Egy írás bevezetője alapvetően meghatározza az egész anyag hangulatát hangulatát, ezzel nincs mit tenni. Ahogy azon sem lehet változtatni, hogy a hatalmas csinnadrattával bejelentett és egy igazi geek cuccként számon tartott AR.Drone nevű, eleinte iOS-alapú, később androidos készülékekkel is irányítható quadrokopter nem volt egy túl jó eszköz. A mi kezünk között két darab is úgy viselkedett, mint egy második világháborús kamikaze pilóta, ami egy közel százezer forintos eszköznél nem a legpozitívabb tulajdonság. Nem csoda hát, hogy az AR.Drone második kiadását már nem vártam olyan lelkesedéssel, mint az elsőt, de azért kicsit összeszorult a szívem, amikor olvastam, hogy megtörtént a bejelentés. Arra pedig számítottam, hogy a StarKingtől egyből megkapom, amint megérkezik hazánkba, ők ugyanis nem szoktak az efféle dolgokkal késlekedni. Így is történt.

Mi ez?

Az AR.Drone 2.0 egy quadrokopter, azaz egy négy rotorral rendelkező repülő eszköz, mely az átlagos, nagyáruházakban is megvásárolható játékhelikopterekkel ellentétben nem három, hanem négycsatornás. Ez azt jelenti, hogy tud emelkedni-sülyedni, előre-hátra és balra-jobbra menni (utóbbira mondhatjuk azt is, hogy oldalazás), valamint saját tengelye körül forogni. Hogy minderre hogyan képes, azt könnyű elképzelni; ha mind a négy (páronként egyébként ellentétes irányba forgó) rotor ugyanolyan teljesítménnyel pörög, akkor a gép lebeg, amiben persze a giroszkóp segít neki, hiszen a levegő nem egy teljesen steril közeg, vannak légmozgások, amiket ki kell egyensúlyozni. Ha pedig a hátsók nagyobb fokozatba kapcsolnak, akkor a gép előre megy és így tovább, a forgást pedig az átellenes oldalon lévő rotorok sebességének növelésével oldják meg. Az irányításra iOS vagy Android operációs rendszert használó okostelefont vagy táblagépet lehet használni, az összeköttetés WiFi-n keresztül van megoldva, az AR.Drone gyakorlatilag egy repülő hotspotként üzemel, tehát szó szerint rá tudunk csatlakozni mondjuk az iPhone-nal. Ennek hála van mód arra, hogy a telefon kijelzőjén láthassuk a quadrokopter kamerája által rögzített élőképet, ugyanakkor a WiFi sok szempontból hátrányt is jelent. A kicsit komolyabb helikopterek ugyanis kivétel nélkül dedikált 2,4 GHz-es rádióhullmákokat használnak, melynek hatótávolsága sokkal nagyobb, mint a WiFi-é, ráadásul a környezeti jelek sem zavarják be.

A Parrot által gyártott gép különlegessége tehát továbbra is az okostelefonnal vagy táblagéppel történő kezelés. Látni kell ugyanakkor, hogy az érintőkijelzőn megjelenő virtuális joystickokkal vagy az eszköz döntögetésével sokkal kevésbé lehet precízen és tudatosan irányítani egy efféle repülő szerkezetet, mint egy távirányítóval, arról nem is beszélve, hogy 100 000 forintos távirányítós helikoptert alapvetően olyanok vásárolnak, akik komolyan gondolják ezt a hobbit és fokozatosan haladva (a korábbi gépeiket széttörve) eljutottak idáig. Az AR.Drone-t viszont mindenki megvásárolja és a szülő gond nélkül odaadja az öt éves gyerek kezébe is, mert azt gondolja, hogy ezt pont olyan könnyű irányítani, mint egy számítógépes játékot. Ez egy tévedés.

Hardver

Viszont a Parrot tényleg tömegtermékké álmodta meg az AR.Drone-t, ezért a lehetőségekhez képest gyakorlatilag hülyebiztosra csinálták, ami a különféle mérőrendszerekben nyilvánul meg. Ezeket egy 1 GHz-es ARM Cortex-A8-as processzor és a Texas Instruments OMAP3 család bizonyos tagjaiból is ismert, 800 MHz-es TMS320DMC64x típusú DSP kezel; ez utóbbi chip a videófeldolgozást oldja meg, előbbi az általános feladatokat végzi. A memória mérete 128 MB, a rendszer pedig Linux alapú, nyilván teljesen egyedi megoldás.

A beépített kütyük a következők:

• 3 tengelyű giroszkóp: Ez tartja egyenesen a gépet, megléte általános a repülő kütyüknél.
• 3 tengelyű gyorsulásérzékelő: Szintén a stabilitásban játszik szerepet.
• Magnetométer: A repülő ennek segítségével érzékeli az okostelefon/táblagép helyzetét és azt használja fel referenciapontnak, ami a 2.0-s AR.Drone egyik újításánál, az Absolute Control nevű irányításnál játszik szerepet.
• Nyomásmérő és ultrahangos érzékelő: Ezekkel a magasságot számolja ki.
• 60 fps sebességű QVGA kamera a gép aljában: Az innen kinyert adatok felhasználával tudja a gép, hogy milyen gyorsan repül. Az élőképét az elődével ellentétben nem lehet megtekinteni.

Szintén újítás, hogy az élőképet biztosító, a gép orrában elhelyezett kamera már 720p-s HD-felbontású; mivel továbbra is extra nagy látószögő, elképesztően jó minőségű, látványos felvételeket biztosít. Raádásul mostmár rögzíthetjük is a repülési videókat, akár egy USB-s adattárolóra is, amit az AR.Drone belsejében elhelyezhetünk. Meg persze a telefonon/táblagépen is tárolhatjuk őket, ám ilyenkor a tesztelés során használt, első generációs iPad nem volt képes mutatni az élőképet. A repülési idő az egyszem akkumulátorral továbbra is körülbelül 15 perc, de pozitívum, hogy már egy külön fali töltőt kapunk, azaz nem magát a repülőt kell rádugnunk a konnektorra.

És hogy repül?

Ennyit a nyers adatokról, jöjjenek a tapasztalatok. A gépet kibontva elsőként azt vettem észre, hogy sokkal jobb minőségű, mint amilyen az előd volt. Korrektül össze van rakva az AR.Drone 2.0, de ha valami gond történik, ez is össze fog törni, egy nagyjából 400 grammos tömeg nem tud sértetlenül túlélni egy adott esetben több méteres esést. Ettől függetlenül tényleg pozitívum, hogy a rotorokat tartó rudak meg vannak erősítve, stabilabb és kevésbé törékeny a gép orrát jelentő kamera, melybe egyébként a védőborítás is belekapaszkodik. Abból pedig továbbra is kettő van, egy beltéri és egy kültéri, előbbi nagyobb és a rotorokat is körbeöleli, kicsit szellős időben viszont használhatatlan, mert belekapaszkodik a szél és instabillá teszi a gépet.

Ezt a videót mi csináltuk!

A játékhoz szükségünk van az App Store-ból / Play Áruházból letölthető kezelőszoftverre és arra, hogy aktív WiFi kapcsolat legyen az AR.Drone és az okostelefonunk között. Az alkalmazás gyorsan elindul, látványosan néz ki, kezelése egyértelmű; a komolyabb pilóták továbbra is testre szabhatják a gép beállításait, még ahhoz is hozzányúlhatnak, hogy milyen fokú és erejű legyen a beesés irányváltáskor, vagy mi legyen a maximális magasság, amíg az elektronika hagyja felrepülni a masinát. Az iránytás két módon történhet, virtuális joystickekkel vagy döntögeté és joystick kombinációjával; mindkettő használható, de egy igazi távirányító precizitásával össze sem mérhetők. A különbséget úgy kell elképzelni, mint egy belső nézetű lövöldözős játék okostelefonnal vagy egérrel és billentyűzettel történő kezelésének kontrasztját; mindkettő használható, mindkettőn jó játszani, de ha két eltéri kontrollal rendelkező játékost összeeresztenénk egy többjátékos csatában, az okostelefonosnak esélye sem lenne.

Az új szoftverre már statisztikákat is nézhetünk a repülésünkről

A felszállást továbbra is automata végzi, egy gombnyomással kb. fél méteres magasságba rakhatjuk a gépet, plusz bármikor úgy is dönthetünk, hogy le akarunk szállni, a folyamatba ilyenkor sincs beleszólásunk. Ez egyrészt azért jó, mert kíméli a gépet, a landolás ugyanis tényleg könnyed; másodlagos szempont, hogy az AR.Drone-t nem ismerő megfigyelők a szép manőver miatt azt hihetik, hogy komoly vezetési tudás birtokában vagyunk, még akkor is, ha egyébként életünkben először játszunk. Új irányítási mód a már említett Absolute Control, melynek lényege, hogy az előre/hátra/jobbra/balra irányokat nem a gép orrához képest, hanem a repülőhöz betöltött pozíciónkhoz viszonyítva kell néznünk. Azaz ami nekünk az előre, az a gépnek is az lesz, függetlenül attól, hogy az orra épp merre néz. Kezdőnek ajánlott és többé-kevésbé működő dolog, azon szolgáltatások egyike, amely más gépben nem található meg és amely lehetővé tesz, hogy a Parrot játékval olyanok is levegőbe emelkedjenek, akiknek nincs efféle tapasztalatuk. Nagyon okos.

Magáról a repülésről viszont nem mondhatjuk, hogy kimagasló, egy negyed ennyibe kerülő, dedikált távirányítós quadrokopter menettulajdonságaiban megverheti az egyébként szintén jó AR.Drone-t, melynek sebessége és ereje miatt nincs oka szégyenkezésre. Ugyanakkor az okostelefonos irányítás miatt a reakciók lassabbak, a manőverezés kevésbé precíz. És ez még hagyján, de a túlságosan is összetett elektronika is visszaüthet; pár méteres magasságból ez a gép is lepottyant nálunk egy ultrahang hiba felirat kíséretében, amire nincs ésszerű magyarázat, ilyennek nem lenne szabad megtörténnie. Az összkép sokkal jobb, mint az elődmodellnél, de teljes mértékben most sem sikerült kiküszöbölni ezeket az egyébként jelentős problémákat. Azt, hogy a gép néha a mi utasítsainktól függetlenül cselekszik.

Az AR.Drone értékelése egy nehéz feladat. Ha össze akarjuk hasonlítani az elérhető áron megvásárolható, kevésbé komoly és néha meglepően profi helikopterekkel, akkor azt mondhatjuk, hogy menettulajdonságaiban gyengébb, ráadásul drágább is. De ezt az összehasonlítást nem biztos, hogy meg szabad tenni, az AR.Drone ugyanis kezdők számára jobb gép, mint bármi más; nem azért, mert iPhone-nal kell kezelni, az csak az eye-candy és az eladásnövelő tényező. Azért jobb, mert tele van elektronikával, melyek ugyan néha cserben hagynak minket, de alapvetően lehetővé teszik, hogy kis odafigyeléssel bárki vezesse a gépet. Igaz, előfordul, hogy lepottyan, szét is törhet egy része és megindulhat a garanciális viaskodás a forgalmazóval, de egy bármilyen más quadrokopternél sem jobb a helyzet, egy olyat ugyanis garantált, hogy egy kezdő egy perc alatt széttör és csak olyan ember tud vele biztonságian repülni, akinek már legalább 40 órányi tapasztalat van az ujjaiban. A Parrot tehát teljesen máshova lőtt az AR.Drone-nal, mint a többiek, ráadásul komoly fejlesztésekkel töltötte az elmúlt egy évet, aminek örülünk, hiszen a 2.0-s modell stabilabb, szebb, irányíthatóbb, sokkal jobb a kamerája és egy tényleg hasznos új irányítási módszerrel gazdagodott. 94 000 forint nem kevés pénz, ha veszünk három darab kisebb, rádiós helikoptert, akkor is sokkal olcsóbban kijövünk és jobban megtanulunk repülni, de itt valószínűleg nem ezt kell nézni. Az AR.Drone ugyanis továbbra is egy unikum és a magam részéről várom a 3.0-s verziót; ha abban is ennyit fejleszt a Parrot, akkor ajánlott plecsni is kerülhet rá.

Bocha