Manapság minden nyílt és zárt rendszerű készülék kapcsán szóba kerül a zenelejátszó: Milyen a felülete? Hangszínszabályzót találni-e benne? ID3-tagek alapján rendezi a muzsikákat? A kérdéseket természetesen lehetne még sorolni. Ha valaki nem elégedett a gyári szoftverrel, azt egy okos készülék esetén – mint amilyen az LG Optimus GT540 is – könnyű orvosolni, pár kattintás az egész. Már csak tudni kell, hogy mit keressen az ember. Íme néhány javaslat!

A kreatív elnevezésű Music Player a lista legkisebb darabja, egyben a legegyszerűbb is. A program zenéinket ID3-tagek alapján rendezi, borítóképet beolvas, az ujjunk jobbra-balra húzogatásával a képernyőn válthatunk az aktuális zeneszámok és listák közt, vagy használhatjuk a listás böngésző részt is. A keresés gombra kattintva az előadóhoz kapcsolódó információkat és dalszövegeket tekinthetünk meg némi letöltés után, melyeket a program saját felületén jelenít meg. Nagy érdekesség az értesítési sávon a Music Player ikonjára kattintva előugró mini lejátszófelület, melynek sok értelmét nem láttam, főleg azt nézve, hogy kapunk egy egyszerű widgetet is a szoftverrel. Amiben ezeken felül többet nyújt a gyári lejátszóhoz képest, az a nagyobb borítókép és a külön kilépés gomb.

Balra a Music Player, jobbra a Kiss...

A Kiss Music Player - annak ellenére, hogy elvileg egy másik csapat fejlesztette - lényegében ugyanez, csak pepitában: A felület és a funkciók szinte koppra megegyeznek, egyedüli többletet a lejátszáskor jobb alsó sarokban ugrándozó, kattintásra nagyban is előugró spektrografikus látványelem.

...a hasonlóság szembetűnő

A Simply Music – mint azt a neve is mutatja - „szimpla”, azaz egyszerű, mint egy kő. Indításkor mindig beolvassa a memóriakártyánkat (vagy annak bármelyik korábban kijelölt mappáját), ID3-tagek alapján rendezi zenéinket és már indulhat is a muzsika.

A ³ nevű program (nem, nem elírás, a program neve tényleg egy hármas felső indexben, melyre öröm volt újra rákeresni, mikor egyszer letöröltem...) készítői bizonyára nagyon vicces és egyben elvont hangulatban lehettek névadáskor. Csak találgatni tudok, de a név valószínűleg a térfogatra utal, ugyanis a lejátszó alapértelmezett nézetben egy kockát tol a képükbe, rajta borítóinkkal.

Függőleges irányú ujjmozdulataink hatására az egyes albumok közt lapozgathatunk, míg vízszintes esetén az ABC betűi vezetnek minket a kívánt albumhoz. Ha mégsem albumot keresnénk az utóbbi módon, kategóriát a kockától jobbra és balra található három pont felett történő vízszintes irányú gesztusokkal válthatunk. Ha netán nem tetszene ez a nézet, még mindig rendelkezésünkre áll egy listás (melyet a program az „unalmas” azaz "boring" megnevezéssel titulál), egy falra kiterített borítós és egy vertikális cover-flow elrendezés. Widgetekből négyféle méret közül választhatunk, a klasszikus egysávost leszámítva mindegyik kirajzolja az aktuális album borítóját.

A MortPlayer Music (beta) már sokkal komolyabban veszi a feladatát. Kezdéskor rákérdez az alapértelmezett mappára, melyből a zenéinket lejátszatni kívánjuk, de ez a beállításokban módosítható sok mással egyetemben. A programban testre szabható a gesztusvezérlés, a borítóra történő szimpla kattintás és nyomva tartás is. Ezen túlmenően kapunk időzítőt és többféle energiagazdálkodási módot, témákat, még a feloldóképernyőt is lecserélhetjük (nem árt előtte deaktiválnunk az alapértelmezettet, melyet a lejátszóból szintén megoldhatunk). Külön öröm, hogy végre beállítható a gyári lejátszó helyett. Az okos headset-kezelés már csak hab a tortán: az evidens, hogy például a gyári headset gombjára működik a play/pause funkció, de az már korántsem gyakori, hogy a füles csatlakoztatása után a szüneteltetett lejátszás folytatódik. Némi szájhúzásra csak a külön letöltendő widget adhat okot (az itt is meglévő mini lejátszófelület ilyenkor nyer értelmet – ráadásul ez legalább gyors is), meg az az apróság, hogy nálam valamiért nem volt hajlandó az albumborítókat betölteni.

A doubleTwist csapata által alkotott és a legjobb mindent-egyben (zene, rádió, videó) lejátszónak titulált Music kezdéskor rögtön egy asztali gépekre szánt alkalmazás letöltésére biztat minket, mellyel lehetővé válik a közvetlen kábeles szinkronizálás az iTunes programmal. Maga a megjelenés is sokat merített az Apple lejátszóinak stílusából. Beállítások terén elég puritán az összkép, bár az alapértelmezett lejátszókénti viselkedés lehetősége itt is adott.

A museek nevű alkalmazás a készítői szerint nagy (húsznál több albumot számláló) gyűjtemények kezelésben erős. A program az ID3-tagek mellett kulcsszavak és műfaj alapján próbál eligazítani minket egy eléggé egyedi felületen keresztül, mely egy, két vagy háromdimenziós térképet jelent amin albumainkat összesítve láthatjuk. A beállításokban a MortPlayernél ismertetett okos headset-kezelést, szünetmentes lejátszási opciót is találunk, de az alapértelmezettként történő beállítás lehetősége itt is hiánycikk.

Ennyit az androidos zenelejátszókról, remélem, hogy sikerült felkeltenem a tisztelt olvasók érdeklődését! Folytatjuk.

Inarus