álló dobozokat 90 fokkal
    elfordítjuk, akkor is párhuzamosan fognak állni egymással és a
    falakkal (csak persze nekünk is 90 fokkal elfordulva kell hallgatnunk
    őket). Minden maradt a régiben - és a hangkép mégis tönkrement. "Mert
    ebben az irányban más a szoba akusztikája" mondaná a Mérnök. Igen ám,
    csakhogy 100Hz alatt egy normál méretű hangdoboz pontsugárzónak
    számít, minden irányban egyformán viselkedik, ennélfogva hiába
    fordítjuk el a hangdobozt, a basszustartományban nem volna szabad
    különbséget hallanunk. Pedig éppen az lesz a legnagyobb különbség,
    hogy az egyik irányban szép a basszus, a másikban meg nem annyira
    szép. A dobozok keresztmetszete mindkét irányban nagyjából azonos - ez
    nem okozhat akkora különbséget a hangképben, kell lennie még valaminek
    ezen felül. Ha sejtésem nem csal, ez a valami nem más, mint a
    hangszórók mozgásiránya. A mozgás az, amely egyik irányban besimul az
    erővonalak közé, másik irányban viszont metszi azokat, s ezáltal
    megzavarja a PWB-teret.
    Az én szobámban a "zenehallgatás tengelye" automatikusan egybeesik
    a "PWB-tengellyel". Ha a dobozok párhuzamosan állnak, a hangkép nyílt,
    szellős, lágy, kellemes, de kissé döglött és nem eléggé fokuszált.
    Valahányszor nekikezdünk egy egy szeánsznak, a dobozokat úgy 20 fokkal
    befelé fordítjuk, és ilyenkor a zene azonnyomban elevenebb lesz,
    megjön a testessége, a felső basszusa és a felső prezensze. Mindegy,
    hogy Spendor, Heybrook vagy JMlab, és mindegy, hogy kinek demonstrálom
    - csaknem mindenki erre a hangképre szavaz. Még én is. Minden egyes
    alkalommal belátom, hogy mégiscsak ez a helyes konfiguráció. Aztán a
    hallgatóság távozik... egyedül maradok a befelé fordított
    hangdobozokkal, próbálok zenét hallgatni velük... és azt találom, hogy
    nem megy, mert az összkép nyers, brutális, a vonósok szőrösek, és az
    egész túlságosan fárasztó. Még egy kicsit elkínlódom vele, aztán
    visszafordítom a dobozokat egyenesbe, párhuzamosra a falakkal. De hogy
    melyik hangkép a helyes... Talán könnyebben tudnék dönteni, ha csak
    elektromos-elektronikus zenét hallgatnék. Akkor biztosan az élénkebb
    változat nyerne.
    Habár ki tudja. Gyanús nekem az az élénkebb, reszelősebb hangkép.
    Emlékeztet egy régebbi kísérletemre, amikor 50 emberen próbáltam ki a
    telefontrükköt, vagyis hogy a szomszéd szobában kihúztam a
    telefondugót a konnektorból. A hallgatóság felének nem tetszett a
    varázslat eredménye, mert amikor a dugót kihúztam (s ezáltal egyfajta
    zavarhatást elhárítottam), a hangkép túlságosan lágy lett, nem volt
    elég eleven, nem volt elég dögös. Lehet, hogy megint ugyanaz a
    torzítás csap be bennünket?
    Hej, ha a helyes irányt a hifiben is olyan könnyű volna
    meghatározni, mint mondjuk egy domb tetején a szél irányát:
    megnyálazzuk az ujjunkat, felnyújtjuk a magasba, és máris tudjuk
    merről fúj a szél...

    TALÁLTAM VALAMIT

    Ebben nincs semmi rendkívüli, mert a hifisták sokat keresgélnek,
    márpedig aki keres, az talál. A Hifi Magazin olvasói is gyakran
    tudósítanak bennünket arról, hogy ez vagy az a fajta kábeltípus, ilyen
    vagy olyan fémformáció (tüske, alátét, műszaki rajzszeg, Hilti-szög
    stb.) az ő gyakorlatukban mennyire bevált. Ezeknek a felfedezéseknek
    eredendően az a lényegük, hogy valamely létező, boltban kapható,
    háztartásban megtalálható, filléres gyártmányról, amelynek semmi köze
    sincs a hifihez, kiderül, hogy mégis van köze hozzá, Nem kell
    megtervezni és legyártatni, hiszen már megvan. Minél egyszerűbb, minél
    értéktelenebb a szóbanforgó tárgy, annál nagyobb a rácsodálkozás
    öröme. Ez benne a sport.
    E felfedezéseknek (mint, sajnos, a legtöbb találmánynak a mi
    szélsőségesen empírikus hobbinkban) többnyire az a bajuk, hogy az
    egyik lakásban beválnak, a másikban meg nem. Vindikálhatom-e magamnak
    azt a jogot, hogy ami az én lakásomban történik, annak kiemelt
    jelentőséget tulajdonítsak? Nem vindikálhatnám, de hadd vindikáljam.
    Itt nem is az én lakásomról van szó, hanem a HFM szerkesztőségéről.
    Márpedig az misztikus hely. Kísértetek is járnak benne. Mutassam meg a
    lepedőjüket?
    Szóval, amit én találtam, az nem más, mint egyfajta alátét.
    Új hangsugárzónk, mint az Olvasó már tudja, állódoboz. Nem kell
    hozzá lábazat - de valami nagyon kell hozzá, mert ha csak letesszük a
    padlóra, zavarosan szól. Pláne, hogy a parkettát vastag padlószőnyeg
    borítja, s emiatt a doboz nem áll rajta stabilan. Rutinszerűen
    tüskékkel próbálkoztam, de valahogy nem váltak be igazán. A fémtüskék
    köztudomásúlag igen kritikus szerkezetek, néha egészen magasztosan
    széppé teszik a zenét, máskor tönkreteszik a hallgathatóságát.
    Mindenesetre "csinálnak valamit", és ez elég ahhoz, hogy az ember
    gyanakodva fogadja őket.
    Márpedig a hifi-berendezés tele van tüskékkel. A széles körben
    leginkább elfogadott hifi-bútorzat valamiféle vasállvány, alul-felül
    3-4 tüskével, aszerint, hogy hány lába van. Az alsó tüskék
    értelemszerűen a Padlóba fúródnak, a felsők pedig egy fából vagy
    pozdorjából készült lemezbe (amely esetleg azonos a hangdoboz
    aljával). Az alsó tüskék mindig hegyesek, a felsők nem mindig; néha le
    vannak gömbölyítve, vagy esetleg hiányoznak, Nem tudjuk, milyen
    mértékben kell mechanikailag "csatolniuk" az állványt a készülékhez.
    Sőt, Peter Belt fellépése óta már azt sem vehetjük biztosra, hogy
    valóban csupán mechanikai csatolásról van-e szó, s nem pedig valami
    egészen másról. Nem ismerjük az állványok hatásmechanizmusát. Csak
    elfogadjuk őket, mert jobb velük, mint nélkülük.
    Magam is elkészíttettem már egy csomó állványt, vasból, rézből,
    fából, balzafából; szögleteset és gömbölyűt, háromlábút és négylábút,
    klasszikusan arányosat és futurisztikusan idomtalant.
    Mindegyiknek megvolt a maga baja, a végén mindig visszatértem a
    "standard" kivitelhez, a vascsöveshez, azzal a meggyőződéssel, hogy az
    sem az igazi. Tüskékből is egész gyűjteményem van: vas, réz, bronz, 20
    milliméter átmérőjű, 30 milliméter átmérőjű, legutóbb sikerült szert
    tennem hatalmas, rozsdamentes, nem-mágnesezhető acélból esztergált
    kúpokra, csodaszépek - ezek szólnak a legborzalmasabban. Valószínűnek
    tartom, hogy a tüske egy fajta szükséges rossz: muszáj odatenni az
    állvány végeire (vagy a hangdoboz alá), hogy egy geometriailag
    pontosan meghatározott helyen tartsa a rendszert, de a lehető
    legkevesebb anyagból kell készülnie, éppen csak annyi vasat
    tartalmazhat, hogy be ne rezegjen. (Az egyetlen paraméter ugyanis,
    amelyet biztosan fontosnak kell tartanunk, a rezgésmentesség. Más
    kérdés, hogy a rezgés vajon közvetlenül, mechanikailag okoz-e bajt,
    avagy olyan áttételeken keresztül, amilyen a PWB-effektus, vagyis hogy
    a rezgés meg zavarja a PWB-teret, és azon keresztül az emberi aurát.)
    Akkor hát mit tegyek a hangsugárzó doboz alá? Puha anyagot nem
    tehetek, mert akkor inog, rezeg. A fémtüske kemény, megfogja a
    rendszert, kinyitja a teret, szétválasztja a prezensztartományt, de
    van egy sajátos durvasága, agresszivitása, amellyel nem tudok igazán
    megbarátkozni. Kipróbáltam egészen könnyű fémtárgyakat is, a
    legérdekesebben a nagyméretű, csőszerű ruha-patentek viselkednek, érzi
    az ember, hogy "nincs mennyiségük", a sokkal kevésbé színezik el a
    magastartományt, lágyabban és kiterjedtebben szólnak, de nem bírják
    "megfogni" a rendszert, nem adnak stabilitást, hiányzik belőlük az
    igazi basszus, a hangkép kiürül.
    Már régóta motoszkált a fejemben, hogy próbát kéne tenni valami
    más anyaggal, valamivel, ami nem fém, de viszonylag tömör és kemény -
    mint a különféle kerámiák. Az ötlet nem teljesen eredeti, tudomásom
    van bizonyos lekerekített, belül üreges kerámia-kúpokról, amelyeket
    egy japán hifi-cég ajánl a készülékek alá, s amelyekről egyik angol
    lapban olvastam pár sort. Mellesleg, hangdobozt is építettek már
    kerámiából. Csak hát amikor egy (számunkra) teljesen új anyaggal
    találkozunk, mindent elölről kell kezdenünk, végig, kell próbálnunk a
    legkülönfélébb variánsait (a téglától a cserépen át a porcelánig), a
    legkülönbözőbb formációkat (a hegyes kúptól a lapos alátétekig), és
    persze meg kell találnunk mindazokat a helyekét, ahol számításba
    jöhetnek. Én eddig semmi mást nem tettem, mint kipróbáltam egyetlen
    egy dolgot - de máris látok benne annyi fantáziát, hogy másoknak is a
    figyelmébe ajánljam.
    Nem tudom, kinek van haverja a téglaégetőben vagy a
    porcelángyárban, aki megcsinálná neki a próbadarabokat. Akinek nincs
    (és nekem sincs), az úgy találhatja meg a legkönnyebben alakítható
    kerámiát, hogy fog egy közönséges csempét, és széttördeli darabokra.
    Harapófogóval egészen jól lehet darabolgatni (üvegvágóval biztos még
    könnyebben, de úgy nem próbáltam). A csempében az az érdekes, hogy van
    az egyik oldalán egy finom zománcréteg. Az egy-másfél négyzetcentis
    csempeszilánkokat úgy csúsztattam be a hangdoboz alá, hogy a durva
    felületük a szőnyeggel érintkezzen, a zománcréteg pedig a fával. A
    doboz súlya meglehetősen rányomja az alátétet a szőnyegre, elég
    stabilan áll rajta, egyszersmind azonban (s nincs kizárva, hogy ennek
    még jelentőséget fogunk tulajdonítani) valamelyest el is válik tőle:
    vízszintes irányban el tudom csúsztatni, ha nagyon akarom. A tüskéhez
    képest, amely kissé belefúródna a fájába, a doboz valamilyen
    szempontból "el van csatolva" a csempétől.
    Az Olvasó nyilván sejti, hogy a csempedarabkák hatását
    drasztikusnak vélem (különben nem kerítettem volna ekkora feneket a
    dolognak). Először is, a hangkép levedlette azt a
    durvaságát-közönségességét, amely annyira jellemző a fémtüskékre (ott,
    ahol azok nem válnak be). A prezensztartománynak csökkent a szintje,
    visszanyerte normális arányait, nem csörgött többé, a magastartománya
    kellemesen kiterjedt, a basszusa pedig megnőtt. Van az angol
    hifi-zsargonban egy kifejezés: onenote bass, "egyhangjegyű basszus",
    azt jelenti, hogy a mélytartomány kissé sivár: éppen hogy csak
    megjelenik, és rögtön el is tűnik, ahelyett, hogy a kellő ideig jelen
    maradna a zenében. (Nem szabad összetéveszteni a jó tranziens
    átvitellel, a basszus "megfogottságával".) A JMlab OLymp alatt a
    fémtüske egyhangjegyű basszust produkált. A csempe-alátét növelte a
    basszus kiterjedését. Mondhatnám: analógosabbá tette a CD-hangképet.
    (Az Olvasó remélhetőleg felfigyelt rá, hogy a HFM szerkesztője, noha
    áttért CD-re, mindig elismeréssel nyilatkozik az analóg hangképről,
    sok szempontból továbbra is etalonnak tartja, mintaképnek, amelyet a
    digitális hangnak még utol kell érnie. ) A sztereofónia most már nem
    abban nyilvánul meg, hogy az egyes szólamok szépen elválnak egymástól
    egy nemlétező térben - jellegzetes CD-hiba, bár LP-ről is jól ismerem!
    -, hanem tágas, összefüggő tér alakult ki, amelyben mindennek megvan a
    helye. Az ember persze szkeptikus, először arra gyanakszik, hogy a
    basszustöbbletet valamiféle berezgés okozza, a hangdoboz
    instabilitása, merthogy geometriailag nincs annyira megfogva, mint
    amikor még egy tüske hegyével érintkezett. Igen ám, de ha a dobozt
    leteszem a szőnyegpadlóra, akkor még kevésbé áll stabilan - és még
    kevésbé van basszusa. Akkor már több van neki akkor, amikor a tüskén
    áll. A levegősebb basszust tehát nem a csempe produkálja, jobban
    mondva: nem produkálja, hanem lehetővé teszi.
    Mivel én a tüskék és a csempedarabkák hatásmechanizmusát nem
    igazán a mechanikai viselkedésüknek tulajdonítom (PWB-típusú hatásra
    gyanakszom), kipróbáltam csempe-alátéteimet másutt is. A
    lemezjátszó-asztalkák bevált szerkezetét, a tüskékkel ellátott
    csővázat elfogadom, logikus és praktikus konstrukciónak tartom, magam
    is ilyeneket használok az erősítő és a CD-játszó alatt. De nem vagyok
    biztos benne, hogy a fémtüskék és a falapok tényleg szeretnek
    találkozni egymással. (Még a hagyományos fogalmakkal is érvelhetnék
    ellene: talán nem érintkeznek elég stabilan, s megengednek bizonyos
    "mikrorezgéseket". Persze, ez is csak olyan spekuláció, mint a többi.)
    Szóval, a következő lépésben csempe-alátéteket raktam az asztalkák
    felső tüskéi és a készüléktartó falapok közé; a zománcréteg a falappal
    érintkezett. A hatás ugyanaz volt, mint az előbb, tovább
    analógosította a CD-hangot.
    Fura dolog, de nem váltak be a csempedarabkák az alsó, szőnyeg
    felé néző tüskék alatt. A hangkép pont az ellenkező irányban mozdult
    el: beszűkültek a sávszélek, kiemelkedett a prezensz, feszesebb lett a
    zene, nem volt már annyira komfortos. Túlságosan magára vonta a
    figyelmemet, "nem hagyott beszélgetni". (A Linn cégnek van egy ilyen
    szubjektív paramétere: ha jó a hangminőség, a zene eltűri, hogy a
    hallgatóság beszélgessen, a kettőnek nem szabad zavarnia egymást.)
    Hogy miért jó a csempe felül, és miért nem jó alul - ezt ne tőlem
    kérdezzétek. Inkább próbáljátok ki. Ha jó tippet adtam, váljon
    egészségetekre. S ha butaságot mondtam volna? Nem veszíttek mást -
    csak egy darab csempét.

    MERRE VAN AZ ERRE?

    Egy hétköznapibb téma: időközben visszatértem az egyeres
    kábelekhez, nekem valahogy mégiscsak ezek tetszenek jobban. Ez teljes
    mértékben szubjektív, mondhatnám magánügy - kinek a pap, kinek a
    papné. Sokan utálják a merev vezetékszálak hangját, mások odáig vannak
    érte - nehéz itt igazságot tenni. A különbséget úgy lehet
    összefoglalni, hogy a sodrott kábelek dúsan és piszkosan szólnak,
    falrengető felső basszussal és csörömpölő magasakkal, az egyeresek
    pedig tisztán, torzítatlanabbul, szélesebb sávval, viszont a hangképük
    kissé (vagy nem is olyan kissé) kiürül, nincs elegendő súlya.
    Valahányszor összehasonlítjuk őket, vendégeim többnyire a sodrottra
    szavaznak, és magam is hajlok elfogadni a véleményüket. Aztán ők
    elmennek, magamra maradok a kábeleimmel - és sürgősen visszakötöm az
    egyereset. Végtére, nem hifizni akarok, hanem zenét hallgatni.
    Annakidején, azóta már visszavont kábeltanaimban azt írtam: nem
    vonom kétségbe, hogy a speciálkábelek jobbak, de nekem addig senki ne
    beszéljen speciálkábelről, amig ki nem próbálta a szimpla, filléres
    merev rézhuzalt. Azóta annyi voltozott, hogy a hazai audiofil
    kerekedők jóvoltából alkalmam nyílt kipróbálni több tucat
    speciálkábelt. Megértem, aki ezeket választja de ami engem illet,
    köszönöm, nem kérek belőlük, megmaradok a merev huzalnál, legalábbis
    ami a hangszóróvezetéket és a hálózati csatlakozókábelt illeti.
    (Viszont az interconnect-nél még nem vagyok biztos a dolgomban.)
    Hogy milyen vastag legyen, azt nagyon körültekintően kísérleteztem
    ki. Beszereztem egy komplett szériát ugyanabból a kábelcsaládból,
    mindenben tökéletesen egyformák voltak (még a színük is egyforma volt,
    történetesen kék - erről majd lásd később! ), csak vastagságukban
    tértek el. Körülbelüli átmérőjük, illetve keresztmetszetük: 0,75mm,
    1mm, 2 kvadrát, 4 kvadrát, 6 kvadrát, 10 kvadrát - ez az utóbbi már
    olyan merev, mint egy vízvezetékcső, alig lehet meghajlítani, sokat
    bajlódtam vele. Az erősítő 2 méterre állt a hangdobozoktól, tehát a
    viszonylag vékony kábelek ellenállása sem volt túl nagy (0,75-0,8mm
    alá így sem láttam értelmét, hogy lemenjek). A hangsugárzó - a JMlab
    Olymp - olyan típus, amelynek kissé üres a felső basszusa, tehát
    elvben jót tenne neki a sodrott vagy legalább minél vastagabb kábel.
    Én viszont úgy éreztem, hogy a felső basszusnak (amely kétségtelenül
    együtt dúsul a kábelvastagsággal) súlyos ára van: egy kellemetlen
    nyomás a fülön, kezdetben ugyan alig lehet észrevenni, de néhány perc
    után már egyre inkább zavarja az embert a zenehallgatásban. A 0,75 és
    1,5mm közötti átmérőjűek jónak látszanak, "hangolni lehet" velük a
    rendszert. A 2 és 4 kvadrátos már agresszív, a 6 kvadrátos nagyon
    kellemetlen, a 10 kvadrátost pedig kínszenvedés hallgatni, szétmegy
    tőle az ember feje. Örömmel venném, ha valaki szakszerű
    elektroakusztikai magyarázatot adna erre a jelenségre. Magyarázat
    híján kénytelen vagyok arra gyanakodni, hogy minél vastagabb a kábel,
    annál drasztikusabb a PWB-zavarhatása.
    Én jelenleg 0,8mm átmérőjű drótot használok. Igaz, nem a boltban
    veszem. Először is, egyszer és mindenkorra eldöntöttem (a magam
    számára, no), hogy az ezüst fölényesen jobb a réznél. Sajnos, teljesen
    kifogytam az ezüstdrótból, a négy év előtti kísérletsorozat óta már
    csak néhány méternyi maradt, és nem tudom, lesz-e még módom szerezni
    belőle - hiszen magam sem tudom, hogy amit most leírok, valóban
    közérdekű-e, és hogy az én ízlésemet hányan hajlandóak elfogadni.
    Feltétlenül közérdekű viszont, hogy időközben sikerült megállapítanom
    a kábelek irányát. Ez nem is olyan könnyű dolog! Tessék csak jól
    figyelni! Valahányszor elmondom egy mérnöknek, hogy a kábelek
    irányhatást mutatnak, könnyelműen rávág ja: "nincs ebben semmi
    különös, hiszen a húzás megváltoztatja az anyag kristályszerkezetét".
    Rá szoktam kérdezni: szóval, akkor szerinte melyik irány a jó és
    melyik irány a rossz? "Hát az a jó irány, amelyikben a drótot húzzák."
    Nem engedek a negyvennyolcból, és szívósan tovább faggatom, hogy ha
    tényleg ennyire egyszerű a dolog, akkor hát volna szíves megmondani
    nekem a következőket: 1. A drótnak azt a végét, amely elöl kijön a
    lyukból, vajon merre kell fordítani: a hangszóró vagy az erősítő felé?
    2. És ha már tudjuk az irányát, akkor hogyan járjunk el: a kábelnek a
    meleg és a hidegpontja is ugyanabban az irányban fusson, avagy lehet,
    hogy csak az egyik irányban kell odafelé futnia, a másikon visszafelé
    kell vezetni? Szóval, mi a teendő? Mérnök ismerőseim ilyenkor
    makogásra emlékeztető hangon még egyszer elhadarják, hogy "szóval, a
    húzás megváltoztatja a fém kristályszerkezetét, de nekem most mennem
    kell, szervusz".
    A dolognak sokkal nehezebb utánajárni, mintsem az ember gondolná.
    Mivel a bolti kábelköteg húzásirányát senki sem ismeri (és még a
    ismerné is: mire menne vele?), csak azt tudjuk megállapítani, hogy van
    egy eleje meg egy vége. Így hát összesen 4 változatot kell
    végigpróbálgatnunk:

    1. Plusz és mínusz egyirányban az erősítőtől a hangdobozig;
    2. Plusz és mínusz egyirányban a hangdoboztól az erősítőig;
    3. Plusz oda, mínusz vissza és végül
    4. Mínusz oda, plusz vissza.

    Ha egyszer már kiderült, hogy a drótoknak azonos, avagy oda-vissza
    irányban kell-e futniuk, attól kezdve természetesen már mindig csak 2
    változatot kell kipróbálni ahhoz, hogy megállapítsuk egy-egy
    ismeretlen eredetű kábelköteg "irányát".
    Nagyon sokat vacakoltam a drótokkal, és egyre bizonytalanabb
    lettem. Egyszercsak rájöttem, hogy az összes előző kísérletemet meg
    kell ismételnem.
    Először is az derült ki, hogy az eltérő színű kábelek eltérően
    szólnak! Márpedig gyakran előfordult, hogy amikor különböző vastagságú
    drótokat hasonlítottam össze, azok nem voltak azonos színűek -
    márpedig ez súlyos hiba!
    Másodszor, és ez még szörnyűségesebb felfedezés volt, az sem
    teljesen mindegy, hogy a kábel friss-e vagy használt. Mert amint
    bekapcsolják, azonnal polarizálódik, és ettől kezdve mindig ebben az
    irányban fog jobban szólni, még akkor is, ha eredendően rossz irányba
    fordítottuk. A maximumot akkor lehet kihozni belőle, ha rögtön a jó
    irányba fordítjuk, és mindig úgy is tartjuk! Mert ha csak egyszer is
    visszafordítjuk és feszültség alá helyezzük, többé már nem nyeri
    vissza eredeti optimális hangminőségét.
    Szóval, nagyon gondosan kell adminisztrálni a drótokat, ha
    biztosra akarunk menni. Velem is többször előfordult, hogy szabás
    közben összecseréltem valamit. Ilyenkor haladéktalanul ki kell dobni a
    vagdalékot, és újra kezdeni a kábelek számozását-jelölését.
    Módszeres ember vagyok, nem nyugodtam, amíg nem szereztem
    mindenféle színű, de különben egyforma kábelt (kb. 0,75mm átmérőjű
    merev drótot pvc szigeteléssel - köszönet érte a szegedi, valamint a
    kistelki kábelgyárnak!), és mindegyikből kiszabtam az előírásos 4
    változatot. Én felelősséget ugyan már semmiért nem merek vállalni, de
    itt most kivételesen biztos vagyok a véleményemben. Egyébként
    megkértem Nagy Sándor barátomat, hogy ismételje meg a próbát az
    általam felcímkézett hangszórókábel-készletekkel, és neki is (LP-n)
    teljesen ugyanaz jött ki, mint nekem (CD-n). Nem beszéltünk össze, a
    kábelek csak kódszámokkal voltak jelölve, Sándor nem ismerte az én
    véleményemet.
    Tehát, ha mi ketten nem tévedtünk, akkor a kábelszálak helyes
    iránya nem párhuzamos, hanem a "+" sarkoknál az erősítőtől a hangdoboz
    felé, a "-" sarkoknál pedig visszafelé, a hangdoboztól az erősítő felé
    mutat. (Feltételezem, hogy ugyanez vonatkozik az összes többi
    vezetéktípusra, vagyis a hálózati kábelekre és az interconnectekre
    is.) A helyes szín pedig minden valószínűség szerint a fekete. Az
    összes többi szín torzítást okoz. Igaz, mind másképpen teszi -
    elemezni lehet a hangszínüket! -, de a végeredmény ugyanaz: a színes
    drótok úgy szólnak, mint a fekete, amikor rossz irányba fordítjuk.
    (Peter Belt azt állítja, hogy a hálózati feszültséget szállító
    kábelnek a fehér az ideális színe. Nekem azonban teljesen más a
    véleményem.)
    Adós vagyok még a válasszal arra a kérdésre, hogy hát akkor hogyan
    is kell érteni a kábel húzásirányát. Vagyis ha tudnánk, hogy a kábel
    melyik végével bújik elő a lyukból, akkor azt a végét vajon merre
    kellene fordítanunk? Nos, adósságomat végre törleszthetem. Maradék
    összevagdalt ezüstdrótjaimat nemrég beolvasztattam és újrahúzattam, és
    akkor az üzemben kérésemre megjelölték a húzás irányát. Kisded
    ezüsttartalékomat feláldozva a haza és az ismeretszerzés oltárán,
    kettévágtam a köteget, és még egyszer elvégeztem az iránypróbát. Semmi
    kétségem többé: a kábelnek azt a végét, amelyik a húzószerszám
    lyukából kibújik, a hangszóró "+" sarkára kell kötni, a hátsó végét
    pedig az erősítő "+" sarkára.
    Ilyen egyszerű ez a dolog. Nem is értem, miért volt szűkség ennyi
    kínlódásra, amikor pedig elég lett volna megkérdezni bármelyik
    mérnököt. Ő azonnal megmondta volna, hogy "a húzás megváltoztatja a
    kábel kristályszerkezetét"...

    .....................................

    Lakott sziget-Bogár a hangyabolyban-Válaszd az életet

  • Lompos48

    nagyúr

    Semmikétségem többé: a kábelnek azt a végét, amelyik a húzószerszám lyukából kibújik, a hangszóró "+" sarkára kell kötni, a hátsó végét pedig az erősítő "+" sarkára.

    Hurrá! Ezt már tudjuk. Mi lesz a "-" sarkakkal! Megjegyezni: most nem kötöm az ebet a karóhoz, hogy az áram ide-oda jár, mer'hogy az eb is. :)

  • andorra

    őstag

    "..........Tehát, ha mi ketten nem tévedtünk, akkor a kábelszálak helyes
    iránya nem párhuzamos, hanem a "+" sarkoknál az erősítőtől a hangdoboz
    felé, a "-" sarkoknál pedig visszafelé, a hangdoboztól az erősítő felé
    mutat..............
    "

  • kammerer

    veterán

    Darvas kicsit arrébb kitárgyalta azt is, hogy mi lesz a mínusz sarkakkal. (Szerk.: Én nem idéztem, mint Andorra, hogy figyelmesen végigolvasd, hehe. Sajnos Andorra "spoilerezett".)

    Váltóáramú közeg versus "hasznos zenei jel" működésmódja témában pedig... Csak utalnék arra, hogy a nagy hangszórómembrán-mozgás botránykor egyetlen kíváncsi ember próbálta ki, hogy mi is történik az általam jelzett feltételek mellett - a többiek meg beszéltek, hivatkoztak, illetve... Érdemes kísérletezni, minden tudásunk kísérletekből származik, minden tudásunkat kísérletek igazolnak. Néha cáfolva holmi tananyagokat, igazolva más tananyagokat - vagy megalkotva újakat. Ezt persze már megtárgyaltuk máskor is.
    Eppur si muove.

    Voltál szavazni?

    [ Szerkesztve ]

    Lakott sziget-Bogár a hangyabolyban-Válaszd az életet

  • Lompos48

    nagyúr

    Természetesen voltam és az elektronok mindkét irányban egyenlő mozgására való jogra szavaztam. Én tudom, hogy nyertem. :))

  • kammerer

    veterán

    Mindkét irányba az elektorok szoktak mozogni. Az elektronok ellenben kötött mandátummal bírnak - a hangszóróvezetékben legalábbis... :Y

    [ Szerkesztve ]

    Lakott sziget-Bogár a hangyabolyban-Válaszd az életet

  • Lompos48

    nagyúr

    Azok most csak egyirányban mennek (a főváros központjában) a kristályszerkezet hibái miatt. Húzva van az ügy, mint a kábel.

  • kammerer

    veterán

    Főváros is kettő van (egyelőre?)...

    Lakott sziget-Bogár a hangyabolyban-Válaszd az életet

  • tapaizo

    őstag

    Tudna valaki segíteni? nyomára kellene akadnom annak az embernek aki a kis dac-ot csinálja, anno itt ajánlotta valaki, fel is vettem vele a kapcsolatot, de nem találom az elérhetőségeit :F

  • blattida

    nagyúr

    Bkercso az elkövetője, ha jól emlékszem, pont én ajánlottam.

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • MasterMark

    titán

    Mi az a prezensztartomány?

    [ Szerkesztve ]

    There is no replacement for displacement

  • Ragadozó

    Ármester

    ha jól tudom, közép magas tartomány elnevezése...

    Toyota Corolla Verso 1.6-1.8 kormány szervószivattyú eladó

  • kammerer

    veterán

    Kb. amit a Predator mond. Nagyjából a középmagassáv valamint a közép- és a magassáv találkozásának tartománya. A zenei "jelenlétérzetet" leginkább meghatározó frekvenciatartomány. Leginkább az 1-2kHz és a 4-6kHz közötti intervallumot szokás beleérteni - bár "természetesen" kicsit amorf és vitatott, hogy mettől meddig terjedjen az értelmezése.

    Lakott sziget-Bogár a hangyabolyban-Válaszd az életet

  • tapaizo

    őstag

    Egy picit visszatérve a dac ügyhöz, tekintve, hogy nem igazán vagyok otthon ezen a téren, tudna ajánlani valaki 45-50ezer közt egy elfogadható eszközt?
    Elsősorban internet rádió hallgatásra kell, ezért az usb bemenet dominálna, de természetesen nem baj ha egyéb bemenetek is megtalálhatók rajta.
    Köszönöm! :)

  • Csabroncka

    addikt

    "Elsősorban internet rádió hallgatásra kell"

    Szerintem ehhez semmi szükség egy 40-50 ezres koverterre, az adások jelentős része 320 Kbit/sec alatti hallgathatatlan szar.... :(

    [ Szerkesztve ]

    "in medias res"

  • tapaizo

    őstag

    Nem baj, a kulcsszó az "elsősorban" szón van, ezért ha usb-n kívül egyéb bemenet is van rajta akkor már másra is lehet alkalmazni, következésképpen inkább legyen és ne kelljen, mint keljen és ne legyen :)

  • tapaizo

    őstag

    Erről esetleg van valakinek tapasztalata?
    Ár/érték arány, hangminőség, stb.?

  • Tamoo

    MODERÁTOR

    Írd be a keresőbe, hogy XDA. Lesz róla vélemény bőven.

    [ Szerkesztve ]

  • tapaizo

    őstag

    Én nem az XDA-n akarok véleményt olvasni, hanem itt, ezért is tettem fel itt a kérdést.

  • liszi70

    veterán

    :DD

    APC Back-UPS CS 500 és 650 szünetmentes tápegységek eladók.

Hozzászólok Aktív témák