Rollerhelyzet Budapesten
Még egy év sem telt el azóta, hogy az első generációs Xiaomi-rollert teszteltük, azóta azonban egy páratlanul gyors terjedési folyamat zajlott le az elektromos rollerek, és az egyéb, mikromobilitási eszközök világában, és sajnos nem feltétlenül pozitív értelemben kell erre gondolni. Az elektromos roller a budapestiek (és számos európai nagyváros lakóinak) szemében egy zavaró, mindig útban lévő akadály lett, ami ha épp nem a közterület értékes négyzetmétereit foglalja, akkor illuminált állapotban lévő fiatalok kurjongatnak rajta a bulinegyedben, vagy éppen össze-vissza kacsáznak vele éjfél után a körút kellős közepén, a villamossínen, a járdán, a bicikliúton, esetleg az úttesten.
A Lime-nak köszönhetően bizonyára minden fővárosi találkozott már elektromos rollerrel [+]
Májusban ugyanis elindult a jó ötleten alapuló, ám igencsak véleményesen megvalósított Lime, és lavinaszerűen árasztotta el a belváros utcait. Ezek a bárhol lerakható, bérlési időn kívül is gond nélkül mozgatható eszközök nem a tapasztalt, a közlekedési morált figyelembe vevő közlekedők mindennapi járműve lett (igen drága is ahhoz), sokkal inkább a turistákat szolgálja ki, akik közt vannak persze figyelmes, jól közlekedő illetők, ám tipikusan mégis a kapualjak előtt 25-tel száguldó, gyalogosokat és kutyákat szlalompályaként kerülgető bérlőket látjuk - ami a belvárosi járdákon történik egy ideje, azt a közlekedési szinten mégoly elfogadó, biciklin és kisrogobón szocializált énem sem nagyon fogadja be.
[+]
Ha mindez nem lenne elég ahhoz, hogy az utca embere tiszta szívből gyűlölhesse az elektromos rollert, akkor ott van a szomorú tény, hogy bérlésen kívül ezeket a kütyüket tényleg semmilyen zár nem védi, ám még a rolleres szinten masszív, 15-20 kilós testüket sem lehetetlen dolog arrébb dobni, ha valakinek úgymond „útban van”: így születnek a fárol lelógó, mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyre ledobott, sötét bicikliúton keresztbe fektetett Lime-okról a képek a közösségi oldalakon, de aki szokott a belvárosban sétálni, annak ezek szinte mindennapi látványnak számítanak.
Sokan képzelnek alternatív elhelyezést a bérlős rollereknek - az indulat sokszor jogos, a cselekedet már egyáltalán nem (forrás: Facebook, Pesten Hallottam csoport) [+]
A Lime-problémakör nem egyedi jellemzője fővárosunknak, a cég rollerei már rengeteg helyen utáltatták meg magukat a lakossággal, mindazonáltal nálunk vannak további problémák is, mégpedig a szabályozással. Ami nincs. A döntéshozók valószínűleg még fel sem ismerték a problémát, mire eluralkodhatott a káosz, és míg az egyik jogértelmezés alapján az elektromos rolleres jelenleg gyalogosnak minősül (butaság), addig a rendőrség egyik nyilatkozata szerint ezekkel a 25 km/h maximális sebességű, puhatestű lélekvesztőkkel tulajdonképpen az úttesten, autók közt kellene haladni (még nagyobb butaság).
Hidegben is használható, de persze jó időben az igazi [+]
Tulajdonképpen nem is csodálkozom azon, hogy míg egy éve az M365-tel aranyos és érdekes látványosság voltam az utakon, addig mára az őszinte gyűlöletet és megvetést látom minden közlekedőtársam arcán, legyen az gyalogos, kerékpáros vagy autós. Az elektromos roller egy zseniális mikromobilitási forradalom főszereplője is lehetne, hiszen rengeteg ingázó mindennapi problémáját tudja megoldani kompakt méretével, könnyű mozgathatóságával, mégis értelmezhető hatótávjával, nyugodtabb területeken, parkok közelében egyenesen felemelő élmény tud lenni a vele való közlekedés, elöljáróban azonban mégis azt mondom: aki ilyen eszközt vesz, nagyon gondolja meg, milyen körülmények közt fogja azt a mindennapokban használni.
Újdonságok, különbségek, futómű-fék
Az M365 Pro nem egy nulláról újraírt modell, így alapvetően nem is róhatjuk fel neki, hogy szinte pontosan ugyanolyan a külleme, mint a sima változatnak. Teszem hozzá, én a mai napig lenyűgözőnek és jövőbe mutatónak érzem a formáját, az viszont egyértelműen szomorú, hogy a kütyü kecsességét kiemelő, fehér változatot nem csinálták meg a frissített modellből.
[+]
Amiről a Pro változat azonnal megismerhető, az a kormányra került kijelző. Amíg az elődben még csak power-bank szerűen, négy ledecske jelezte a töltöttséget, addig az új modell már egy piktogramos kijelzőt is kapott a bekapcsológombja mellé, ezzel tudja mutatni azt is, hogy éppen mennyivel megyünk, aktív-e a mobilunkkal a Bluetooth-kapcsolat, világít-e a lámpa, illetve hogy milyen menet-üzemmódban vagyunk.
Motor továbbra is az első kerékben [+]
Ilyen téren ugyanis új a felosztás: míg a sima M365 egy 18 km/h-ra korlátozott Eco-módot tett elérhetővé a 25 km/h-s normál opció mellé a maga 250 W (folyamatos)/ 500 W-os (rövid idejű) teljesítményének beosztására, addig a Pro esetén három részre osztották a 300 W (folyamatos)/ 600 W-os (rövid idejű), brutális nyers erőt, változatlan végsebesség mellett. A 15 km/h-nál korlátozott Eco mód vánszorgásához tényleg erős idegzet kell, viszont az az egyetlen opciónk a 45 km-es, elméleti hatótáv teljesítéséhez, sokkal inkább fogjuk a normál (D) vagy sport (S) fokozatokat használni, és beérni a legfeljebb 25-30 km-s hatótávval.
[+]
A plusz teljesítmény valamennyire érezhető, ha a két rollert összehasonlítjuk, ám extrém különbség nincs, tehát akinek egy sima, de jól feltöltött M365-tel teljesen esélytelen valahova feljutnia, annak valószínűleg a Próval sem fog sikerülni, inkább azt érdemes tőle remélni, hogy ahol korábban a szánalmas 7-8 km/h-val hajtottunk fel, ott a Próval könnyebben elérhetjük a 10 fölötti sebességeket is. A 25 km/h-t egyébként sík úton minden körülmények közt tudja tartani az M365 Pro, de egy enyhe emelkedőn sem esik vissza a végsebesség, pedig felöltözve, táskával igen közel voltam az elméleti maximumot jelentő 100 kilós terhelhetőséghez.
Nagy hidegben lefagy a mosoly az ember arcáról [+]
Futómű terén nincs változás, a M365 Pro sem nevezhető épp túl komfortos jószágnak, hiszen semmilyen rugó vagy lengéscsillapító egység nincs, gyári gumijait pedig érdemes 4 bar fölött tartani, ha elkerülnénk a felütéses defekteket. Ne feledjük, a 8,5 hüvelykes átmérőt nem úgy kell értelmezni, mint egy biciklinél vagy robogónál, ahol a felni mérete van megadva, amit még kiegészít a húsos gumiabroncs, itt a teljes, szerelt kerék átmérője van megemlítve.
A legnagyobb ütőkártya még mindig a hordozhatóság, bár az újdonság kicsit nehezebb elődjénél [+]
Rossz úton, macskakövön rázni tehát tud, méghozzá nagyon, nagyobb kátyút továbbra sem érdemes megtalálni vele, viszont méretéhez képest a hasmagassága nem rossz, erősen felhullámosodott aszfalton sem ért le a hasa, mint egy-két konkurensének, a féke pedig továbbra is zseniális. A hátsó, mechanikus tárcsafékkel szinte bármilyen körülmények közt, azonnal blokkolóra fékezhetünk, ilyenkor pedig az elektronika rekuperálással is fékez, a hajtott első keréken. Továbbra is van eABS, tehát elöl biztosan nem fogunk blokkolni, hátul azonban semmi ilyen nincs, a bal oldali fékkarral közvetlenül húzzuk a bovdent, és addig szorítjuk a betéteket a tárcsára, amíg akarjuk.
Hibák, töltési lehetőség, verdikt
Van tehát egy jó kijelzővel feldobott, az eredetinél valamennyivel jobban gyorsuló, továbbra is jól fékező, menetkarral könnyen irányítható rollerünk, aminek jó a fényszórója, könnyen összecsukható és hordozható, emellett érdemi távokat is meg lehet vele tenni, viszont a szomorú igazság, hogy az eredeti M365 típushibái is benne maradtak sajnos.
A töltőport nem épp a trepni oldalán van a legjobb helyen [+]
Ott van például a töltőport, ami egy igencsak közepes minőségű gumidugóval van védve, ráadásul elég rossz helyen van: a taposó oldalának első fertályán, pontosan ott, ahova a jobbra kormányzott első kerék esőben gyönyörűen felveri a vizet, sarat. Ott vannak aztán a mechanikai típushibák, amiken nem változattak: a hátsó sárvédő (ami továbbra sem használható fékként!) nem elég merev, rossz úton csapkolódik a kerékhez, és előbb-utóbb biztosan jönnek a bajok, először csak a hátul lévő helyzetjelző + féklámpa nem túl jól védett kábele dörzsölődik ki, aztán rosszabb esetben letörhet az egész sárvédő, ilyenre is volt már precedens a felhasználóknál.
A legismertebb M365-típushibákra megérkezett már a 3D-nyomtatott megoldás [+]
Hasonlóan bajos a kormánymű csuklópontjának kialakítása: nálunk 50 km után, teljesen átlagos használat mellett kezdett el lötyögni, idővel nyilván még tovább tud romlani ez az állapot. Lelkes 3D-printerek már publikálták a megoldást, előbbihez extra merevítőt, utóbbihoz többféle méretű távtartót terveztek meg, aki ilyesmit vásárol, érdemes lehet ezeket az apróságokat is beszereznie/kinyomtatnia hozzá.
[+]
A hatótáv a maga reális 30 km, elméleti 45 km-ével akár várost átszelő munkába járáshoz is alkalmassá teszi a rollert, viszont ha lemerítettük, nem árt, ha sok időt töltünk egy helyen, hiszen 8-9 órát vesz igénybe, mire ezt az egyébként nem túl nagy, 18650-es, szabvány méretű telepekből álló 12800 mAh / 474 Wh kapacitású csomagot feltölti a normál, körcsatlakozós adapter. Ráadásul nincs semmiféle gyorstöltés az első 40-50%-ra, tehát elfelejthetjük azt, hogy „nem vagyok messze, egy gyors, 20 perces töltéssel megoldom a hazautat”, ha épp lemerültünk. Üzemeltetni -10 és +40 °C között lehet, tárolásra -20 és +45 a két szélsőérték. Körülbelül 13 kilót nyom az M365 Pro, tehát csomagtartóba könnyedén bedobhatjuk, és a kerékpárszállítása alkalmas tömegközlekedési járatokra is feldobhatjuk, adott esetben pedig összecsukva, poggyászként szállíthatjuk, de van olyan viszonylat, ahol csak hordtáskával tehetjük ezt meg, ezt vegyük figyelembe.
Esőben is tudtunk csinálni egy alaposabb tesztet, egy hét távlatából ki merjük jelenteni, hogy nem ázott be [+]
Akinek az M365 Pro maradéktalanul ki tudja váltani a mindennapi ingázást, az bérlet- vagy üzemanyagköltségek elmaradásával gyorsan vissza tudja keresni a 169 900 forintos árát, de hobbi szintű használatra megvenni sem túl drága. Ilyen téren tehát nem lehet kifogásunk, viszont ár/érték arányban a néhány újdonság ellenére is a sima M365 marad a király, ami jelenleg 40 000 forinttal olcsóbban hazavihető, miközben ugyanazt az a kiépítést, féket, futóművet nyújtja, ugyanolyan kezelőszerveket, ugyanolyan ökoszisztémát és garanciát kapunk hozzá – én akkor venném a Prót, ha mindenképpen kell a nagyobb hatótáv, hiszen az erőkülönbség minimális, és a kijelző nélkül is lehet élni. A Pro akkor lenne igazán elgondolkodtató bárki számára, ha fejlettebb töltőt, masszívabb kialakítást, esetleg némi rugózást is kap.
Csomagtartóban is könnyedén szállítható [+]
Hiába gyalázta le az elektromos rollerek renoméját a Lime, hiába várat még magára a rendes szabályozás, én továbbra is bármely olvasónk helyében szívesen vennék efféle terméket, amennyiben jellemző útvonalaim aránylag jó minőségű, de csekély forgalmú, kerékpárosok által is használt területeken fekszenek.
[+]
Szerintem a realitás az, hogy ezeket a jól gyorsuló, de 30 km/h alatti végsebességű termékeket a kerékpárosok egy csoportjaként határozzuk meg, hiszen dinamikában, ritmusban ehhez állnak a legközelebb, és én is akkor éreztem magam igazán jól az M365 Prón, amikor egy rendesen kiépített bicikliúton tudtam vele gurulni – ilyenkor sem én nem zavartam a kerékpárosokat, sem pedig ők engem. A városban pedig bőven elég lenne, ha jó időben csak minden ötödik, városi közlekedésre gépjárművét egyedül használó autós pattanna át valami ilyesmire, máris jóval élhetőbb lenne Budapest belterülete.
 |
| Xiaomi M365 Pro elektromos roller |
szentkuti11
