Új hozzászólás Aktív témák

• #111766 Dißnäëß veterán wm2 #111765

  Új Válasz 2022-05-06 08:50:35 #111766

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dißnäëß

  veterán

  válasz wm2 #111765 üzenetére

  A Felt Mountain toronymagasan a legjobb, nem csak Goldfrapptól, de szerintem az elektró koronázatlan királya. Amit ott produkálnak, pláne Alison, pfff. Nálam a Supernature jön - két lépcsővel - utána, ez még nagyjából olyan, hogy felteszem és mehet minden száma, szeretem őket, marha jó kis zümmögők és maradt ezekben is a rájuk jellemző avantgarde-ból rendesen .. nem kicsit tempósabb, mint a Felt Mountain, de igazából alma-körte a kettő, nem is egy lap, a FM nagyon-nagyon művészi, egy totál más liga, ott szívtak valamit vagy nem tudom, a Deer Stop teljesen szétcsap mindig érzelmileg is, a Pilots alatt meg pörög a "film" egy amcsi tengerészeti tiszti klubról, hófehér egyenruhák, kis kerek asztalok a rajtuk lévő árva, szoknyás, lefele világító sárga fényű lámpával, sötét klub, kicsípett nők ilyen Marilyn Monroe stílusban a pasik oldalán, cigi- és szivarfüst, és a színpadon egy szál reflektorfényben a kifutón énekel egy nő valami frenetikusat. Szöveget is ha még hozzátesszük.. armored cars sail the sky ... ááh, kész. Mestermű. És az az operán edzett hang, utána meg széttorzítva... És azt hinnéd, valami 40-es érett nőt hallasz, pedig egy (akkor) huszonéves lányka. Beteg jó az egész.

  Rengeteg zenekarral, előadóval vagyok még így.

  Én is. Bár vannak kivételek. Oliver Shanti & Friends a könnyebb műfajból, Enya is kitolt pár albumot, mire semmitmondó lett, Morcheeba, Thievery Corporation konzisztensek mindig szerintem, Cretu is jól vitte az Enigma-t az A Posteriori-ig (nekem legalábbis onnantól nemannyira, A Voyageur volt az uccsó "elmerülős" kedvenc, úgy, hogy ott volt igazán stílusjegyekben váltás amúgy a korábbiakhoz képest, de nekem az még pöpec lett, utána már nem).

  Az LP tuningot nem értem. Sosem fogom. Még az alapkoncepciót sem szoktam megérteni, hogy miért szíjhajtás, .. az érveket ismerem, de mondjuk cimbim SL1200 mkII-ese olyan eszméletlen precizitással vitt minden lemezt anno, sok DJ-zés után vett rá valami normálisabb "hifi" tűt, csodásan szóltak. Oké, laikus hallgatózó voltam még akkor, most ő is egy Pro-Ject-et tart a nappaliban és kézzel pakolgatja a szíjat 33/45 között, kérdezem, ez jobb ? Felröhög, hogy nem tudja, de állatul néz ki. Na, mondom, végre egy lemezes "kolléga", aki nem a technikát függi, hanem mindig van egy jó iparos pörgetője, a lényeg meg a zene úgyis. Szóval, nekem spec. egy direct drive-ossal semmi gondom nem lenne, nem hinném, hogy bármiféle motor-rezonanciát vagy ilyesmit meghallanék fülre, vagy annak mértéke nagyobb lenne, mint ami extra nyűgöt egy szíj behoz + annak ruganyossága. Szóval anélkül, hogy belemennék a tech részletekbe, szvsz mindkét típusú meghajtás megugorja azt a szintet, ami hibázik ugyan és műszerrel mérhetőek a paraméterei, de bemegy a hallás- és agyi észlelési küszöböm alá, ha pedig így van, akkor ekvivalensen választhatom mindkettőt, legyen akkor direct drive, kevesebb nyűg.

  Tudom, egyszerű hozzáállás, de én az egyszerű dolgokban hiszek. Ezért nem is megyek bele LP-be, vagy ha valaha egy normálisabbat szeretnék, akkor max. egy Debut Carbon Recordmaster HiRes, ez bár szíjas, van rajta USB kimenet, ami aranyat ér szerintem és nem is rossz. AKM ADC, 24/192 vagy DSD256 (4x DSD), az úgy fancy. Egy klassz tűt rá, pontosan beállítani, aztán hadd szóljon, a digi kimenettel szépen tudnám integrálni egy meglévő DSP-zett láncba, archiválni, minden ilyesmi. Úgy el lehetne prüntyögni. Természetesen pirosban, hogy bosszantsam a hozzám betérőket.

  POKE 16017,44 ..... SYS 2077

Új hozzászólás Aktív témák