Hirdetés

MWC blog: A Parc Güell és a rendezvény, ahol jószerével csak ettünk

Vasárnap még volt szabadfoglalkozás délelőtt, aztán délután már papíron eldurrant a buli, de maximum egy pukkanásra futotta eddig.

Tudom, hogy ott hagytuk abba a történéseket, hogy megoldódott a zuhanylefolyó-probléma, most pedig már vasárnapra ugrunk, de ennek az az oka, hogy Bone és Brigi elmentek tekeregni a városba (Barceloneta és Picasso múzeum), én meg maradtam itthon egyrészt a lefolyó, másrészt más jellegű online elfoglaltságaim miatt. (Előre írtam anyagokat, mielőtt még téves feltételezések kelnének szárnyra.) Azt viszont már közösen tekintettük meg, ahogyan Dr. Legendd a szokásos széles vigyorával beesik a hajlékra valamivel éjfél után, hogy aztán könnyed társalgással (és az ehhez passzoló nedűk fogyasztásával) teljen el némi idő a nappaliban, amelynek felpúposodott a parkettája...


[+]

De azért ennek relatív hamar véget kellett vetnünk, mert Legenddel megbeszéltük, hogy másnap reggel 9-re elugrunk egy edzőterembe, amely itt van 10 percnyi sétára, szóval hibátlan időzítéssel kipattantunk az ágyból, mint egy rügy, elsétáltunk a kinézett egységbe, regisztráltunk a megfelelő fickónál, de amikor fizetni akartunk volna, akkor azt mondta, hogy az első alkalom ingyenes. Az utolsó is - gondoltuk, mert nem lesz alkalmunk eljönni máskor, de ha már itt voltunk, akkor becsülettel letoltuk a megfelelő köröket, de aztán siettünk vissza, mert ismét a nyakunkba vettük a várost.


[+]

Bone és Legendd elmentek a partra, véletlenül csak olyan képeket küldözgettek, amin volt sör is, mi pedig Brigivel a Parc Güell felé vettük az irányt, mert a leány még nem járt ott. Ezt már tegnap este kifundáltuk, szóval jól vettünk is jegyet online, amely egy meghatározott, 30 perces időablakban garantálja a bejutást, tehát kisasoltuk a Mapsen, hogy mennyi idő odaérkezni, jó időben elindultunk, de a remek TMB (katalán BKV) automatája egyik bankkártyám sem fogadta el, az 50 eurós bankjegyet pedig azzal a mozdulattal tojta vissza, ahogyan betettem, miközben a címlet fotója ott mosolygott a nyílás felett. Szóval guberáltam aprót, végre lett jegy, de a kinézett viszonylat a menetrendet markánsan felrúgva négy perccel a kiírt idő előtt elhagyta a buszmegállót, hogy a következő járat érkezési idejét a megállóhely digitális kijelzője 23 percre becsülje. Ezzel már az időablak szépen bezárult volna, de a Google javasolt egy alternatív opciót, amivel neccesen ugyan, de oda lehetett volna érni, csak hát erre a buszra körülbelül annyian akartak felszállni (vasárnap volt), mint a Blahán a gyors 7-esre csúcsidőben. Úgyhogy az időablak bezárult.


[+]

De azért tettünk egy próbát és kiderült, hogy pont tojnak a saját maguk által meghatározott keretekre, simán besétáltunk gond nélkül, hogy közben megtekintsük azt a kígyózó sort, ami a helyben jegyet vételezni óhajtó júzerekből formálódott (és igazán nem minősítve senkit, de fel nem foghatom, hogy miért olyan irtó összetett feladat két kattintással venni jegyet előre), a Parc Güell pedig a legszebb arcát mutatta ragyogó napsütésben. Szóval kerengtünk erre-arra, aztán lenéztünk az ordas nagy teraszról a városra, lementünk alá is, hogy ott egy másik ménkű nagy sorral találkozzunk, a terasz alatti, valóban lenyűgöző oszlopcsarnokba ugyanis csak limitált mennyiségű embert engednek be, tehát felgyűlt egy akkora sor, aminek nem is látszott a vége. Álltunk ott vagy 5 percet, hogy megítélhessük a bejutási tempót, de ez konkrétan nulla volt ennyi idő alatt, úgyhogy megkerültük az egészet és megnéztük a Gaudi-formációt lentről.


[+]

És amúgy fotóztunk egy csomót, pont van nálam egy Find X5 Pro, mutatok is pár képet, nini, a többi kép Samsunggal készült, de ezek az Oppóval:

[+]

Bár 4-kor már indult az első olyan rendezvény, ami az MWC-hez köthető, úgy voltunk vele, hogy azért kéne még enni valamit, legyen leves - mondta Brigi, legyen pho - mondtam én, szóval választottunk egy hajlékközeli egységet, odahaladtunk, kedvesek voltak, rendeltünk és 40 perc alatt hozták ki. Sorry, mondta a pincérlány, de a borravalót azért elfogadta. Jól el is késtünk a Showstoppers nevű rendezvényről, ám mint kiderült, ez nem volt nagy probléma.


[+]

A Showstoppers egyfajta mellékbuli, amit a nagy tech események előtt hoznak tető alá, itt a média találkozhat olyan cégekkel, akik még a kiállítás előtt szeretnének találkozni a médiával. Milyen nagyszerű - gondolhatnánk, de azért itt a igen nagy a szórás a totál-értelmetlen-de-hiszünk-benne és a valóban érdekes kacatok között - általában. Most azonban egy nagyon satnya összeröffenésre került sor, ahonnét két kemény anyagocskával tudtunk vért izzadva távozni, az egyik az Oral-B újdonságának letaglózó árazása (Legendd teljesen kiakadt, alig bírt annyi bort inni, hogy lenyugodjon), a másik pedig egy már bemutatott QWERTY-slider okostelefon, amiből kértünk tesztre, de inkább nem nagyon ígérgettek, mert "annyira nagy az érdeklődés".


[+]

Viszont kaja tényleg volt, majdnem minden szuperre sikeredett, csak a rákot rontották el azzal, hogy a garnélát betették egy olyan pohárba(!), amiben valami morzsalékos izé volt, hogy abban forgassuk meg, de ez a két dolog valami olyan egyedet hozott létre, amitől a Briginek egészen különleges arca keletkezett, de ezt nem volt szabad lefotózni. De úgy egyébként a helyszín és a vendéglátás remek volt, csak éppen alig volt kiállító, a hely felét pedig mindenféle japán startupok foglalták el különböző B2B megoldásokkal - ezek pedig sem minket, sem az olvasókat nem érdeklik.


[+]

Szóval egy idő után eljöttünk (de azért még megígértek nekünk tesztre egy új Meatert), volt még valami kósza ötlet, hogy menjünk el valahová este, de aztán ebből nem lett semmi, mert holnap már fél 9-kor a vonaton fogunk ülni, hogy a tényleges MWC-re kijussunk, ami remélhetőleg sokkal több érdekességet tartogat, mint a Showstoppers. Ha meg nem, akkor még mindig itt van Barcelona...

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés