Fotós képességek

Három hátlapi kamera, három látószöggel – ez a kombináció már önmagában jól hangzik, hiszen a korrekt minőségű, hagyományos mobillátószögön kívül egyre inkább válik igénnyé egy rendes nagylátó a megfelelő hangulatképekhez, meg persze egy zoomkamera, ha valamihez nem tudunk elég közel menni, esetleg kicsit jobb mélység-élességre van szükségünk. A Mi 9T is pontosan ezt hozza el nekünk, ami a százezer körüli kategóriában igencsak nagy érték. A kamerarendszer fő egysége 48 megapixeles quad-bayer (négy-négy pixel fölött van piros, zöld vagy kék színszűrő, a képélesség így végeredményben inkább 12 megapixelhez áll közelebb) egység, ami korrektül kezeli a szenzor képességeit, alapértelmezetten 12 megapixellel fotóz, és teljesen különálló módot csináltak a 48 megapixelnek. Ehhez a kamerához egy teljesen átlagosnak mondható, f/1,8-as apertúra tartozik, egyébként 26 mm ekv. a gyújtótávolsága. A PD-autofókusz teljesen egyértelmű adottság, viszont az optikai képstabilizálás kimaradt.

[+]

A 2x-es zoomkamera 8 megapixeles maximummal készíti a fotókat és szerencsére van hozzá autofókusz. 1,14 mikronos szenzorpixel és f/2,4-es apertúra jellemző rá, akárcsak a 13 megapixeles nagylátóra, ami egyébként 12 milliméteresnek megfelelő gyújtótávolsággal bír, autofókusza viszont nincs. A hátlapi dupla LED-villanó igen erős, azonos színhőmérsékletű fényforrásokkal dolgozik. Dinamikusan fejlődik a kameraszoftver, az előző verzióban még nem lehetett csíptetőmozdulattal váltani a látószögek közt, az új verziónál viszont már van erre opció, és jóval kényelmesebb, mint a túlságosan miniatűrre vett piktogramokat esetlenül piszkálgatni.

[+]

Ha megnyitjuk a kamerát, mindig a hagyományos, automata fotós oldalra jutunk. Itt a szokásos beállításoknak van külön ikonja, ilyen a vaku, a HDR, az AI-témafelismerés, illetve az arcszépítés és a színeffekt, a további beállítások közt pedig időzítőt, négyzet-fotókat és még giroszkópos vízszintezést is választhatunk, a beállítások közt pedig a geotaggingtől elkezdve a zsebmódon és a zárhangon át a tükrözött szelfikig és a telefon vízjeléig mindent beállíthatunk.

Fő állóképes módok között van 48 megapixeles, portré, éjszakai, panoráma és pro mód, szabadon variálható záridővel (főkamera esetén akár 32 másodperc), érzékenységgel (ISO3200-ig, az automatika viszont szükség szerint ISO36864-ig is elmegy), fehéregyensúllyal (Kelvin-skála + sémák) és kézi fókusszal, viszont RAW-opció nélkül.

Tesztképeink esetén értelemszerűen a középső oszlop képviseli a főkamera fotóit, bal oldalt vannak a nagylátós hangulatfotók, jobb oldalt pedig az autofókusszal is ellátott zoomkamera képei. A főkamera 12 megapixelen bőven elég részlettel bír, kellemes a vonalélesség, a dinamikatartomány is jó, a fókuszálás és az expozíció sebességével pedig egy pillanatra sem volt problémánk. Fehéregyensúly szempontjából lehet néha kékes-lilás elmozdulásokat látni, főleg az ég környékén, a lencserajzolat viszont a széleken is jó, nincs durva eltérés közepéhez képest. Az AI és a HDR mód egyaránt a kontrasztokra és a telítettségre erősít, de normál automata módban, HDR nélkül sem nevezhetjük fakónak a képeket.

A makrók esetén sem tapasztaltunk főkamerás gyengeséget, nyilván az ultraszéles modul a fixfókusza miatt nem közeliekre lett kitalálva. A tényleg széles, 123 fokos látószöggel bíró kamera minősége elfogadható, de nyilván egyértelmű, hogy lencserajzolati minőségben, dinamikában, részletességben és élességben bőven elmarad a másik két kamerától, itt-ott felbukkannak rajta a kromatikus aberráció jelei, éjszaka pedig tényleg sok, de nem túl erős fény kell ahhoz, hogy vállalhatót műveljen. A 8 megapixeles zoomkamera szokásosan trükkös: nappal is 12 megapixelre skálázva adja ki a harmadik kamera képeit, este pedig valójában a normál kamerát használja, digitális nagyítással (kézi módban kényszeríthetjük a zoomkamera használatára, de éjszakai képekhez vigyünk állványt, optikai képstabilizálás egyik modulhoz sincs). A 2x-es nagyításra képes egység nappal jó munkát végez, gyors az autofókusz, van bőven részlet, egy kicsit szűkebb dinamikával és némi látható lencsehibával kell számolni.

Éjszak sem vérzik el a kütyü, nyilván örülnénk, ha legalább a főkamera kapott volna egy optikai képstabilizálást, de lássuk be, ez kissé túlzó elvárás lenne az árszinten, bőven elég annak örülni, hogy este sem mászik el a fókusz meg a fehéregyensúly, és ha van némi mesterséges fényforrás, akkor jól boldogul az automatika, és kellően jó minőségű képek tudnak születni.

[+]

[+]

További elemzésre hagyunk itt két (1 és 2) portrét, fent pedig a 20 megapixeles szelfikamera nappali és esti fotóit tekintheti meg az érdeklődő. Összességében elmondhatjuk, hogy a Mi 9T kamerája bőven túlmutat a kategória átlagán, a témának és a fényviszonyoknak megfelelően pedig mindig megtalálhatjuk a háromból azt a kamerát, amivel az adott helyzethez illő legjobb fotót süthetjük el.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!