A Rovio a Mario Karts babérjaira akar törni: a napokban megjelent Angry Birds Go! során a világ legismertebb madarai autóversenyekben bizonyíthatják rátermettségüket. A sorozatra már ráfért az újítás, az elmúlt néhány rész egy kicsit egysíkúra sikeredett, már-már rókabőr szaga volt a dolognak. Az Androidra (2.3.3+), WP8-ra és iOS-re (6.0+) elérhető Go kettős érzést keltett bennem: maga a játék remek élvezetet nyújt, már ha hagyják az embert kibontakozni. Van ugyanis egy komoly hibája a programnak, mely rendesen rányomja a bélyeget az élményre.

De haladjunk szépen sorjában, kezdjük a pozitívumokkal, melyekből rengeteg van. A hangulat kapásból megfogja az embert: bár a madaraink a jól megszokott sík helyett immár három dimenzióban pompáznak, a térbeliség egyáltalán nem tett rosszat a játéknak. A modellek szépen ki vannak dolgozva, a textúrák igényesek, az effektek látványosak, melyek mellett a fizika is igen rendben van. Az irányítás pofonegyszerű, igazából csak a kanyarodásra kell odafigyelni, ami a készülék döntögetésével vagy a kijelző tapicskolásával abszolválható.

Bár volt bennem egy félelem ezzel kapcsolatban, szerencsére kellemesen csalódtam, a versenyek megfelelően fantáziadúsak ahhoz, hogy néhány nap múlva se üljön az ember unott pofával a táblagép (és/vagy telefon) előtt. A játék szintekre van osztva, mindegyiken négy különböző mód található, melyeken megfelelő pontot elérve versenyezhetünk az aktuális főellenség ellen. Utóbbi általában egy, a klasszikus játékból ismert szereplő, győzelem esetén a választható karakterek sorát is gyarapítja. Minden madár más szuperképességgel rendelkezik, melyet pályánként egyszer lehet elsütni. Az újrajátszhatósági faktort gyarapítják továbbá az autók is, melyeket négy módon (végsebesség, gyorsulás, kezelés és erő) lehet tuningolni a versenyeken begyűjtött virtuális pénzből.

És ezzel el is érkeztünk a negatívumokhoz. Bár maga a program ingyenes, számos ponton megpróbálja rávenni az embert a pénzköltésre, folyamatosan zavarva a játékot. Nem a reklámokkal van baj, és nem is a szponzorált powerupokkal, hanem a extraidegesítő fáradtság-rendszerrel. Minden szereplő öt versenyt képes abszolválni egy körben, mely után elfárad, azaz körülbelül egy órára nem játszhatunk vele. Persze fel lehet tölteni az életkedvét néhány kristállyal, melyből alig lehet találni a játék során; venni persze lehet. Leginkább ezzel van a probléma, a játékot (főleg az elején, egy, kettő vagy három madárral) nem nagyon lehet kiélvezni, hiszen ha az ember nem akar költeni, maximum 10-15 percre számíthat. Az alapnál jobb autókat kizárólag kőkemény forintokért lehet beszerezni, a csúcsmodell például több, mint 13 ezresbe (!) fáj, a legnagyobb csomag aranyért több, mint 20 ezer forintot kell leszurkolni. Alapvetően természetesen nem az in-app fizetési megoldással van problémám, meg lehet ezt oldani visszafogottabb keretek között is, azonban úgy érzem, a Rovio most egy kicsit túllőtt a célon. Egy csöppet szúrta a szemem továbbá, hogy amennyiben a készülék virtuális navigációs gombokkal van ellátva, a jobb alsó sarokban megjelenik a beállításokat jelképező gombocska, melynek az égadta világon semmi funkciója.

És mindez igazából azért ekkora probléma, mert az említett dolgokon kívül tényleg egy igényes játékról van szó, melyért az emberek nagy része bizonyára fizetett is volna néhány dollárt (illetve ennek megfelelő forintot vagy egyéb valutát). Remek hangulat, igényes grafika és izgalmas játékmenet - negyed óráig, utána vagy fizetünk, vagy pihentetjük a madarakat.