Doboz, külső
Nagyon ötletes a csomag, egy fekete hasáb - ebben még nincs semmi meglepő - amit az egyik oldalán meg lehet nyitni és kvázi szerszámosláda gyanánt oldalra kigördül a cucc, mind a négy oldala lentre kerül és látjuk az összes, jól elhelyezett, okosan kitalált fakkokba bekerülő tartozékokat. Stílusos a dolog, de nem hibátlan, az egyes elemeket elég kemény szivacs öleli körbe, a töltőfejet percekig rángattam, hogy végre kiszabaduljon a csomag vasmarkából. Nincs sok extra, egy korrekt, hallójáratos füles, egy microUSB kábel és egy meglepően hosszú, tűben végződő készség kerül elő - ez utóbbi értelemszerűen arra van, hogy a SIM fiókot kinyissuk vele.
Ezt a SIM fiókot hosszú ideig keresgéltük Legendd polgártárssal, felkapcsoltuk az összes lámpát a szerkesztőségben, hogy mégis hova a bánatba kell a szolgáltatói lapkát tenni. Trükkös a megoldás: a telefon tetején található gomb, amely a kijelző ki és bekapcsolását is ellátja, némiképp hosszabb az átlagosnál és egyben egy fiók is. Elkezdett egyre jobban tetszeni a YotaPhone, aztán mivel már be volt kapcsolva és valaki használta is, ezért nem fordítottam kellő figyelmet arra, hogy elsajátítsam az alapvető használati sajátosságokat, így egy kicsit értetlenül álltam, amikor kiderült, hogy a kijelző alatt nincsenek gombok. És a kijelzőn sincs meg ezeknek a virtuális pótlása, úgyhogy vakargattuk megint a fejünket, amíg rá nem jöttünk, hogy a megjelenítő alatti rész érintésérzékeny és jobbról balra, illetve balról jobbra kell húznunk itt az ujjunkat ahhoz, hogy a vissza parancsot kiadjuk, illetve a kezdőlapra ugorjunk.
A felső, SIM-fiókkal egybeépített gombon kívül csak a telefon bal oldalán találunk billentyűket, ezekkel szabályozhatjuk a hangerőt. A 3,5 mm-es jack dugasz fent van, a microUSB pedig lent. Az előlapon 4,3 inches, HD felbontású (1280 x 720 pixel) IPS kijelzőt találunk, a fényerő egy egészen picivel lehetne combosabb, de összességében semmi gond nincs a megjelenítővel. Felette kamera ücsörög, értesítési led viszont nincs - de látni fogjuk, hogy erre nincs is szükség.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | YotaPhone C9660 | Apple iPhone 5S | LG G2 | Nokia Lumia 1020 |
Fehér fényerő | 496 nit | 482 nit | 399 nit | 263 nit |
Fekete fényerő | 0,75 nit | 0,44 nit | 0,29 nit | 0 nit |
Kontrasztarány | 1:661 | 1:1095 | 1:1375 | 1:2630 |
Színhőmérséklet | 8094K | 7335K | 8261K | 6945K |
A hátlap a telefon legizgalmasabb része. Itt ugyanis egy szintén 4,3 inches, de csak nHD, azaz 360 x 640 pixeles, 64 szürkeárnyalatból építkező e-ink kijelzőt láthatunk. Itt sincsenek gombok, ugyanaz az érintésérzékeny panel található itt is, mint a másik oldalon, azaz az ujjunk mozgatásával tudunk lapozgatni a tartalom oldalai között. Az e-ink kijelző lényege, hogy nincs háttérvilágítása, de nem is fogyaszt egyáltalán áramot, csak akkor, amikor változik rajta a kép. Ez a gyakorlatban mondjuk azt jelenti, hogy bármi is van aktuálisan a hátsó részen, ha kikapcsoljuk a telefont, akkor is fixen ott marad. Hogy mire jó? Nos, számos alkalmazás és maga a rendszer is kihasználja a hátlapot, nyilván a YotaPhone tervezésekor ez volt a legkomolyabb feladat - az Android rendszert úgy kellett átalakítani, hogy kezelje ezt a második kijelzőt is. Ha nem is sikerült tökéletesre, de jelen állapotában is bőven elég izgalmas.
A hátlapon találjuk a 13 megapixeles kamerát is, mellette ledes villanó csücsül. Az e-ink kijelző belesimul a készülékházba, még ujjbeggyel sem érezni, hogy hol kezdődik a megjelenítő széle, egy jól megválasztott kép tud úgy kinézni, mintha rá lenne rajzolva a telefon hátuljára. Az akkumulátorhoz nem férünk hozzá, mivel a készülék nem megbontható. A design egy egészen picit ívelt, a hátsó rész felfelé némiképp elkeskenyedik, összességében nagyon meggyőző az összeszerelési minőség és az anyaghasználat is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!